Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-355

355. országos ülés 1898. november 12-én, szombaton. 155 Kristóffy József: Engedelmet kérek, azt nem mondtam. De kitűnik Deák Ferencz nyilatkozatából egy másik körülmény is, nevezetesen az, hogy a 68. §-ban foglalt s a vámsorompók felállíthatására vonatkozó jog csak az esetben veendő igénybe, ha azt az ország szükségesnek látja, a mely nyilatkozat a kényszert már önmagában kizárván, ezen jognak igénybevételét és alkalmazását tisztán és világosan a gazdasági érdekektől teszi függővé. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) A 68. §. értelmezésére Deák Ferencznek báró Podmaniczky Frigyes szolgáltatott egy második alkalmat a 67-es bizottságnak ugyancsak február 4-én tartott ülésében. Lónyay módosítványa folytán ugyanis — a mint méltóztatnak tudni — a 68. §. hatálya az indirekt adókra is kiterjesztetvén, báró Podmaniczky Frigyes azon kérdést vetette fel, mi fogr történni akkor, hogy ha Magyarország a dohánymonopoliumot megszüntetni akarná, ehhez Ausztria hozzá nem járulna s a két országgyűlés ebben a kérdésben egymással megegyezni nem tudna. Deák Ferencz erre a következő nyilatkozatot tette, a mely nyilatkozatát a haza bölcsének döntő körülményuek kell tekintenünk a 68. §. közjogi tartalmára nézve. Ugyanis a következőket mondja (olvassa): »Ez esetben azon kérdés merül fel, hogy vámvonalak állíttassanak-e fel és ekkor az lesz megfontolandó, vájjon ezélszerű-e ezek felállítása, miből háramlik az országra több kár, vagy több haszon: abból-e, ha Magyarország tovább is fentartja a monopóliumot vám nélkül, vagy abból-e, ha megszünteti a dohánymonopoliumot és a két fél egymás ellenében vámvonalakat állít fel ?« (Élénk tetszés a jobboldalon.) íme maga Deák Ferencz, a kire a gazdasági kapcsolat szétbontásának hívei oly különös előszeretettel hivatkoznak, magyarázza meg nékünk a 68. §. közjogi tartalmát. Igaz, hogy csak az indirekt adókról nyilatkozik, de a 68. §. hatálya épúgy kiterjed az indirekt adókra, mint a többi közös érdekű ügyekre. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A mi tehát áll az indirekt adóra, az áll a kereskedelmi ügyekre nézve is, a melyekre nézve, ha az egyezség nem sikerűi a 68. §. alapján, — hogy Deák Ferencz szavaival éljek, — szintén azon kérdés mertíl fel, hogy vámvonalak állíttassanak-e fel és akkor az lesz megfontolandó, vájjon ezélszerű-e ezek felállítása, miből háramlik az országra több kár, vagy több haszon? (Élénk tetszés és éljenzés a jobboldalon. Zaj balfélöl.) A midőn tehát a haza bölcse a kiegyezési törvény 68. §-ának közjogi tartalmát magyarázza, nem a kényszernek azon szava hangzik felénk ajkairól, a mely még az ország gazdasági érdekeivel sem törődik, hanem a szabad akarat, a szabad cselekvési jog, a mely egyesegyedül azt mérlegeli, a mi szükséges, a mi czélszerű és a mi az ország érdekében áll. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Förster Ottói Akkor más viszonyok voltak, mint most! (Derültség a jobboldalon.) Wittmann János: Tavaly Horánszky nyilatkozatát elfogadták! (Zaj jobbfelöl.) Kristóffy József: Mindjárt fogok erről is nyilatkozni. T. ház ! Bocsánatot kérek, hogy még néhány perczig igénybe veszem a t. ház szives türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Ott, a hol Deák Ferencz szól, nekünk többé szavunk nem lehet. O mondja, hogy a 68. §-ban Magyarország szabad rendelkezési jogát, nem pedig a vámsorompó kényszerét helyezte el, ő mondja, hogy a 68. §. feltételei között az ország azt. teheti, a mit akar, állíthat is fel vámsorompókat, és nem is, a mint azt a gazdasági érdek magával hozza. Ámde a t. függetlenségi párt az 58. §-hoz ragaszkodva és azt a 68. §-szal vonatkozásba hozva, magyarázza bele ezen utóbbi rendelkezésbe a vámsorompók felállításának kategorikus parancsát, úgy érvelve, hogy egy későbbi törvényszakaszt mindig egy előbbi szakaszszal kell interpretálni. Először is megjegyzem, hogy az 58. §-ban csakis feltételes módban, nem pedig imperative mondatik ki, hogy az ország vámvonalak felállítása által is szabályozhatja kereskedelmi ügyeit. Másodszor pedig, hogyha ez a kényszerrendelkezés csakugyan az 58. §-on alapszik, a melybe nézetem szerint a kiegyezés alkotói a nemzet legerősebb jogát, az ultiina ratiót kívánták beiktatni, akkor a 68, §-ba az önálló intézkedési jognak nem általános formuláját, hanem ezen kategorikus parancsot kellett volna expressis verbis beiktatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Rátkay László • Ezt a bécsi Reichsrathban kellene elmondani, ott igen szép volna! (Mozgás a jobboldalon.) Ivánka Oszkár: Teljesen odavaló! (Zaj. Elnök csenget.) Csak egy kis fekete-sárga kokárda kellene még a gomblyukba. (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Szomorú, hogy halljuk! (Folytonos zaj.) Krístóffy József: Egyébiránt, t. ház, azok után, a miket a kiegyezés történetének idejéből felolvasni bátor voltam, ezt a kérdéslegalább közjogilag szuperált kérdésnek tekinti hetjük, (Helyeslés a jobboldalon.) és én valóban véghetetlenül örülök, hogy mindazon magyarázatok, a melyeket a kiegyezés nagy alkotóinak szájából hallottunk, teljesen fedik azon sikerűit formulázást, a mely lyel a nemzeti párt érdemes elnöke, Horánszky Nándor igen tisztelt kép20*