Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-354

132 854, országos ülés 1898. november 11-én, pénteken. ségi véleménye, a melynek alá van irva Nyáry Pál, Ghyczy Kálmán, Ivánka Imre és Tisza Kálmán. Ennek VIII. fejezetében, a mely a közvetett adók ügyeiről szól, Tisza Kálmán, illetőleg vele együtt pártja ezt jelentette ki: »Magyarországnak joga ezekre nézve — vagyis a vámés kereskedelmi ügyek összességére nézve— saját törvényhozása és saját kormánya által intézkedni, kétségbevonhatatlan és a jövőre nézve is sértetlenül fentartandó. Kész azonban az országgyűlés arra, hogy ezekre vonatkozólag kölcsönös egyezkedés útján időről-időre oly elvek állapíttassanak meg, a melyek lehetővé tegyék a közbenső vámsorompók vissza nem állítását a nélkül, hogy a magyar korona országai és ő Felsége többi országai és tartományai a közvetett adók iránt hozott határozataik által egymásnak abból eredő jövedelmeit megsemmisíthessék. Mely utóbbi eshetőségnek elkerülésére, —ha az elvekbeni egyetértés bármikor nem jönne létre — nem marad más mód fönn, mint a jogilag úgyis soha meg nem szíínt közbenső vámvonalnak, úgy mint zárvonalnak, visszaállítása.* (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ezen irott betűkhöz én egy szót nem tettem hozzá, de el nem vettem azokból semmit. És ezek nyomán, támaszkodva a törvényalkotás határozott kijelentéseire; támaszkodva Magyarország miniszterelnökének múlt évben adott közjogi kijelentésére és végűi támaszkodva magának a törvénynek szentségére és épségére : (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) nyugodtan és tiszta lélekkel jelenthetem ki, hogy az önálló rendelkezés fogalmából az önálló vámterületet elesempészni, kilopni nem szabad. (Hosszas élénk tetszés, éljenzés és taps a hal- és szélső baloldalon.) Justh Gyula Meg nem engedjük! Holló Lajos: Hát bizzék az ember a törvényben ebben az országban! A királyt esküszegesre akarják kényszeríteni. (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Mezőssy Béla: És hogyha a kormány a jog és törvény határozott parancsa ellenére is el akarja hagyni a törvényes alapot, akkor elengedhetetlen kötelessége, hogy ezt ne a közjogi kiegyezés számlájára írja, hanem tegye saját felelősségére, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert a közjogi kiegyezéssel, Deák Ferencz nevével ezt a rút játékot takargatni nem lehet és nem szabad. {Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Félkiáltások; Nem is tűrjük !) És különösen nem szabad, t. ház, annak a pártnak, a mely két évtizeden át annak a nagy közjogi alkotásnak... Bartha Miklós: Abból élt! Mezőssy Béla: . . . rája visszasugárzó fényéből és magának méltatlanul eltulajdonított előnyeiből élősködött csupán. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem teheti, t. képviselőház, az a párt, a mely ezen a jogezímen kiélvezte (Úgy van! a szélső báloldalon.) a fejedelmi kegy és hatalom mindenféle előnyeit; (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) az a párt, t. ház, mely a közjogi kiegyezés védőjeként tolta fel magát mindenütt és mindenkor, a mikor senki sem támadta azt, és most, a mikor még azok is, a kik azt azelőtt támadták, rendelkezéseit megvédeni készülnek, akkor egyszerűen cserben hagyják a törvényes alapot. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Holló Lajos: Ez az obstrukczió ! Az ilyen beszédeket nevezik obstrukcziónak! (Mozgás a jobboldalon.) Justh Gyula: Majd megmondjuk, ha meg akarjuk csinálni az obstrukcziót! Eljön annak is az ideje! Mezőssy Béla: T. ház! Ehhez az eljáráshoz a magyar nép történelmi emlékei iránt szent kegyelettel ne használjuk fel a Deák Ferencz nevét, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert ehhez a nagy történelmi múlttal bíró névhez egy ilyen eljárás hozzá nem fér soha. Ahhoz az emberhez, a ki életében nagyobb hatalom volt, mint egy abszolút császár mindenféle fegyveres ereje és szuronya; ahhoz a?, emberhez, a ki, habár nem is volt választási pártkasszája, (Derültség a bal- és szélső baloldalon,) és nem is gyűjtött három milliót, mégis önként, a nemzet szabad akaratából annak elismert vezéreként szerepelt; ahhoz az emberhez, a kinek nem volt sem méltóságos rendjele, sem kegyelmes titulusa, (Felkiáltások balfelöl: Sem viczinálisa!) ... hanem a ki tisztán és kizárólag egy becsületes falusi táblabíró czíméhez tartott igényt: ehhez a nagy történelmi névhez, a kit holtában egy nemzet közrészvéte és királynéjának könyei öveztek ravatalán, mint a hogy nem fogja, t. ház, sem a nemzet részvéte, sem egy királyné könyei övezni azokat az államférfiakat, a kik életükben háromszáz szótöbbséggel és három millió választási kasszával birtak, egy ilyen történelmi múltú név emlékéhez nem férhet az hozzá, hogy olyan közjogi alkotáshoz adta volna oda tudását, hitét és becsületét, a mely egy nemzetre folytonosan csak kötelességeket ró, de jogokat mindig csak kilátásba helyez, sohasam biztosít. (Zajos éljenzés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Wittmann János: Milyen kicsikék önök ott! (Derültség.) Úgy-e érzik? Justh Gyula: Csak a kassza legyen nagy, a többit nem bánják!