Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-354

854. országos ülés 1898. november 11-én, pénteken. 129 rendelkezéseivel, másrészt a törvényalkotók határozott nyilatkozataival, harmad sorban azzal, hogy a kormány e tekintetben a ház színe előtt már erkölcsi obligót vállalt. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon. Egy hang balfélöl: Azt nem honorálja!) Én azt hiszem, hogy azt ma már a túloldal egyetlenegy tagja sem vonhatja kétségbe, hogy a közgazdasági kiegyezésnek jövendő alakulása nem most dől el, hanem hogy az már eldőlt 1897 deezember havában a provizóriumi vita folyamán; eldőlt pedig abban a pillanatban, mikor az 1897. deezember 22-én Magyarország miniszterelnöke — és itt szórói-szóra az ő értelmezését idézem — Apponyi Albert gróffal szem ben kijelentette ezt: Felesleges lesz nekem az Apponyi Albert gróf által elmondottakat utána mondani megkísérelnem,. . . Bartha Miklós: Ezt ő mondta! Mezőssy Béla : . .. mert sokkal korrektebben, sokkal preczizebben elmondotta ő azokat, semhogy abból valamit elvenni, vagy ahhoz hozzátenni szükséges lenne. Elfogadom az ő közjogi értelmezését. Wittmann János: Éljen Bánffy! (Zaj a jobboldalon.) Mezőssy Béla: T. ház ! Fel kell tételeznem Magyarország miniszterelnökéről, hogy akkor, mikor ezt mondta, teljes tudatában volt annak, hogy voltaképen mit mondott. Erkölcsi obligót vállalt ő itt e ház előtt az iránt, hogy minden eshetőséggel szemben a vám- és kereskedelmi ügyek terén gróf Apponyi Albert közjogi értelmezését minden tekintetben magáévá teszi. Szükséges lett volna — már tudniillik a miniszterelnök úr szempontjából — azt a közjogi értelmezést mégis utána mondani megkisérelni; mert ha ezt teszi, a miot ő rendszerint nyilatkozni szokott, bizonyosan hagyott volna hátra egy kis kibúvó ajtót, a melyen most elmenekülhetne, míg pure et simple, minden fentartás nélkül elfogadván gróf Apponyi Albertnek közjogi értelmezését, annak minden szava reá nézve is kötelező. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A politikai tisztesség és következetesség legelemibb feltétele ennélfogva az, hogy a magyar nemzet színe előtt adott szavának eleget tegyen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldálcn.) És ez okból,.— habár érzem a feladat súlyát és nehéz voltát — kötelességemnek tartom a gróf Apponyi Albert által előadott közjogi értelmezést ismételni, annyival is inkább, mert úgy látom, hogy az úgy a miniszterelnök úrnak, mint a t. szabadelvű pártnak emlékezetéből egy kicsit kiötlött. (Halljuk! Halljuk.' balfélöl.) Gróf Apponyi Albert ezt mondottat * A vámés kereskedelmi ügyek közössége nem folyik a pragmatika szankczióból, mert Magyarország, mint jogilag teljesen önálló és független ország, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVIII. KÖTET ezen ügyekben is saját felelős kormánya és törvényhozása szerint szabadon intézkedhetnék. Ezt mondja a törvény is. Miután azonban a két ország között a folytonos és kölcsönös érintkezések érdekei fontosak és számosak, — ezt is mondja a törvény — kész arra, hogy egyrészt a magyar korona országai és másrészt ő Felsége többi országai és tartományai között időnként, esetröl-esetre, vám- és kereskedelmi szövetség köttessék.* Nemcsak gróf Apponyi Albert mondotta ezt, hanem a közjogi kiegyezés is majdnem szórói-szóra így hangzik. A törvényben elő van írva az is, hogy ez a vámszövetség minő feltételek mellett köthető meg. Megköthető abban az esetben, ha a két fél felelős kormánya az ügyek egész menetére megállapodott, a két szerződő fél országgyűlése a beterjesztett javaslatokat változatlan lartalommal elfogadja, még pedig oly időpontban, hogy ez a törvény 59. §-ának megfelelően ő Felsége elé kellő időben szentesítés czéljából beterjeszthető legyen, (Úgy van ! a szélső baloldalon.) vagyis, t. képviselőház, ez az egyedüli lehetőség arra nézve, ha a magyar törvényeket respektálni akarjuk, hogy a vámszövetség a törvényben előírt módon és feltételek mellett megköttessék. És, t. képviselőház, most következik a kérdés lényege, itt következik a punetum saliens, vagyis azon kérdés, hogyha a vámszövetség ily formában tényleg meg nem köthető, mit kell tennie a magyar nemzetnek? (Halljuk! Halljuk !) Minthogy itt minden egyes mondatnak és minden egyes szónak határozott és külön súlya van, nehogy én a gróf Apponyi Albert közjogi értelmezéséhez a legkisebb megjegyzést is hozzátenni látszassam, kötelességemnek ismerem az ő köijogi értelmezését itt felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) G-róf Apponyi Albert a 68. §-t így értelmezte (olvassa); »A 68. §. oly magyarázatai, a melyek nem is itt e házban, hanem publiczisztikai közleményekben olvashatók, hogy tudniillik az ország önrendelkezési joga annyit jelentene, hogy az ország azt teheti, a mi neki tetszik, tehát esetleg vámszövetséget is köthet, nem oszthatok, mert a 68. §. intézkedései egy alternatívát fejeznek ki, tndnillik ellenkezőjét annak, a mi a korábbi szakaszokban a vámszövetség létrejövetelére nézve megmondatott.« Beszéde további folyamán meg mondja gróf Apponyi Albert azt is, hogy mi ez az ellenkező. Azt mondja (olvassa): »Az önálló intézkedés csak az önálló vámterűlet alapján lehetséges, tudniillik Magyarországnak úgy, mint Ausztriának vámpolitikai külön egyénisége elismerésének és az ebből folyó jogi konzequencziák összes levonásának alapján.« És, t. képviselőház, a mikor az ő közjogi értelmezése tekintetében, ha nem is itt a képviselőházban, hanem Ausztriában néminemű kételyek 17