Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-356

856. országos ülés 1898. november 14-én, hétfőn. 167 őszintén megvallva felháborodás szülte aggodalom kell, hogy áthasson minden komolyan gondolkozó államférfiút és politikust azon következmények iránt, a melyek egyfelől parlamenti tekintélyünket, annak erkölcseit, másfelől pedig az országnak alkotmányát és annak közgazdasági, materiális érdekeit veszélyezteti. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De az aggodalom, a melyet a politikai helyzet szült, bármiként méltóztassanak onnan túlról a hidegvérüséget mutatni, általános itt e házban és a házon kivül is. Önök az előállott helyzetet nekünk, mi pedig annak materiális okait önöknek vetjük szemre. A nemzet az itélő biró, ítélje az meg, hogy kinek van igaza. Én gróf Tisza István t. képviselőtársam beszédének inkább lélektani motívumaival óhajtok foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélső baloldalon.) mert véleményem és meggyőződésem az, hogy csak lélektani motívumok alapján jut a nemzet abba a helyzetbe, hogy megitélje, vájjon az ellenzék, vagy a kormánynak és pártjának magatartása-e az, mely az ország boldogulására vezet. G-rót Tisza István t. képviselőtársunk az ellenzéket gyanúsítja, az ellenzéknek tudja be a mai helyzetet, és azt mondja, hogy obstrukczió által megállította az állam gépezetét, hogy obstrukczió által hozza a nemzetre és az országra azokat a következményeket, melyeket gróf Tisza István t. képviselőtársunk a törvényen kivtíli állapotokban már előre lát. Fokozott előszeretettel fordította beszédének élét különösen a nemzeti párt ellen, kibontotta a gyanúsítás zászlaját az egész vonalon csak azért, hogy felfelé és lefelé diszkreditálja. Főképen hatni vélt a t. képviselő úr az által, hogy azt lobbantotta a nemzeti pártnak szemére, hogy a legutóbbi választások alkalmával a katholikus papsággal, a néppárttal suba alatt szövetkezett, és hogy ezek szövetségének köszönheti mandátumainak javarészét. T. képviselőház ! Én azt hiszem, hogy alkotmányos országban, a melynek — daczára a mai állapotoknak — alkotmányos voltát nem lehet megtagadni, minden egyes polgárnak joga van legalább is ahhoz, — s ez a jog minimuma, — hogy politikai kérdésekben magának önálló meggyőződést alkosson. Joga van ebből folyólag arra is, hogy az azonos meggyőződéstíekkel tár suljon és joga van ahhoz is, hogy az alkotmány keretén belül alkotmányos eszközökkel az ő politikai meggyőződésének érvényt szerezzen. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Már most kérdem t. képviselő úr, gróf Tisza István, vájjon ezt a jogot meg akarta, vagy meg akarja-e 8 tagadni azoktól, a kik az egyházpolitikai javaslatokkal szembeszálltak, és a kik akár állásuknál, akár vallásbeli meggyőződésüknél fogva a már megalkotott törvények revízióját óhajtják? Vájjon tisztességtelen dolognak tartja-e a t. képviselő úr azt, hogy az országnak bármely pártja bizonyos alkalmakra a kormány terrorizmusa, erőszakossága ellenében ezzel a párttal szövetkezzék ? Én őszintébb akarok lenni a nemes grófnál és kijelentem mindenekelőtt azt, hogy a nemzeti párt sem bevallva, sem hallgatag a néppárttal nem áll szövetségben. Kijelentem azt is, hogy az én kerületemben, a mohácsiban, a katholikus és református papság az utolsó szálig a nemzeti pártra szavazott, csak a zsidók nem. Kérdem már most gróf Tisza István t. képviselő urat, vájjon minő disztinkcziókat tesz ő politikai és erkölcsi, alaki és tartalmi szempontból a három rendbeli felekezeti szavazat közt? Kevesebbre méltóztatik-e becsülni annak a katholikus papnak szavazatát zsidó polgártársaink szavazatánál ? Alábbra becsüli-e annak a katholikus papnak szavazatát azoknál a szavazatoknál, a melyeket Jászberényben és Egerben 80 ezer forint árán összetalieskáztak? Kérdem a t. képviselő urat, vallja meg azt, hogy ő maga is nem Bende püspök ő méltóságának jóvoltából, annak erkölcsi támogatásából nyerte-e a mandátumát, a melyet most fegyverül használ fel a nemzeti párt ellen ? Mindaddig, mig a nemes gróf ezekre a kérdésekre kétséget kizáró határozott választ nem ád, bármilyen reverencziával viseltessem is egyébként személye iránt, ki kell jelentenem határozottan azt, hogy beszéde intencziójának sem őszinteségében, sem pedig loyalitásában nem bízunk s bízni nem fogunk. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Azt gondolja a t. túloldal, hogy zsidó polgártársainknak javarésze, — tehát kivételt konstatálok, — azért szavazott önökkel, mert ez politikai meggyőződése? Ha azt hiszi, téved. A zsidóságnak legnagyobb része abból a téves felfogásból támogatta és támogatja önöket, mert azt véli és tévesen véli, hogy az ő faji és felekezeti jogaiknak biztosítékát nem a törvények és törvényes intézkedések, hanem a kormánynak efemer hatalma képezi. (Úgy van ! Úgy van .'balfelől. Mozgás jobbfelől.) Engedelmet kérek, azt mondta gróf Tisza István képviselőtársunk, hogy az unalmasságig hozakodunk elő a választási visszaélésekkel, azt állítja, hogy ez már kicsépelt és elcsépelt szalma, büntetőjogilag pedig elévült dolog, és mikor arról diskurálunk, teljesen nevetségessé teszszük a helyzetet. Kérdem a t. képviselő urat, hát a néppárti, vagy egyházpolitikaikérdésekfélvetése nem elcsépelt szalma-e és nem régibb-e az önök által elkövetett politikai visszaéléseknél és mégis ezt csépelik folytonosan, mert ebben vélnek fegyvert találni a mi eljárásunk ellen ? (Úgy van ! Úgy van ! balfelől.) De a nemes gróf tovább ment és azzal gyanúsítja ország-világ előtt a nemzeti pártot, hogy obstruál, sőt ezen túlmegy és azt mondja, hogy