Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

347. országos ülés 1898. november 8-án, csütörtökön. ma fogadja a király. És ismerjük a miniszterelnök útjának a czélját. Ez a fogadtatás a mai nap eseménye és érdeklődésünk központja. A mai jelentéstétel eredménye képezheti esetleg a további lépések kiinduló pontját, a melyek aztán döntő befolyással lesznek a jövő alakulásaira. Mint több ízben megírtuk, a miniszterelnök a szeptember hóban összeülő képviselőház előtt fog tüzetesen nyilatkozni a helyzetről, a kiegyezési ügy állapotáról. Miután a miniszterelnök nem ismerheti el más fórumok illetékességét arra nézve, hogy a helyzetről és a kiegyezés ügyéről azok előtt nyilatkozzék, csupán a képviselőház illetékességét ismeri el ebben a tárgyban; de egyébként sem vagyunk felhatalmazva arra, hogy a kormánynak ugyan megállapodott, azonban közzé nem tett terveit kifejtsük, a képviselőházi nyilatkozatokat megelőzve, mégis első sorban konstatálnunk kell, hogy azok a kombináeziók, a melyeket egyes lapok báró Bánffy Dezső ischli útjához fűznek, minden pozitív tudomás nélkííl szűkölködő, alaptalan állítások.« Hogy pedig a közvélemény már előre el legyen készítve arra, hogy a kormány teljesen a törvényes állásponttal összefüggő magatarfást tanúsított, és hogy ilyenek lesznek a nyilatkozatok is, mert a t. kormánynak azokban a válságos napokban, mikor Kállay és Goluchowski közös miniszterek alakja megjelent a láthatáron, szüksége volt ismét a közvélemény támogatására, és úgy látszik, hogy ismét gróf Apponyi Albert segítő keze tűnt fel a f. miniszterelnök űr szel lemé előtt, a mely után nyúlnia kell ismét, hogy a saját álláspontját megerősítse: Akkor a »Nemzet« polemizálva a »Neue Freie Presse«-vel augusztus 9-iki számában következőleg íj'. Megjegyzem, hogy mi a »Nemzet«-ben konstatáltatik, az legteljesebb elégtétele az ellenzéknek arra nézve, hogy itt nem gyülölködési politika folytattatok, hogy itt nem tisztán egyének ellen irányúi a harcz, hanem az egyének ellen csak annyiban, a mennyiben parlamenti harez egyének nélkül el sem képzelhető. Hiszen Angliában is voít példa arra, hogy a parlament egyik miniszterével állást foglalt, mert ferde helyzetbe hozta a parlamentet, és eltávolítását követelte. Mondom tehát, sohasem lehet elkülöníteni a parlamenti harczot a személyektől. De azt konstatálnom kell, hogy ez nem tisztán személyi természetű harez, hanem hogy itt elvekről van szó. Hisz mikor a t. miniszterelnök úr ténykedéseivel a törvényes állásponton volt, akkor az egész ellenzék a miniszterelnök úr mellé állott. Melléje állott az egész közvélemény, az ellenzéki sajtó. (Igás! Úgy van! balfeUl.) Bartha Miklós: Magam is! Visontai Soma: Hivatkozom a » Magyarországit akkori számaira, hol t. barátom Bartha Miklós ragyogó tollával igyekezett megerősíteni KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVIII. KÖTIT. a kormány törvényes álláspontját, és igyekezett lelkesedést kelteni a mellett, hogy a kormány maradjon meg a maga álláspontján és igyekezzék a nemzet törvényes kivámümait kivívni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Akkor a »Nemzet« ezt konstatálta is, így szólva (olvassa): »Az egész tisztességes magyar sajtóban, bármily pártárnyalathoz tartozik az illető lap, majdnem egyértelmtíleg kifejezett közvélemény báró Bánffy Dezső miniszterelnök mellé áll, kinek a törvénybe vetett szilárd álláspontja ismeretes. De magyar ember más álláspontra nem is kelyezkedhetik, mert különben az egész nemzetet találja magával szemben. Azoktól a lapoktól, a melyek eddig époly igazságtalanul, mint a mily élesen támadták Bánffyt, most elismerést, sőt dicséretet hallunk azért, mert előtte szent a törvény, mert Bánffy ennek feltétlenül érvényt szerez. In hoc signo egyesül minden magyar. Bánffynak ez a nagy, országos tisztessége bánt ugyan némely lapokat, főként azokat, kik oly nagy mohósággal és kárörömmel nyomtatják le a bécsi lapok támadásait Bánffy ellen azért, mivel a miniszterelnök a magyar alkotmányos álláspontot oly kitartóan, ernyedetlentíl megvédi. De viszont maguk ezek a lapok és a !bennök nyilatkozó pártférfiak nagyban hazamentősködnek, követelik a törvényes álláspontot, az alkotmányhoz való hű és tántoríthatatlan ragaszkodást, holott ebben a tekintetben báró Bánffy biztatásra sohasem szorul. De mikor ebben a szent ügyben fárad, akkor a bécsi lapok durvaságaival kedveskednek nyájas olvasóiknak. Egy szélbali lap pedig, mely már este szokta hozni Bánffy ellen a bécsi lapok kirohanásait, annyira siet velők, ma annak a gyanújának ad kifejezést, hogy Bánffya törvényes álláspont felől nem volt őszinte a korona előtt, a koronát nem világosítja fel arról, hogy a nemzet törvényei esetlegeket meg nem engednek. Ahány szó, annyi valótlanság.« Azután kifejti, hogy ebben a törvényes magatartásában esetlegességről még csak szó sem lehet. íme, t. képviselőház, a közvélemény akkor a maga teljességében a miniszterelnök mellé állt; így volt ez akkor is, midőn az ő eljárásának törvényességét a kormány azzal akarta deklarálni, hogy állást foglalt a 14. §-szal való szerződés ellen. így volt akkor is, midőn a t. miniszterelnök úr negatívumokkal állt elő, (Egy hang a szélső haloldalon,: Halljuk azokat is!) így voít volt ez akkor is, midőn a t. miniszterelnök úr Bilinsky egyik kijelentését, mely a mi törvényeinkkel nem egyezett meg, megczáfolta. Hát, ha mindez így áll világosan a közvélemény előtt; ha azt látjuk, hogy egy ellenzék működik a közélet porondján és a parlamentben, mely nem fukarkodik elismeréssel akkor, a mikor a kormány feje, vagy maga a %