Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

H 347. országos ölés 1898, november 3-án, csütörtökön. mint nagy támasz tűnt fel az a parlament és annak méltósága, melyet ő azon hosszú időn át negligált, s melyet ma nem méltat arra, hogy terveit, czéljait, jövendő munkálatának körvonalait vele megismertesse, — és erre felhívom különösen a t. többség figyelmét, a mely ma vádolja az ellenzéket, —- a »Magyar Ujság«-ban ezen, a mint méltóztatnak tudni, a t. kormányhoz közel álló lapban egy közlemény jelent meg, augusztus 10 ikéa, melyet másnap az összes lapok, mint officziózus közleményt átvettek. Mikor tehát a t. miniszterelnök úr Ischl-be utazott, de a mikor már úgy látszik nem a kiegyezési, de a kormány hatalmi állásának további fenmaradása körüli nehézségek kezdődtek, a következő közlemény jelent meg (olvassa) : »A magyar kormánynak a kiegyezés kérdésébeu megvan a maga terve, mely teljesen, szigorúan a törvényes feltételek közé szorítkozik. Ezt a programmját a magyar kormány, a menynyire a kormányzati útra tartozik, a leghűségesebben törekszik megvalósítani, és ha a parlament, mint ebben a tekintetben egyetlen irányadó fórum együtt lesz, a kormány tartózkodás nélkül elő fogja terjeszteni az ügy állását, részletesen, kimerítően feltárván a helyzetet összes vonatkozásaiban, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) mivel a kormány a parlamentnek tartozik ezzel az ügygyei számolni, a melynek bizalmából van vezérpolczon.« (Derültség a bál- és szélső baloldalon.) Még sokkal erősebb volt, mint akármelyik ellenzéki szónok a t. kormány ezen officziózus lapja (olvassa): »Ezenkívül más fórumot el nem ismer. Hiába írnak a lapok a miatt: hiába követelőznek Bánffyval szemben, hogy nyilatkozzék, mert ezzel nem ezeknek a privát vállalat számba menő hírlapoknak, hanem az ország hivatalos képviseletének, a parlamentnek tartozik. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a számonkérés a parlament legfőbb joga.« Kérem, ez a lap, melyből olvasok, nem a »Magyarország«, hanem a »Magyar Újság« ! »Ezt "az alkotmányos jogot elhomályosítani, részekre bontani, megosztani nem hagyjuk attól, hogy némely lapok ismeretes nagyzásból gőgösen követelik a közvélemény képviseletében az elsőbbséget a parlament felett. Ez alkotmányellenes tendenczia.« Ezután még egy kitanításban részesíti a közönséget: »A nyilvános kritika joga ott kezdődik, hol a kormányférfiak hivatalos fényeiről van szó. Ennek előterjesztésére pedig a parlament az illetékes hely a szóban levő tárgyra nézve. A parlamentnek ezt a legfőbb jogát nemcsak respektálni, hanem minden hazafias lapnak kitelhetőleg védeni kell.« (Helyeslés és éljenzés a balés szélső baloldalon.) Már most én azt hiszem, vannak bizonyos igazságok és elvek, melyek kell, hogy mindig igazságokként és elvekként megmaradjanak. Ha az alkotmányos tényezők jogaira nézve bizonyos princzipiumokat a tudomány és a gyakorlat megállapított: kell, hogy ezek a princzipiumok szentül megóvassanak nemcsak akkor, midőn ezekre az elvekre politikai szempontból egy kormány reászorult, hanem akkor is, a mikor ezekre az elvekre esetleg az ellenzék alapítja politikáját. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most azt kérdem, ha maga a t. kormány is, a kormánypárti sajtó is, sőt egyik leghivatalosabb újság előre azzal tartotta az ellenzéket, hogy a mint szeptember 6-án az országgyűlés összeült, a t. kormány nyomban nyilatkozni fog, sőt a törvény, az alkotmányos tényezők félreismerésének, majdnem hazaárulásnak deklarálta, ha ezt a magas elvet mellőzni merik, azt kérdem: vájjon az igazságnak legkisebb atomja bennefoglaltatik-e abban a támadásban, a melylyel a t. kormánypárt ma az ellenzéket illeti, és vájjon az ellenzék állásfoglalásának jogosultságát már maga ez a tény nem igazolja-e kellőleg? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De nemcsak 10-én jelent meg ilyen közlemény, hanem mikor azután Bécsbe ment a miniszterelnök úr . . . Endrey Gyula: Mindig odajár! Visontai Somai ... és a király előtt megjelent, akkor ismét csak a »Magyar Újsága-bán augusztus 4-én egy czikk jelent meg, melynek a czíme: »A király előtt«. Ebben arról biztosította a lap a közvéleményt, hogy a miniszterelnök úr ő Felsége előtt a törvényt és annak minden követelményét fel fogja tárni és meg is nyugtatta az iránt a közvéleményt a »Magyar Ujság«, hogy Bánffy Dezső miniszterelnök úr nem is cselekedhetik máskép, a mint ezt a parlament előtt a kiegyezés módozatai minden részletének feltárásával elő fogja adni. Nem lehet a király előtt esetlegességekkel előállni, — mondja ugyanakkor a »Nemzet« — mert az Í898 : I. törvényczíkknek megvao a maga határozott iránya, a ki abba esetlegességeket akar belemagyarázni, az nem ismeri a törvényt és félre akarná vezetni a királyt. Felolvasom úgy a »Magyar Ujság«-nak, mint a »Nemzet«-nek a czikkét, (Halljuk! Halljuk!) hogy visszavezessem egészen közhiteles okmányokkal, ki ä mai helyzetnek az oka és ki idézte elő ezt a mostani állapotot. A » Magyar Ujság« azt mondja (olvassa): •Fokozódó érdeklődéssel kiséri az ország figyelme báró Bánffy Dezsőt útjában Ischlbe. A mai nap különös fontossággal bírhat ebben a kiegyezés körüli tárgyalások során felmerült események sorozatában. A magyar miniszterelnököt