Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-355

S55. országos ülés 1898. november 12-én, szombaton. 159 séges vámvonal által védetik a terület, befele pedig egymás között vámsororapókat fel nem állítunk. Már most, ha ez a szerződés lejár, mi szűnt meg? Megszűnt az, hogy mi kifelé az egységes területre alapított vámsorompókkal védhettük magunkat. Ez megszűnt. Már most mi ennek a józan ész szerint a folyománya? Helyreállítása a külön magyar vámterületnek, ezt pedig máskép, mint vámsorompókkal jelezni, sem Deák Ferencz, sem önök közül senki nem képes. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Különben is, t. ház, én idéztem Tisza Kálmánnak azt a beszédét, mely a Csengeri-féle módosításnak alapúi szolgált és épen azért tétetett] be Tisza Kálmán magyarázata szerint a 68. §-ba a Csengeri-féle módosítás, mert Tisza Kálmán azt mondta, hogy épűgy, mint Poroszország, mikor a német vámunióba belépett, csak azzal mutatta ki önállóságát, mert világosan kikötötte önálló rendelkezési jogát, ha a szerződés megszűnik, vagyis a vámsorompók felállításának jogát, épúgy ezt nekünk is ki kell kötnünk és épen ennek az értelemnek megfelelőleg történt a Deák Ferenezczel való megbeszélés folytán a Csengeri-féle módosítás elfogadása. A ki ezt meg nem érti, annak még csak röviden annyit akarok mondani, hogy a magyar törvényhozást a közös egységes vámterületi szerződéshez a józan ész követelményein kivííl még azt az interpretácziót is kötötte, hogy itt csupán az osztrák államfélnek alkotmányos képviselőtestületével szerződésileg lehet eljárni. Önök pedig most azt akarják kimagyarázni a 68. §-ból, hogy a nem alkotmányos Ausztriával is csinálhassanak önálló vámterület nélkül vámegységet. Ez az, a mi meghamisítása a 67-iki törvényczikknek. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Pulszky Ágost: Személyes kérdésbei^kérek szót. Mezőssy Béla képviselő úr az imént reám hivatkozott, azt állítván, hogy én nem tudom miféle közleményt kívántam Krístóffy József t. barátomnak tenni. A t. képviselő úr fényesen kimutatta emlékezetének helyességeddé épen úgy nem mutatta ki sem észlelő tehetségének helyes ségét, sem következetességét. Mert én egyáltalában nem arra vonatkozólag tettem megjegyzést. , Mezőssy Béla: Tévedtem! Pulszky Ágost: Hanem igenis tettem egy megjegyzést a t. képviselő úr beszédére vonatkozólag, még pedig beszédjének arra a passzusára, a melyben gróf Apponyi Albert t. képviselő úr beszédéből kiolvasta a vámsorompó felállításának kötelezettségét, következtetés útján, valósággal pedig, mikor beszédjét czitálta, nem erre vonatkozott a czitátum, hanem az Önálló vámterületi alapra, a melynek kifejtését igenis elfogadtuk akkor, mikor az 1898 : I. törvényczikk alkotásáról volt szó; de expressis verbis és határozottan, világosan, különféle alkalmakkor kifejezve azt, hogy ezen önálló vámterületi alap a vámsorompók felállításának kötelezettségével (Zaj. Felkiáltások balfelől: Elég! Elég!) semmi összefüggésben nincs, azzal nem azonos, hogy ez kezdettől fogva máskép interpretáltatok. (Folytonos nagy zaj. Felkiáltások balfelől: Elég! Elég! Éljen! Éljen!) Nekem kötelességem volt . . . (Zajos felkiáltások balfelől: Elég! Elég! Éljen! Éljen! Elnök csenget.) Kötelességem volt akkor, (Folytonos, éljenzés balfelől. Zaj.) mikor ismételten ezen kifejezéseknek más értelem tulajdoníttatott, személyes kérdésben is megmagyarázni, hogy minő értelmet tulajdonítottunk ennek akkor, s tulajdonítunk ennek ma. A dolog érdemére nézve különben teljesen igazsága van a t. képviselő úrnak, lesz módunk, alkalmunk és kötelességünk is ezzel annak idején tüzetesen foglalkozni. (Helyeslés jobbfélől.) Mezőssy Béla: T. ház! Elnök: Mi czímen kivan szólani ? Mezőssy Béla: Bocsánatot kérek, személyes kérdés czímén csak egy megjegyzést teszek. A t. képviselő úr nekem valamit meg akart magyarázni. Őszintén megvallom, nem régen volt az, mikor ő nekem mint tanítványának magyarázott. Akkor sem értettem meg, ma sem értem. (Hosszantartó, zajos deűrltség és éljenzés a balés szélső baloldalon) Elnök: T. ház. Az idő előrehaladván, mindenekelőtt a hétfőn délelőtt tíz órakor kezdődő ülés napirendjére nézve megjegyzem, hogy annak tárgya a mai vita folytatása lesz. Következik Polónyi Géza képviselő úr interpellácziója. Polónyi Géza: T. képviselőház! A tény, a mely engem arra kényszerít, hogy interpellácziómmal alkalmatlankodjam a t. kormánynak, ugyan nagyon röviden elmondható, de hogy más konzequencziákra is vezet, mint a melyek magából a tényből levonhatók, azt majd beszédem fonalán igyekszem igazolni. A «Tipografia« czímtí lapról van szó. A tény röviden az, hogy van itt egy lap, a nyomdászok és betűöntők lapja, a melynek Lipp Károly a hatóságnál bejelentett tulajdonosa, a kit tehát a törvény szerint az előfizetési pénzek feltétlenül és korlátlanul megilletnek. Ennél a laptulajdonosnál azon a czínaen, mert 8 lapjában az előfizetési pénzeket felemelte, a felemelt összegre mint gyűjtésre foglalást intéztek és nála 3600 forintot az előfizetési pénzekből befolyt összegek czímén egyszerűen konfiskáltak (Felkiáltások balfelől: Választási czélokra!) a gyűjtésről szóló rendelet értelmében. Rendkívül kellemes dolog rám nézve ezt a kérdésfra báró Bánffy Dezső-féle gyűjtésekkel is fokozatos összefüggésbe hozni. Van nekünk egy