Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-354
\ 2g 384. országos dlés 1898, párt közötti állítólagos szövetséggel, úgyszintén a választási visszaélésekkel foglalkozott, érinteni nem akarom, mert kifejti tt állításait a nemzeti párt t. vezére: Horánszky Nándor már eddig is kellő értékére szállította le. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Gróf Tisza István úrnak első kifogása a magyar ellenzékkel szemben az, hogy ez az adott viszonyok közt a kormánynya] szemben obstrukcziót gyakorol. S midőn e kifogást megteszi, felveti azt a kérdést, mily indokok vezethették az ellenzéket, midőn egy napirendi vita keretében ily nagyszabású akeziót fejt ki. Szerinte két ily ok van: az egyik, hogy az ellenzék azt hiszi, hogy a kormánynak oly bűnei vannak, hogy e parlamentet tovább nem vezetheti; a másik, hogy a kormány ludlgat oly nagyfontosságú kérdésekben, melyekben tényleg nyilatkoznia kellene. Ő ez okok egyikét sem hajlandó elfogadni. En az ellenkezőt vallom. Mert szerintem a parlamentarizmus alapfölíétele az, hogy oly nagyfontosságú kérdésekben, melyek e nemzet életgyökerét érintik, melyek anyagi fejlődésünk lehetőségével vannak elválaszthatlan kapcsolatban, minden kormánynak nyilt és őszinte programmot adni kötelessége. (Ügy van! a szélsőbalon.) S ha a kormány nyilatkozni nem akar, önkéntelenül alapot ad azon gyanúra, hogy nem azért nem nyilatkozik, mintha nem tudná, hogy a jövőben mit akar tenni, hanem mert nagyon is jól tudja, hogy az, a mit tenni akar, a nemzet jogai és anyagi érdekei ellen van. (Helyeslés a szélsőbalon.) S ez a bujkálás, ez a kétszínű játék nem méltó egy szabad nemzet szabad kormányához. Gróf Tisza István beszél a parlamentarizmus alapföltételeiről. Nohát nem épen a parlamentarizmus alapfeltétele követeli-e, hogy oly kérdésekben, melyek megoldása az utolsó perez előtt áll, a kormány nyilt programmot adjon? Mert szerintem, ha a kormány a törvényesség útjáról letérni nem akar, ha respektálni akarja a magyar nemzetnek tételes törvényeiben biztosított kétségtelen jogát, csak két eshetőséggel számolhat. Az egyik, hogy alkotmányos úton, a törvényekben előirt feltételek mellett a vámszövetséget Ausztriával megköti; a másik, hogy — ha ez nem sikerül — az önálló rendelkezési jog alapján életbe lépteti az önálló vámterületet. (Ügy van! a szélsőbalon.) Harmadik alternatívát nem ismerek. (Felkiáltások balról: Be van!) Majd rátérek a Tisza István-féle elméletre. És annyit elvárhat a magyar nemzet kormányától, hogy tudjon annyit, hogy az utolsó órában e két alternativa közöl melyiket akarja? Nyilt programmot kérünk a tekintetben, lehetséges-e az első, s ha nem, meg akarja-e valósítani a kormány a második lehetőséget? Azt mondja gróf Tisza István, nincs értelme az ellenzék obstrukeziójá(veiuber 11-en, pénteken. nak, mert hisz az osztrák parlamenti viszonyok oly nyugodtak, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség törvényes úton való elfogadása remélhető. Hát, t. ház, ez is egy álláspont és én ezt akczeptálom. Ha a kormány oly feltétlen optimizmussal és jóhiszeműséggel viseltetik az osztrák parlamenti viszonyok iránt és azt reméli, hogy valamint sikerült neki egyszer a belügyi igazgatás terén fából vas hidat csinálni, úgy sikerülni fog külügyi alkudozásaiban is a gyűlöletből szeretetet és a mértéktelen követelésekből reális alkut összeformálni: akkor mi gátolja meg abban Magyarország miniszterelnökét, hogy az ország színe előtt nyilt, egyenes őszinteséggel azt mondja: Nekem garancziáim vannak abban a tekintetben, hogy az ausztriai parlament a vámszövetséget a törvényben előirt módon és feltételek mellett el fogja fogadni és ha e garancziáink be nem válnak, kötelességemnek fogom ismerni levonni eljárásomból a konzequencziát. Ez egy parlamentáris eljárás lenne, ez lenne kötelessége a kormánynak, ha respektálni akarja a törvényt, ha respektálni akarja a nemzeti érdekeket. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gróf Tisza István úr azonban szükségesnek látta ezen mérhetetlen optimizmussal szemben is kiterjeszkedni a másik eshetőségre, (Halljuk! Halljuk!) és ez a másik eshetőség az, ha tudniillik a törvényben előirt módon és feltételek mellett az alkotmányos Ausztriával a vámszövetség meg nem köthető. Szerintem a kormánynak ma már tudnia kell, hogy ez a lehetőség be fog-e következni, vagy sem ? És ha tudja, akkor neki, hogyha a törvényt és a nemzeti érdekeket respektálni akarja, csak egy nyilatkozata lehet s ez az: elkövettem mindet, megkisérlettem mindent, hogy a törvényben előirt módon és feltételek mellett a vámszövetség megköthető legyen; de nem tőlem íüggő okok miatt, hanem az alkudozó fél szertelen követelései miatt ez nem sikerűit. (Zaj.) Bartha Miklós: Csendet kérünk! Elnök: Kérem, ne tessék másokat csendre inteni. Majd ez az én dolgom. Bartha Miklós: Akkor kérjük a mélyen tisztelt elnök urat. Elnök: Elég jó! hallható a szónok, bár annyi csendet tartanának az urak, ha (A jobboldalra mutatva.) itt beszélnek. Mezőssy Béla: Mondom, ez esetben a kormány nyilatkozatának azt kellene tartalmaznia, hogy a mennyiben a vámszövetség a törvényben előirt módon és feltételek mellett meg nem köthető, rátérek az egyedül törvényes alapra: az önálló intézkedés jogára, az önálló vámterület alapján. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Kötelességemnek fogom ismerni ez állításomat beigazolni egyrészt a törvény imperativ
