Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-356

J64 366> országos ülés 1898. november li-én, hétfőn. hozás és a nemzet elé lépni nem mer. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Á t. miniszterelnök úr azon vonakodását, hogy az ellenzék a közgazdasági kiegyezést illetőleg kételyeit eloszlatni, hazafias aggodalmait pedig megszüntetni nem igyekszik, kénytelen vagyok a képviselőház iránt tartozó tisztelete hiányának tulajdonítani. (Igaz! Ügy van! balfelől.) A t. miniszterelnök úrnak felszólalásaiban tett azon kijelentései pedig: hogy ő az ellenzéknek beugrani nem fog, hogy akkor nyilatkozik és azt, a mit és mikor akar, pártja nagy többségére minduntalan való hivatkozása, ezek és az ezekhez hasoidó nyilatkozatok a miniszterelnöki székből elmondva, rontják le a parlament tekintélyét és csökkentik az az iránti bizodalmat, nem pedig azon komoly tárgyilagos vita, melyet fontos állami érdekeink védelmére a jelen esetben az ellenzék folytatni kénytelen. A parlamentarizmus tana a többség és az annak kebeléből származó kormány jogai mellett azokra kötelességeket is ró, melyek egyike az is, hogy az ellenzék a kisebbség irányában, mely szinte a szuverén nemzet egy bizonyos nagyobb, vagy kisebb hányadának a képviseletét jogosan birja és gyakorolja, hogy ezen kisebbség iránt a többség mindenkor igazságos, sőt méltányos legyen, igyekezzék szellemi ereje érvelésével az ellenzék aggodalmait eloszlatni, legyőzni és csak mint utolsó eszközt vetni latba erejét a szavazás által. És mit tapasztaltunk, t. képviselőház, a jelen vita alatt ? Hetek óta elmondatnak a komoly érvelésben gazdag beszédek az ellenzéki padokról, a nélkül, hogy a t. miniszterelnök úr aggodalmainkat eloszlató nyilatkozatot tenne; a nélkül, hogy a kormánypárti többség tagjai a vitában heteken át részt vettek volna; azonban a parlamenten kivül a kormánypárti sajtóban megindult mintegy parancsszóra a mozgalom az ellenzék hazafias működését elitélni, obstrukczió elnevezéssel illetni; sőt evvel nem érte be a t. kormány, újra adott utasítás szerint mozgalmat indított az országban a törvényhatóságoknál, hogy az ellenzék komoly vitáját kárhoztassák, elitéljék és ellene felírjanak; valóságos lázadást indított meg a parlament ellen. T. képviselőház! A t. miniszterelnök úr ezen eljárása az ellenzéket hazafias nehéz feladata teljesítésében akadályozni nem fogja, elvállalja ezen küzdelméért is nyugodt lélekkel a felelősséget. A fentjelzett két irányban megindított mozgalom azonban a hazafias közérzületet nemcsak emelni nem fogja de egyedül csak arra alkalmas, hogy hazánk közvéleményét megtéveszsze, és a nemzetet a terhesebb quóta elviselésére, és a közgazdasági kiegyezés keresztűlviteli módozata által, alkotmányos jogainkon esetleg ejteni szándékolt sérelem eltűrésére előkészítse és megpuhítsa. Az indítványozott napirendet nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Szentpály Jenő! Szentpály Jenő: T. képviselőház! Hetek óta folyik a harcz az ellenzék részéről a kormánypárt és annak feje ellen épen abban az időben, midőn szomszédaink parlamenti féktelenségeivel szemben Európa előtt be kellene igazolni azt, hogy nálunk parlamenti higgadtság és nyugodtság uralkodik. Csak így adhatnánk megbizottainknak, a kormánynak kellő tekintélyt érdekeinknek megvédésére, szemben az osztrák széthúzással, jelét adva annak, hogy nálunk, ha nem is egyöntetűség és egyakarat forog fenn, de legalább is normális állapotok vannak. (Igaz ! Ügy van! jobbfelöl.) A t. ellenzék, sajnos, másként vélekedik és oly indokokkal, a melyek valóban komolyan számba sem vehetők, folytatják a harczot és akadályozzák a dolgok további intézését. Tisza István és Krístóffy József t. képviselőtársaim ezen indokokat a magok értékük szerint megvilágították és felemelték a vitát az elvi magaslat színvonalára akkor, a midőn azt az ellenzéknek több tagja a személyes harcz alacsony állapotára leszállítani jónak látta. Hogy itt csupán személyes harcz folyik, arról meggyőzött bennünket Polónyi Géza képviselő úr is Szoboszlón tartott beszédében, mert világosan kimondta ott, hogy ennek a kormánynak semmit sem hajlandó megszavazni, egy más kormánynak talán sokat. A t. néppártnak egyik vezérférfi a, Kakovszky István, világosan kijelentette, hogy ő súlyos áldozatok árán is képes elfogadni a kiegyezést. Rakovszky István: Bizonyos feltételek mellett! Szentpály Jenő: Akkor erről nem volt szó, azt nem méltóztatott hozzátenni. Rakovszky István: De benne van! Szentpály Jenő: Súlyos feltételek alatt is képes elfogadni az Ausztriával való kiegyezést, így tehát túlliczitál rajtunk és a kormányon, mert mi súlyos feltételek árán kiegyezést nem akarunk, de egyszersmind beigazolta azt, hogy ez a harcz tisztán személyes gyűlölködés folytán eredt, még pedig személyes gyűlölködésből az igen tisztelt miniszterelnök úr ellen, a kit ezen párt vezérének ismer és a kit elejteni az önök kedveért egyáltalában nem hajlandó azért sem, mert az országnak nagy többsége e tekintetben önökkel egyet nem ért. (Zaj balfelől.) Elnök (csenget): Kérem, ne méltóztassanak konverzálni!