Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-356
356. országos ülés 1896. november 14-én, hétfőn. 163 napirend megállapítása iránti indítványa a rendes időben letárgyalható ne legyen. Miután e vita folyamán az ellenzéki pártok részéről felszólalt képviselők ugyanezen kívánságnak adtak kifejezést, jogosan állíthatom, hogy a képviselőház egész ellenzékének kívánságává vált azon felszólítás, hogy a t. miniszterelnök úr a közgazdasági kiegyezés megállapodásáról nyilatkozzék. (Ügy van! balfelöl.) Az ellenzék ezen felhívásának jogosultságát és szükséges voltát kétségbe vonni nem lehet, ha megemlítem, hogy a t. kormány az örökös tartományok kormányával a közgazdasági kiegyezés tárgyában három éven át folytatott alkudozásokról a képviselőházat még eddig értesíteni elmulasztotta. Márpedig, ha tekintetbe veszszük azon viszonylatot, melybe állami szervezetünk az 1867-ik évi kiegyezés folytán jutott, mely az állami ügyek némely részére mindkét állam kormányára nézve az esetenkénti érintkezés és előzetes egyezkedés szükségét megállapítja, ezen rendelkezésnek elengedhetetlen következménye, hogy az illető kormány saját törvényhozását az ily egyezkedések eredményéről minél előbb tájékoztatni köteles. (Igás! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Mint régi tagja a képviselőháznak híven emlékszem, hogy a múltban, valahányszor az időközi kormányokhoz azon felszólítás intéztetett, hogy az örökös tartományok kormányával, akár közös ügyekben, akár együttes elintézés alá eső kérdésekre nézve folytatott egyezkedésekről a képviselőházban tájékoztató nyilatkozatot tegyenek, mindenkor kötelességüknek ösmerték, — a mennyiben az alkudozások már befejeztettek, és megállapodásokká váltak, — azok felől a képviselőházban azonnal felvilágosítást adni, sőt gyakran megtörtént, hogy már az alkudozások folyama alatt is némely részletekről nyilatkoztak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Kötelessége ez a kormánynak a képviselőházzal szemben elsősorban és elengedhetlenííl nemcsak, de a nemzetre és a közvéleményre való tekintettel is, melyről jogosan feltehető, hogy fontos ügyekben a két kormány között folytatott egyezkedésekről mielőbb értesülni óhajt. És mily különös jelenség, t. képviselőház, Ausztriában, hol az alkotmány gyermekkorát éli, hol a minisztérium valódi parlamenti kormányt nem képez, hol jelenleg az alkotmány válságban vajúdik, ott a jelen esetben nemcsak a kormány egyes tagjai, de elődeik, a volt miniszterek is, kik a közgazdasági rendezés ügyében a magyar kormánynyal az egyezkedést megkötötték, kötelességüknek ismerték úgy a birodalmi tanács, valamint annak a kiegyezési javaslatok tárgyalása végett kiküldött bizottsága üléseiben is a magyar kormánynyal folytatott egyezkedésről kimerítő, részletes felvilágosítást adni. Az örökös tartományok kormánya által, a birodalmi tanács és bizottsága üléseiben, a közgazdasági kiegyezés ügyében, a két kormány között történt megállapodásokról, tehát hivatalos egyének által hivatalos alakban tett nyilatkozatok Magyarország közvéleményét meglepték és aggodalommal töltötték el, mert azokból megértettük, hogy azon kevés előny is, mely azon megállapodásokban a nyilvánosságra jutott hírek szerint lett volna, alaptalannak bizonyult. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ez volt a helyzet pár hét előtt, mikor t. pártvezérem gróf Apponyi Albert a jelen vitát bevezető beszédében a t. kormányt nyilatkozatra felhívta, jogosan elvárhatta a képviselőház, hogy a t. minisztereldök úr a közgazdasági kiegyezést illetőleg legalább a főbb kérdések felől, melyek az elméket foglalkoztatták, a képviselőházban a vita folyamán nyilatkozni íog. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Azon kérdések, t. képviselőház, melyek felett a bizonytalanság bennünk különösen aggodalmat kelt, véleményem szerint három pontra nézve nyilvánulnak. Jelesül: mi a t. miniszterelnök úrnak álláspontja arra nézve, hogy Magyarországnak a közösügyi költségekhez való hozzájárulási aránya, az úgynevezett quóta fel nem emelhető ? Továbbá, mit szándékozik a t. miniszterelnök úr tenni azon esetben, ha az örökös tartományokban a közgazdasági ügyek rendezése a birodalmi tanács mellőzésével rendeleti úton szándékoltatnék eszközöltetci ? És végre, mily módon véli a t. miniszterelnök úr Magyarország közgazdasági ügyeinek rendezését az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-a alapján önrendelkezési úton az 1898 : 1. törvényczikk rendelkezéseinek megfelelően létesíteni? Lehet-e azt feltenni, hogy a t. kormány, mely három év óta folytalott egyezkedést az örökös tartományok kormányával e tárgyban, ezen kérdések iránt határozott megállapodásra ne jutott volna, kizárják ennek lehetőségét az osztrák miniszterek nyilatkozatai is. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ha pedig, mint kétséget nem szenved, a t. kormány ezekre nézve már állást foglalt, de azokról a képviselőháznak határozott nyilatkozatot tenni vonakodik, ennek véleményem szerint egyik oka az lehet, hogy a közgazdasági kiegyezés tekintetében, jelestíl az általam fentebb jelzett három kérdésben a t. miniszterelnök ár az örökös tartományok kormányával szemben Magyarország rovására anyagi tekintetben terhes, alkotmányjogi szempontból pedig oly sérelmes kötelezettségeket vállalt el, melyekkel a törvény31*
