Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-355

S55. országos Illés 1898. noTember 12-én, szombaton. 151 Krístóffy József: Távol áll tőlem ezen ok miatt az igen tisztelt függetlenségi párt ellen vádat emelni s ezen álláspont elvi tisztaságát és parlamentáris voltát kétségbe vonni, mert végre is minden párt a maga politikájának a kovácsa és ezért senkinek másnak, mint saját választóinak nem felelős. Mielőtt azonban a bizonyítás terére lépnék, rá akartam mutatni ezen fonák helyzetre, a melyről azt gondolom, hogy a mi álláspontunk megvédelmezését lényegesen megkönnyítette. És épen ezen oknál fogva még nagyobb készséggel veszszük fel a harczot azon a ponton, a hol azt az igen tisztelt túloldal megindította, mert nekünk, a kik a kiegyezési törvény szellemében éltünk és nevelkedtünk, mindenesetre sokkal könnyebb feladatot képez ezen törvény valódi akaratát felismerni, mint azoknak, a kik ezzel szemben mindig a rideg negáezió állására helyezkedtek. (Úgy van! a jobboldalon.) A mi feladatunkat tehát annak beigazolása képezi, hogy a kiegyezési törvény 68. §-ában foglalt önálló szuverén intézkedési jog nem kizárólag a vámvonalak és vámsorompók imperativ felállítását tartalmazza, hanem a nemzet szabad és független akczióképességét minden irányban, nem a mások hozzájárulása folytán érvényes, hanem az önmaga által hozott határozatai által. (Úgy van! a jobboldalon.) És elegendő, t. h akkori általános vámpolitikai irányzatokra visszagondolnunk, a melyek egyenesen kizárják azt, hogy a kiegyezés alkotói a gazdasági különválás kényszerét helyezték el a 68. §-ba. (Igaz! Úgy van! a jobloldaloéi) Jól tudjuk, hogy abban az időben, sőt még jóval előbb is az áílamgazdaság törekvései a szabad kereskedés felé voltak irányítva. Az e részben uralkodó európai eszmék és irányzatok többé-kevésbé lényeges befolyással voltak minden államra, a melynek hatása alól a magyar államférfiak sem zárkózhattak el, sőt versenyezve küzdöttek a szabad kereskedés érdekeinek kivívása mellett, és ha végig lapozzuk az akkori magyar államférfiak beszédeit, nyilatkozatait, röpiratait és hírlapi czikkeit, nem fogunk találni egyetlen egyet sem, a ki a közbeeső vámvonalak fentartása mellett foglalt volna állást, sőt az akkori hazafias ellenzék épen ezen vámvonalak lerontása mellett küzdött s maga Kossuth Lajos pedig egyenesen a német vámszövetségbe való belépés felől gondolkozott. És a szabad kereskedelem bilincseinek felszabadítása még jobban kidomborodik azon magyar államférfiak nyilatkozataiban, a kik a kiegyezés alkotásának bölcsőjénél álltak, és hogy a magyar kereskedelem jövendő felvirágzását mennyire egyedül és kizárólag a szabad forgalom fentartásától várták, arra nézve a tizenötös albizottság kisebbségének külön véleménye tesz tanúságot, bol az akkori ellenzék tagjai azért készek a szerintük jogfeladással járó vámszövetségbe belenyugodni, hogy a közbeeső vámsorompók többé vissza ne állíttassanak, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) És most már legyen szabad nekem kérdezni, t. ház, miszerint feltehető-e, hogy azok helyezték el a sorompók felállításának kényszerét a 68. §-ba, a kik a magyar kereskedelem jövendő felvirágzását egyedííl és kizárólag a szabad forgalom fentartásától várták és ezen vámvonalakat a kereskedelem fejlődésére károsnak tartották ; feltebető-e, hogy az akkori ellenzék tagjai, a kik azért voltak készek a szerintük jogfeladással járó vámszövetségbe is belenyugodni, hogy a közbenső vámsorompók többé vissza ne állíttassanak, a 68. §-ban foglalt önálló intézkedés alatt a sorompók felállítását értették? (Élénk helyeslés, taps a jobboldalon.) Justh Gyula: Nem arról a helyről kellene azt mondani! Krístóffy József: Én azt hiszem, t. ház, már maga ez a körülmény is elegendő bizonyíték volna arra, hogy a kiegyezés alkotói nem kizárólag a vámvonalak felállítására gondoltak, midőn a 68. §-t szövegezték, hanem a nemzetnek mások hozzájárulása nélkül is érvényes, önmaga által hozandó szabad elhatározását, a szerint, a mint azt a gazdasági viszonyok és érdekek majdan tanácsolni fogják. És hogy csakugyan nem erre gondoltak, és hogy a 68. §-ban nem a sorompók kényszerét helyezték el, erre nézve kétségtelen bizonyítékaink vannak azon államjogi iratokban, beszédekben, nyilatkozatokban és hírlapi ezikkekben, melyek a kiegyezés történetének idejéből ránk maradtak. S midőn én a í. háznak kegyes engedelmét és türelmét kérem, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy ezek közül a jelentékenyebb súlylyal bírókat felolvashassam, s ezekből a logikai következményeket levonhassam, a mit annyival inkább óhajtok megtenni, mert épen Polónyi Géza, valamint Mezőssy Béla igen tisztelt képviselőtársam, az e részbeni ellenzéki álláspont igazolására szintén történelmi, de nézetem szerint nem a dolog lényegét eldöntő reminiszczencziákra hivatkoztak. Mielőtt azonban ezt tenném, méltóztassék megengedni, hogy a 68. §. keletkezésére néhány észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) A kiegyezés 68. §-át kétféle szerkezetben ismerjük. Egyik a 15-ös albizottság szerkezete, a mely Deák Ferencz tollából került ki, és a következőleg hangzik : »Magától értetődik, hogyha és a mennyiben az egyezkedés nem sikerülne, az ország törvényes jogai e részben is sértetlenek maradnak.« Érdekes meghallgatni, t. ház, hogy mikép reflektál erre a 15-ös albizottság kisebbsége, a munkálat ellen beadott külön véleményben. A 15-ös albizottság kisebbsége ugyanis