Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-355

138 355. országos ülés 1898. norember 12-én, szombaton. zatban az erőszak s önkény főszerepet játszik. (Úgy van! bálfelöl.) De ez a kormány még tovább is megy. Jól tudjuk, hogy a nemzeti állani megszilárdításának s felvirágoztatásának egyik leglényegesebb feltétele az ország anyagi jóléte. A kormány azonban kész hatalmi politikájának azt is feláldozni. Minden jel arra mutat, hogy a kormány el van határozva a kiegyezést úgy keresztülvinni, hogy az osztrák igazságtalan s túlzott követeléseknek Magyarország rovására tegyen eleget. S hajlandó a quóta felemelésébe'belemenni. Ezt, úgy hiszem, bizonyítani sem kell, mivel dr. Kaizl osztrák pénzügyminiszter s Bilinsky, a volt osztrák pénzügyminiszter eléggé igazolták s ezen állítások megezáfolva nem lőnek, sőt maga a pénzügyminiszter úr az általuk felállított junktimra nézve kénytelen annyit beismerni, hogy ily junktim volt. De sőt a miniszterelnök urnak utóbbi nyilatkozata sem nyújt erre a kérdésre /felvilágosítást, mert ha nem volna szándékában a quótát felemeltetni, mi sem akadályozná őt abban, hogy ezt nyíltan, férfiúhoz illőleg, a parlament s az ország szine előtt kinyilatkoztassa. A miniszterelnök úr nem szereti a világosságot, bujkál a sötétségben, hogy üzelmei napvilágot ne láthassanak. De nekünk kötelességünk világosságot követelni, mert ezt parancsolja az ország érdeke, mert csak így tudhatjuk meg, hogy vájjon az ország érdekei szerint jár-e el, ezt kívánja a becsületes, tisztességes politika s ezen alapul az igazi parlamentarizmus. A klikkuralom persze mást ír elő. Mi nem mehetünk bele a quótafelemelésbe, mert hisz mindnyájan tudjuk, hogy a közteherviselés már eddig is csaknem teljesen kimerítette a nemzet adófizető képességét. Véleményem szerint az eddigi védvámpolitika is a vámközösség révén egyedül az osztrák iparost védi, a magyar nyerstermékek árát a magas vámmal pedig Ausztria javára mestersé gesen lenyomja. A magyar búzát nem kell félteni, hogy a külföld meg nem veszi, mivel ezzel a konkurrencziát más ország búzája ki nem állja. Tapasztalták nálunk is, hogy a hozzánk beözönlőit orosz búzának milyen rossz volt a kenyere. Nemkülönben nem kell féltenünk a többi nyerstermékeket sem. De kell félteni Ausztriának iparát, mivel ennek piacza Magyarország. Ilyen gazdasági politikát magyar szempontból azonban pártolni nem lehet. S ha nem a quótafelemelés szándéka a t. kormánynak, miért nem áll elő országunkat boldogító terveivel, miért nem nyugtatja meg a nemzetet aziránt, hogy szándékozik-e a quótát felemelni s aziránt, hogy ha a kiegyezési tárgyalások alkotmányos úton Ausztriával létre nem jöhetnének, mi az álláspontja? Az én nézetem szerint ezt azért nem teszi, nehogy a viszonyok változtával kénytelen lagyen adott szavának állani, e miatt esetleg a hatalomról lemondani s így az a komédia, a mit a miniszterelnök úr az egész ország szine előtt több felvonásban játszik nem egyéb, mint törekvés részéről arra nézve, hogy hatalmi poziczióját minden áron s minden eshetőségre biztosítsa s ne jusson ismét olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyen más elveket, mint a milyeneket azelőtt árult, közforgalomba bocsátani. Különben mi sem volna természetesebb, mint a kiegyezési javaslatot tárgyalás végett, a mint az Ausztriában is történt, napirendre kitü'zetni, ha a kormánynak szándékai tiszták s őszinték volnának. Tehette volna ezt már ez év május havától kezdve akármikor, a parlamentnek ideje lett volna azt letárgyalni. De 8 azt reményli, hogy az indemnity-javaslat elfogadásával magának négy hónapig terjedő tárgyalási provizóriumot adat, mit pedig mi nem vagyunk hajlandók neki megadni. Vannak nekünk régibb sebeink is, melyek minden alkalommat fel-felujúlnak s keserűséggel töltik el lelkünket, ilyenkor nem állhatunk ellent, hogy mindezeket szemére ne vessük a t. miniszterelnök úrnak. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Élénk emlékezetünkben van még, hogy a kormány eltűrte, hogy nemzeti jelvényeink a kapcsolt részekben megbecsteleníttessenek s a midőn a Vaskaput, ezt a nagy nemzeti müvet a közforgalomnak átadták, a magyar államiság s a magyar állameszme agyon lett hallgatva, a nemzeti zászlót a megillető helyre ki nem tették. A nemzeti önérzetet ily módon ápolni, fejleszteni nem lehet. Pedig mi teszi a nemzeteket erőssé s hatalmassá ; a nemzeti önérzet, a nemzeti öntudat. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Olyan kormány iránt pedig, mely az osztrák érdekeket szolgálja s a nemzeti kérdések elől vagy kitér, vagy gyáván meghunyászkodik, bizalommal lenni nem lehet s ez nem érdemli meg azt a helyet, melyet elfoglal. A t. kormány fegyverei közé tartozik a közvélemény megtévesztése is. Tévútra vezetik az országot különböző lázító, forradalmat előkészítő röpiratok hivatalos terjesztésével, melylyel a fennálló társadalmi rendet felforgatni czélozzák. Az a bizonyos »kisgazda« ismét megszólalt, s a következőket mondja (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Komédia vagy forradalom? Irta: az a bizonyos kisgazda. Mit jelent az a zenebona, a mit az ország házában egy pár elkeseredett hazafi támasztani akar? Az újságok azt írják,