Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-355

855. országos ülés 1898. november 12-én, szombaton. 137 dével nem szándékom hosszasan foglalkozni, megfeleltek erre már a tegnap folyamán is s azt hiszem, hogy lesz alkalmuk ezzel azoknak is foglalkozniuk, a kik még e tárgyban beszélni fognak. De el nem hallgathatom, bo^y a Desseőffyféle ügy olyannak volna tekinthető, mint ezt képviselőtársam beszédében a közvélemény előtt ferdén feltöntetni szeretné, mert három napi vita során be lett igazolva, hogy a miniszterelnök úr ismételte Desseöffy Emil főszolgabíró előtt, hogy '6 nagy súlyt helyez arra, miszerint a főszolgabiró a hivatalos jelöltet támogassa s ha nem, akkor következik a központból egy kis nyomás s ha még ez sem elég, a további intézkedéseket fentartja magának. A mire a főszolgabíró beadta lemondását. Ez a tényállás s ezt mindenki, a ki e kérdés felett tárgyilagosan akar Ítélni s a ki helyes itélő képességgel bir, másnak mint fenyegetésnek nem veheti, a mely a büntető törvénykönyv 187. s 475. szakaszaiba ütközik. S így a miniszterelnök úr visszaélt hivatalos hatalmával s ezen eljárása alkalmas őt azon helyre, a melyet elfoglal, érdemetlenné tenni, miért ezt szó nélkül hagyni nem lehet, mivel ez a miniszterelnök úrral szemben törvénysértést s a polgári tisztesség elleni vétséget involvál magában. Már ebből a tényállásból is szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a kormány mindent megtesz hatalmának megerősítésére, nem riad vissza még erkölcstelen s törvénytelen eszközöktől sem, csakhogy hatalmi politikáját érvényesíthesse s minden áron oda törekszik, hogy a társadalmi erőket erkölcstelen úton is maga részére lefoglalja. Kezdve a legbrutálisabb választásoktól a mostani legutolsó szerepléséig a legnagyobb czinizmussal s önkénynyel kezeli az ország által reá ruházott s az állam keserves fillérein fentartott hatalmat, hogy ezen erőszakkal szerzett többséggel hatalmi poziczióját megtarthassa s annak árán azután a quóta- felem éléssel az osztrák érdekeket könnyebben szolgálhassa. Nem riadt vissza a kormány attól sem, hogy a sajtószabadságot korlátozza s az erre vonatkozó 1848-iki törvényt alapjából kiforgassa, s a midőn a kormány ezen eljárásával szemben az ellenzék erős harczot vívott s a nemzet igaz jogait védelmezte, nem átalkodnak az ellenzék ezen nemes s kitartó s az alkotmány sarkalatos jogaiért vívott küzdelmét obstrukcziónak bélyegezni. S midőn az ifjúság alkotmányos jogainkért sorompóba állott, azért őket megrendszabályozták s így a gyülekezési s egyesületi jogot megsértették. Az alkotmányos életünk különböző nyilvánulásaiban az önkény, erőszak s zsarnokság tüneteivel találkozunk. KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XVIII. KÖTET. A kormány ezen példája kiható az alantas közegeire is. így például e napokban kaptam Mád község elöljáróságától felszólítást, hogy jogorvoslást keressek a személyszabadságot érzékenyen megsértő egy konkrét esetben. A levél így hangzik (olvassa): »Kedves barátunk ! Mádon a következő eset történt: Mintegy két héttel ezelőtt egy zombori 18 éves suhan ez 10—12 darab kacsát árult Mád város piaczán. A kacsákat egy mádi borkereskedő s ugyancsak egy mádi iparos nejei vették meg. Pár nappal ezelőtt a szerencsi csendőr Örs két díszpéldánya jelent meg a vevőknél s annak kijelentése után, hogy a kacsák lopottak voltak, az akkor már kihizlalt kaesákat elvitték. E hó 27-én délután egy órakor újabban megjelent a két szerencsi csendőr Morgenstern Leó vagyonos borkereskedő házában s felhívták a házi asszonyt, hogy azonnal szedje magát össze, mert Zomborra fog kísértetni. Hasztalan kérte az úri nő — nyolez, közöttük egy csecsemő gyermek anyja — a két esendőrt, hogy legalább addig várjanak, míg férje a városból hazajő, vagy míg csecsemő gyermeke számára ápolót keres. Hasztalan. A síró gyermekeket azzal ijesztve, hogy anyjuk többé vissza nem jő, kocsit fogatni sem engedve, magok előtt hajtva a gyalogláshoz egyáltalában nem szokott úri nőt, az út fáradalmait csípős megjegyzésekkel fűszerezve, kisérték be őt egy szintén befogott mádi iparos nejével Zombor község tanácsházához. Itt ült a két nő letartóztatva éjjeli 11 óráig, arra használván fel őket a csendőrség, hogy rá ismernek-e az e közben összefogott suhanezok között az állítólagos kacsatolvajra. Czélt nem érve, a mondott időben szabadon bocsájtották őket s az ahhoz nem szokott tisztességes úri nőknek a 12 kilométer utat újra meg kellett gyalog tenni az éji sötétben. Kedves barátunk! Légy szíves ez ügyben a legjobb belátásod szerint intézkedni s ezzel a város feldúlt békéjét helyreállítani. Nagyon kérjük. (Nagy zaj és mozgás balfelöl,) Alá vannak irva: Schneíder Károly és Illésházy Endre.» Ebből is csak az látható, hogy a személyes szabadság mily durva megsértéseknek van e hazában kitéve (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) s ha a miniszterelnök úr hivatalos hatalmával visszaél s jó példával megy elő e téren, (Igaz! Úgy van! balfelől.) mit várjunk az alantas közegektől s ne csodálkozznnk azon, ha alantas közegei ezen viselkedést utánzásra méltónak találják s hasonlóan cselekednek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ily s ehhez hasonló esetek napirenden vannak s tanúságot tesznek arról, hogy a kormány18