Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-355

355. országos ülés 1898. november 12-én, szombaton. 139 hogy obstrukczió lesz. Hát értsük meg jól atyámfiai, hogy mi a veleje ennek a szónak. Az a veleje, hogy harmincz egynehány ember nekidurálja magát és mivel hogy az ország sorát nem ágy intézik, a hogyan ők akarják, hát mindenféle furfanggal azt erőltetik, hogy az ország sorsa sehogyse intéződjék. Azt akarják, hogy a törvényes rend felbomoljon és azt remélik, hogy akkor a kormány megbukik, és más, nekik tetsző emberek kerülnek a bársonyszékekbe. Hát ebbe a dologba tán volna egy kis beleszólása az országnak is. Azoknak a polgároknak, a kik nem szavalhatnak az országgyűlésen, a kik csak vesződnek és keresik a kenyeret a maguk és családjuk számára, és a kiknek országos békesség és törvényes rend kell, hogy nyugodalmasan végezhessék a dolgukat. Nekünk, kis embereknek, hiába prédikálnak arról, hogy Deák Ferencz így, vagy úgy értette-e azt a törvényt, a mit 67-ben csinált; nekünk az a fontos, hogy abból a törvényből Magyarországnak haszna legyen. Már most, ha a kormány ennek a törvénynek a segítségével megszerzi nekünk a hasznot, ha a kormánynak nagy pártja, tehát az országgyűlés többsége egy nézeten van vele, és az ország népe is ezt akarja, akkor csakugyan megáll az ember esze, ha azt látja, hogy egy pár mokány legény fittyet hány valamennyinek és felfordulást akar csinálni az országgal, csak azért, mert Apponyi jobban tetszik nekik, mint Bánffy, vagy azért, hogy Bartha úr a pennáját vérbe márthassa, vagy azért, hogy kipróbálják, melyik legyen a prímás a szélbali bandában: Kossuth Ferencz-e, vagy Polónyi Gréza. Komédiát csinálnak vájjon ezek az urak, vagy pedig igazándi forradalmat? Mert csak a bolond ember megy fejjel a falnak. A törvényhozó, még ha szélbali is, valami czélt csak a szeme előtt tart, ha olyan nagy fába vágja a fejszéjét, hogy szembeszáll a törvényes renddel? Hát már most mit higyjen az ember? Azt-e, hogy csak rá akarnak ijeszteni a kormányra, vagy pedig, hogy fel akarják lázítani az országot? Ugyan vegyék elé egy kicsikét a jobbik eszüket. Nézzenek csak szerte az országban, hogy mit csináltak már eddig is csökönyösségükkel. A gazdasági életre a bizonytalanság lidércze nehezedett. Teng-leng az üzlet; mindenki, a kinek az üzlete vagy keresetmódja a kiegyezés kérdésével valahogy összefügg, aggodalmasan lesi, mi lesz, hogy lesz? Ez a bizonytalanság, mint a köd úgy ereszkedik a kilátásaira és mint a filloxera a szőlőtőkét, úgy rágja meg láthatatlanul számításainak gyökerét. A pénz, minden látható ok nélkül egyszerre megdrágul. A külföldi nagy pénzpiaczokat a nálunk mutatkozó zavaros helyzet bizalmatlanná teszi; kihallatszik hozzájuk, hogy valami felfordulás készül; hát először is becsukják a pénzes ládát. Azután a budapesti nagy bankok, is megszeppennek. Bedugják a pénzforrást a vidéki intézetek elől; az apró kis erek, a melyek a nagy pénzintézetekből viszik a táplálékot az ország legtávolabb eső kis zugába, el-elapadoznak; a kis ember hiába fordul pénzért a vidéki intézethez ; ha ég is a tető a feje felett, nem kaphat egy csepp vizet se, hogy olthassa a tüzet. Nincs pénz, nincs mivel fentartani vagy folytatni a gazdálkodást. Halomra dől minden számítás és az amúgy is sok gond és keserűség tetejébe egy gonosz komédiával, vagy pedig egy könnyelmű lazítással még rendkivlűi bajt is csinálnak az emberek. És ez csak a kezdet kezdete. Most még csak egy kis füstje mutatkozik a fenyegetőző tűzvésznek, olyanformán, mintha a kazal tövéből vékony pipafiist száll a levegőbe. Istent kisértenek azok az urak, hogy a kazal tövében rágyújtanak az obstrukczió pipájára? Komédiának ugyancsak rettentő bolondság, de százszor őrültebb komédia, ha csakugyan a kazal közé dugják az égő taplót. Most az indemnitásoál kezdik a próbagyújtogatást. Azt akarják, hogy az esztendő végével ne legyen a kormánynak törvényes felhatalmazása arra, hogy az ország háztartását vezethesse. S ha majd a kormány, teszem fel, mégis behajtja az adót és fizeti az állam tisztviselőit, akkor a népet feluszítják, hogy lázadjon fel a kormány ellen, mivelhogy az törvény nélkül csinálja, a mit csinál. Hát ők előbb erőszakkal megcsinálják a törvénytelen állapotot, aztán felszólítanak engemet, meg a szomszédjaimat, Pétert és Pált, hogy ez ellen a törvénytelen állapot ellen lázadjunk fel. No már urak, ha a mi békettírésünk néha nagyobb is a birkáénál; de már az ilyen komédiára mégis csak ökölbe szorul ám a markunk. Azért, hogy gróf Apponyi legyen a miniszterelnök, vagy hogy Polónyi Géza úr a Bocskay szerepében próbálkozzék, kaszát és vasvillát nyomni a kezünkbe, polgárvért onthatni, feleségeinket özvegységben, gyermekeinket árvaságban hagyni, jószágunkat az ebek harminczadjára juttatni; no ez már csakugyan veszekedett egy gondolat és ha ilyesmi jár az eszében valakinek ebben az országban, azt mentül hamarább vagy a bolondok házába, vagy a tömlöczbe kell csukatni. Ha pedig nem ez a gondolat vezérli azt a harmincz és néhány képviselőt, a ki most meg akarja akasztani a törvényhozás munkálkodását, ha nem az a czéljuk, hogy a maguk akaratát még forradalom útján is ráerőszakolják háromszáz képviselőre és az ország kilencz-tizedrészére, 18*