Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-354

3M. országos Még 1898. november 11-én, pesteken. jgg Sima Ferencz: Ázt csak elismerik, hogy Deák Ferenczet védelmezte! Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy majd csak azután kon verzáljanak. Mezőssy Béla: Deák Ferencz nagyon jól tudta és nem átallotta megmondani, — tudnék számos idézetet beszédeiből, — hogy a közjogi kiegyezés áldozat a magyar nemzet részéről, lemondás, a melyben állami önállóságunk számos terét korlátolni kénytelenek vagyunk. És ha mégis ezen körülmények biztos tudatában Deák Ferencz, a nemzet elismert vezére, alkotását elfogadtatta nemzetével, vájjon abban a hitben tette-e, hogy az annak keretében a nemzetre rótt kötelességeket mindig csak növelni fogja és az ott biztosított jogokat sohasem fogja érvényre juttatni a jövő ? Nem! Egy ilyen gondolat a Deák Ferencz szellemével nem fér össze, nem tehető fel az, hogy akkor, a mikor alkotásának végkonkluziójaként oda illesztette az önrendelkezés jogát, ezzel egy üres formalitást, egy papirrongyot akart volna biztosítani nemzetének; (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) sőt ellenkezőleg azt czélozta, hogy elvállalt kötelezettségeiket sohasem növelheti, sohasem tágíthatja, ellenben jogaikat kétségtelenül érvényre juttatja a jövő. Ez volt az ő kiegyezési politikájának talpköve, ezzel a jövő minden esélyeivel szemben biztosította nemzetét, mert kezében van egy jog, egy fegyver, a melylyel alkalomadtán élnie kell. Értsük meg, nemcsak élnie lehet, hanem élnie kell, mert a jog fentartása mindig csak üres forma, a tartalmat, életet annak mindig a jog gyakorlása adja meg. A törvény épsége az állam szabadságának és önállóságának hévmérője és csak olyan mértékben, a mily mértékben egy nemzet tiszteletben tartja törvényeit és érvényt szerez azok kötelező rendelkezéseinek, csak oly mérvben tarthat igényt arra, hogy mint önálló, független, szabad állam respektálva legyen. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A legkisebb rés nemzeti függetlenségünk biztosítékain ürügy lehet a jövőben arra nézve, hogy a miről a nemzet ma önként lemondott, azt egy új nemzedék minden kitartása és küzdelme se szerezhesse vissza többé. Olyan ez, t. ház, mint a kőszikla, a melyet a vihar századokon át ledönteni nem tudott, de íme az esőcsepp lassankint üreget vájt belé. Ott, a hol egy szerzett jog érvényesítéséről van szó, ott minden támadással szemben síkra kell szállani és azt meg kell valósítanunk. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Még az esetben is, ha, — a mint Deák Ferencz mondotta: — »nehéz idők következnének nemzetünkre. Mert a megszegett polgári kötelesség árán a nehéz időket megváltanunk nem szabad. (Úgy van! Úgy van! i a bal- és szélső báloldalon.) Az ország joga nem oly sajátunk, a melyről szabadon rendelkezhetünk ; hitünkre bízta annak megőrzését nemzetünk, és mi e jogok épségéért felelősek vagyunk önlelkiismeretünk, hazánk és istenünk előtt«. (Hosszantartó, lelkes éljenzés a szélső baloldalon.) »És ezért, ha tíírni kell, hát tűrni fog a nemzet, tűrni fog csüggedés nélkííl, mint a hogy tűrtek és szenvedtek ősei, hogy megszerezhessék az ország jogait. Mert a mit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de a miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges.« (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) És azért, t. képviselőház, mivel nem tudora, hogy mire akarja használni a kormány a magyar nemzet önrendelkezési jogát, a jogfeladásra, vagy a jog megvalósítására, mindaddig, mig ezt nem tudom, semmiféle napirendhez hozzá nem járulok. (É

}

énk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Lakatos Miklós jegyző: Bernát Béla! (Felkiáltások a szélső baloldalon : Holnap! Interpelláczió van ! Halljuk az interpellácziót!) Bernát Béla: T. képviselőház! Miután az elnök úr kijelentése szerint a mai napra interpelláczió lett kitűzve és a házszabályok értelmében az interpellácziók fél kettőkor szoktak megtétetni; miután továbbá már közel jár a fél kettőhöz az idő, én arra kérem a t. házat, miután egy negyed óra alatt beszédemet nem tudom majd elvégezni, mert hosszabban szándékozom beszélni, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap adhassam elő. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Elnök: Megengedi a ház? (Igen!) E^zel

j t. ház, következik az interpelláczió. Mielőtt rátérnénk az interpelláczióra, kijelentem, hogy a holnap tiz órakor kezdődő ülés napirendjén lesz a felhatalmazási törvényjavaslat napirendre tűzése feletti vita folytatása. Hozzájárul a ház ? (Hozzá!) Következik Kossuth Ferencz interpellácziója. Lakatos Miklós jegyző: Kossuth Ferencz ! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Oly hír kering, a mely mélyen sérti azoknak az érzését, a kiknek a jelszava az, hogy a haza minden előtt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha ez a hír nem igaz, — sajnos, nagyon kis valószínűség van arra, hogy nem igaz, — akkor lehetetlen lenne ezt a hírt eléggé gyorsan megczáfolni. Ha pedig igaz, lehetetlen lenne eléggé gyorsan eloszlatni azon reményeket, a melyeket az ország táplált. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A Hentzi-szobor ott áll a Szent-György-téren, az ország szívében, mint egy tüske, a mely folyton szúr. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)