Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-354
130 8S4- WBíágos Blée !898, november 11-én, pénteken. merültek fel, akkor gróf Apponyi Albert ismét így nyilatkozott (olvassa); »A 68. §. alapján történő rendelkezés más, mint külön vámterűlet alapján, nem képzelhető, nem ezen az alapon is, hanem egyedül ezen az alapon.« (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, ezt az értelmezést Magyarország miniszterelnöke itt a házban minden fentartás nélkül elfogadta, sőt és sajnálom, hogy gróf Tisza István képviselő úr nincsen itt, mert kötelessége lenne neki is elismerni, hogy e közjogi értelmezést ő is elfogadta. (Felkiáltások a baloldalon: Nem úgy, mint ma!) Elfogadta pedig akkor, a mikor a Neue Freie Presse, a Reicbswehr és más bécsi és úgy tudom, magyarországi lapok is e tekintetben kifogást tettek, hogy gróf Apponyi Albert közjogi értelmezései egymást nem fedik, akkor 1898. január 7-ikén gróf Tisza István kijelentette, hogy (olvassa); »Nemcsak privát körben megmondtam, hanem a sajtóban is világosan megírtam,. . .« (Egy hang a baloldalon: Az Országos Hírlapban irta!) Igen, az Országos Hírlap deezember 28. vagy 30. számában, de ez nem lévén kezemben, elég lesz, ha a naplót felolvasson! (tovább olvassa) .• »... hogy gróf Apponyi Albert első és második nyilatkozatát egymással teljesen összhangzásban állóknak tekintem. Újság pletykákban levő egyéb részletekre kiterjeszkedni nem szándékozom.« Sajnálom, hogy az »Országos HirJap« illető számára nem hivatkozhatom, mert az újságczikk nincs kezemben, hirtelen előkeríteni pedig nem tudtam, mert bizonyára meg néztem volna. De hiszem, hogy lesznek szónokok, a kik azt majd gróf Tisza István úr emlékezetébe hozzák. (Úgy van I Úgy van! balfelől.) Ha tehát, t. képviselőház, a közjogi kiegyezés a közjogi kérdésekre vonatkozó szakaszai értelmezése tekintetében az interpretáczió ily egyöntetű, ily korrekt volt, szabad-e akkor, t. képviselőház, gróf Tisza István úrnak saját miniszterelnökének nyilatkozatát dezavuálni azzal, hogy azt mondja, hogy az önálló intézkedés azt is tartalmazza, hogy az ország önállóan ezen intézkedés alapján a jelenlegi állapotokat továbbra is fentartja. Szabad-e az önálló intézkedési jog tartalmát akként értelmezni, hogy a magyar nemzet, mikor jogosítva lenne, minden íeszélyezés nélkül államéletének egy tekintélyes vonalán a szabad rendezés, akkor semmi egyebet ne tegyen, mint, hogy fentartsa azt, a minek fentarthatására csak bizonyos feltételek bekövetkezése esetén volt kötelezve. Hiszen, t. képviselőház, akkor az önrendelkezési jog nem jog, hanem csak egy üres formalitás, akkor más elnevezéssel, de ugyanazon tartalommal a nemzetnek ugyanazt tálalják elő, a mit ezelőtt. T. képviselőház! Ez nem az önrendelkezési jog megtestesítése, ez az önrendelkezési jog szatírája. (Élénk helyeslés a baloldalon.) így nem egy önálló és szabad nemzet testesíti meg szuverén akaratát, hanem tisztán és kizárólag csak egy hatalmi érdekekkel törődő s azokért mindent föláldozó párt. Ez az önrendelkezés? Ez nem egy szabad nemzet önérzetes hangja, hanem egyszerűen a papucshős életfilozófiája, a ki a házi zivatar elől az ágy alá menekülve, azt állítja: azért is megmutatom, hogy én vagyok az úr a háznál, itt maradok, mert én úgy rendelkezem. (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, az önrendelkezés firmája alatt feltolni ezen államot annak az Ausztriának, a mely velünk alkotmányos úton szövetségre lépni tényleg nem akar; oda vinni ahhoz az ajtóhoz ezen nemzetet, a honnan bennünket elkergettek: ez, t. ház, egyszerűen a nemzeti becsület és nemzeti tisztesség rovására megy. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) És, t. ház, nekem tiltakoznom kell s azt hiszem, az ellenzék minden egyes tagjának erkölcsi kötelessége az ellen tiltakozni, hogy mindezt a kormány és a háta megett álló szabadelvű párt oly fennhéjázással tegye, mintha ők a törvény lelkiismeretes végrehajtói volnának, holott pedig semmi egyebek, mint a hatalom megtarthatásáért jogot, nemzeti érdeket és alkotmányt lábbal tipró közönséges hazárdjátékosok. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Geld für Alles!) És, t. ház, nekünk tiltakoznunk kell az ellen, hogy e rút játékot a közjogi kiegyezés rendelkezéseivel akarják takarni. A közjogi kiegyezés nem önök mellett, hanem önök ellen bizonyít. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) És ezt nemcsak állítani tudom, hanem kötelességemnek ismerem bizonyítani is. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ki kell, hogy jelentsem, hogy én a közjogi kiegyezést abban a formában és tartalomban, a melyben az tényleg életet nyert, egyáltalában nem tekintem örök életű alkotásnak, hanem, t. képviselőház, minden esetre egy minimumnak tekintem és ilyennek tekintette maga a törvény megalkotója, Deák Ferencz is, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) a melynek keretében biztosított jogainkból egy szemernyit sem engedhet el ez a nemzet soha. T. képviselőház! Deák Ferencz nyíltan megmondotta, szórói-szóra így mondotta: »A közjogi kiegyezés csak egy alap; csak égető bajainkat orvosoltuk ezúttal, csak alapját vetettük meg hazánk szebb jövendőjének, az idő és bilincseiből felszabadult szellemi és erkölcsi erő létre fogja hozni majd azt, a mit nekünk elérnünk nem lehet.« Kijelentette, t. ház, azt, hogy annak, a minek mi alapját deresedő fővel leraktuk, azt egy jövő nemzedék majd továbbfejlesztheti és.
