Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

ifi 3é7. országos üléa 1898. november 3-án, csltSrtSkön. kormány az ország érdekeit istápolja és képviseli; mikor azt látjuk, t. képviselőház, hogy akkor, midőn ily törvényes álláspontot foglal el a kormány, a szélső ellenzék sajtó-orgánumai is melléje állanak: nem kell-e a legkíméletlenebbül minden vádat visszautasítani, mely az ellenzéket személyes gyűlölséggel vádolja, vagy, mint azt Tisza István képviselő úr tette választói előtt, az ellenzék egyik, a haza legszentebb érdekeiért folyó harczát, léhaságnak és gyerekes játéknak nevezi. (Közbeszólások balfelől: Gyalázat!) Gróf Tisza István t. képviselő úr nagyon túllőtt a czélon az ő nyilatkozataiban és oly kijelentéseket tett, mintha készakarva keríílné a tárgyi valóság felsorolását és az igazság felderítését. Azt értem, hogy a t. képviselő úr a parlamentarizmusra vonatkozó veszedelmet lát az ellenzék mostani küzdelmében, és hogy ő ezzel szemben már jónak látta azt, hogy felvilágosítsa választóit a helyzetről. Sajnos, ő szerencsésebb helyzetben van, mint mi, mert mi nem világosíthatjuk fel választóinkat a helyzetről, minket a t. miniszterelnök úr meg akar kímélni ettől a fáradságtól, mi előlünk a helyzet kulcsát elrejti, mi előttünk nem tárja fel a helyzetet és velünk nem ismerteti meg a jövendő eseményeket. Gróf Tisza István t. képviselő úr szerencsésebb. Úgy látszik különben is, hogy a t. kormánypártban ezen végtelen bizalma közepette a párt spiritisztikus elvek szerint organizálódott, hol — mint a szellemek különböző előhaladottságuk és a dimenziók szerint — ópúgy vannak beosztva a párt tagjai is. Régebben még úgy történt, hogy a klub is egyik olyan hely volt, a hol a kormány a párt t. tagjait különbség nélkül megismertette a jövendő teendőkkel és a helyzettel. Sőt, t. ház, azt kellett ezelőtt mégis legalább feltennünk, hogy a t. többség egységes állásfoglalásánál és szavazatainál mindig teljesen tájékozva volt arról, hogy mi történt, mi történik, Y;-gy legalább is, hogy mi a meggyőződése. Most, t. ház, ez a dimenziók szerint vau beosztva; s minthogy gróf Tisza István t. képviselő úr az ő szerencséjére a hetedik dimenzióba beosztott szellemek közé tartozik, szerencsésebb, mint a parlament, szerencsésebb, mint maga a többség, mert abba a helyzetbe jutott, hogy választói előtt a helyzetre nézve felvilágosítással szolgálhatott. Kár, hogy a t. képviselő urat elragadta a szólás heve és a tárgyi igazságtól nagyon messze eltért kijelentésében. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. képviselő úr. a helyzet ferdeségeinek okát kutatva, azt természetesen az obstrukczióban látta. Az is természetes, hogy ö különösen egyik obstrukczióra nem tért át, és az is természetes, hogy az obstrukczióra vonatkozó kijelentéseit azzal kezdette, hogy már a múlt időben is megnyilatkozott ilyen obstrukczió a magyar parlament történetében, de bát nem akar olyan messze elbarangolni, azzal nem akar foglalkozni; ez is természetes és a t. képviselő urat ezen kegyeletes érzésében én sem akarom megzavarni. De, t. ház, foglalkozom az igen tisztelt képviselő úrnak azon kijelentésével, a melyek az ellenzéknek erős küzdelmeire vonatkoznak és a melyeket ő a féktelen, a gyermekes, a léha obstrukczió jelzővel illetett. Endrey Gyula: A pnpájais olyant csinált! Visontai Soma: Hogy mennyire igazságosak voltak az ő kijelentései, bizonyítja a többek között az, hogy például az ellenzéknek a sajtótörvényre vonatkozó küzdelméről, a mely a legtárgyilagosabb okból indult ki, a mely alatt senkisem merte azzal gyanúsítani az ellenzéket, hogy nem az alkotmánynak legszentebb érdekeire és nem az alkotmányos szabadság megvédésére irányuló törekvés vezeti, a t. képviselő úr azt mondta a beszédében, hogy az nem volt egyéb, mint az ellenzéknek úgyszólván kokettálása a sajtóval; hogy a sajtót bizonyos idegesség fogta el, és hogy az ellenzék nem tett egyebet, mint hamar értékesítette ezt az idegességet azért, hogy a rendes parlamenti munkálkodást megakaszsza. Hát, t, képviselőház, a ki visszaemlékezik arra a nemes és szent küzdelemre, a melyet az ellenzék akkor folytatott, az tanúságot tehet róla, hogy nem a sajtó volt akkor az, a mely az ellenzéket felvilágosította azon szakaszok veszedelmes voltáról, a melyeket itt előterjesztett a t. igazságügyi kormány, hanem ellenkezőleg, a sajtó (Úgy van! balfelöl.) akkor ébredt kötelességének tudatára, midőn itt már az ellenzék heves támadást és küzdelmet folytatott, és pedig sokszor magas nivón álló szakbeszédekkel, az illető szakasz ellen. (Úgy van! balfelöl.) Igaz, hogy ez eredménytelen volt, vagyis nem hozta meg a kellő eredményt, a kellő sikert, de azt kérdem, t. képviselőház, szabad-e egy nemzet küzdelmének nemes, hazafias voltát a sikerek után megbírálni"? (Igaz! Úgy van! bah felől.) Vájjon hova sorozzuk akkor a nemzet történetének ragyogó lapjaira megírt legnagyobb küzdelmet, a mely a 48-iki nagy eseményekkel van összeforrva, hogyha a siker és eredmény után bírálnók el annak a küzdelemnek jelentőségét? (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) És, t. képviselőház, legkevésbbé sem méltó épen azon pártnak egyik t. tagjához az, hogy ma ő áll elő azzal, hogy hiszen az a szakasz, a melyet a t. kormány felajánlott, a kompromisszum megkötése szempontjából még rosszabb volt, mint az előbbi, mert hiszen — azt mondja — az még kevésbbé foglalta magába az ellenzéknek óhajait, vagyis hogy az nem volt egyéb, mint egyszerű lefŐzése az ellenzéknek. Leg-