Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-356
356. országos ülés 1898. november 14-én, hétfőn. 165 Szentpály Jenő: Hát nem látják önök, t. képviselőtársaim, hogy az ország közvéleménye önök ellen fordul? (Felkiáltások balfelől; Nem bizony! De nem ám!) Nem olvassák, hogy a törvényhatóságok egyenként, valamennyien mind pozicziót foglalnak az önök eljárása ellen ? (Zaj balfelől.) Méltóztassanak a törvényhatóságok feliratait és nyilatkozatait figyelembe venni, (Közbekiáltások balfelől: Figyelemmel kisértük!) akkor meggyőződhetnek arról, (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) és önök folytatják a harczot mégis, melynek végeredménye beláthatatlan és a parlamentarizmusra veszéiytkozó, mert jöhet egy hazafiatlan frakczió, egy nemzetiségi csoport, a mely évek múlva önökre fog hivatkozni akkor, midőn a leghazafiasabb, legszükségesebb alkotásoknak szemben áll obstrukczióval. (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől.) T. képviselőház! Kevesen vannak a t. ház tagjai közül olyanok, a kik szemtanúi voltak annak a kornak, a midőn az egész nemzet kétség és remény közt leste az alkotmány helyreállítását, az alkotmány első derűjének hajnalát, a kik szemtanúi voltak annak, hogy minő örömmámor fogta el a kebleket akkor, a midőn a törvényhozás ajtói megnyíltak a nemzet választottai előtt. Kubik Béla t. képviselőtársam nem lehetett koránál fogva sem tanuja ennek az örömnek, mert különben nem mondta volna azt és nem mondták volna társai sem a múlt ülések egyikén, hogy ez a képviselőház nem méltó arra, hogy ő és társai itt beszeljenek. A ki az alkotmánynélküli idők sanyarúságait nem ismerte, az nem tudja mérlegelni a nemzet valódi kincsének, a parlamentarizmusnak értékét. (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől.) Az ilyen kifejezések kárt csinálnak a hazában és fegyvert adnak elleneink kezébe a hazán kivííl. A t. ellenzék a szabadelvű pártot a maró gúny fegyverével is támadja, pedig ezen párt az utolsó választásoknál számban és erőben megerősödve jött a házba. (Felkiáltások balfelől: Pénzzel!) Majd rátérek arra is. Ez a párt oly ifjú gárdával dicsekedhetik, a melyről Polónyi Géza képviselő úr is, az obstrukezió intézője, teljes elismeréssel szólt az 1897-ik évi költségvetés tárgyalása alkalmával (Halljuk!) és daczára annak, többen jónak látták a vita folyamán a szabadelvű pártot megvásárolt tömegnek feltüntetni. Hát nézzünk szembe e váddal. A szabadelvű párt 270 és néhány tagjából 105 lett egyhangúlag megválasztva, (Úgy van! jóbbfelől.) tehát majdnem annyi, mint az összes ellenzék együttesen. Kétszer annyian vagyunk egyhangúan meg választott képviselők, mint a t. Kossuth-párt, háromszor annyian, mint a t. nemzeti párt és hatszor annyian, mint a néppárt. Hát lehet ezeknél a választásoknál korrupczióról, erőszakról, telekvásárlásról beszélni? Hiszen ez a 105 tagja a szabadelvű pártnak egymaga képes önöket mindig leszavazni, mert önök soha sincsenek százan a képviselőházban. (Felkiáltások a széls6 baloldalon: Hátha kormányra jutunk? Mennyibe kerülték? Zaj.) És legyen szabad saját személyemre nézve kijelentenem, hogy, mint a háznak legszerényebb tagja, egész szerény eszközökkel nyertem mandátumot, és bár a szabadelvű pártnak keletkezése óta meggyőződésből híve s több ízben képviselő voltam, a szabadelvű párt pénztárából soha egy krajezárt igénybe nem vettem. Polónyi Géza: Fehér holló! Kubik Béla : Ez már beszéd! Ehhez gratulálok ! Keménylem a többiek is fel fognak állani és hasonlót fognak kijelenteni! (Zaj.) Szentpály Jenő: És ilyen tagja a szabadelvű pártnak nagyon sok van. (Igaz! Úgy van! jóbbfelől.) Azért nagyon kérem t. ellenzéki képviselőtársaimat, hogy ilyen kifejezéseket a jövőre ellenünk ne használjanak. Kubik Béla: Majd ha mindnyájan így felállanak és elmondják, nem fogjuk használni. Szentpály Jenő: Ha történtek is kivételesen visszaélések, azok minden párton történtek, azokat valamennyit a szabadelvű párt rovására felírni nem lehet. Szabadjon ,még egy pár szót szólani az 1872-iki obstrukczióról. Mint már többször tagja a képviselőháznak, az 1872-iki obstrukeziót is átéltem. Egypárszor arra is hivatkoztak. Azt hiszem, Madarász József t. képviselő úr is fog rá emlékezni. Madarász József: Emlékezem. Szentpály Jenő: Annak az akkori obstrukeziónak egészen más jellege volt, az sokkal szelídebb volt. A folyó ügyek tárgyalását az ellenzék egyáltalában nem akadályozta, hanem parallelíilések tartattak: délelőtt tárgyaltattak a folyó ülések, délután a választási törvényjavaslat, a melyet az ellenzék, a mely akkor sokkal nagyobb számmal rendelkezett, mint ma, megobstruált. Az akkori miniszterelnök, boldogult gróf Lónyay Menyhért, épen nem volt kedves ember az ellenzék előtt, de azért ilyen megjegyzések, ilyen aposztrofálások, mint a milyenekkel most a t. ellenzék élni jónak lát, soha elő nem fordultak. Akkor az ellenzéknek olyan vezérei voltak, mint Tisza Kálmán, Simonyi Ernő. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Az egész obstrukeziónak, mondhatom, bizonyos humoros jellege volt. Rakovszky István: A Desseőffy-ügy különösen humoros! (Mozgás.) Elnök (csenget): Ne tessék közbeszólássaí zavarni a szónokot!
