Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-354

354, országos ülés 1898. november 11-én, pénteken. 127 a bal- és szélső baloldalon.) és nagyon sokan, a kik ma hitetlenül meghátrálnak az önálló rendezkedés elöl, ha azt megcsinálják, a mint meggyőződésem, hogy ki nem térhetünk előle, csodálkozni fognak, hogy két vagy három év előtt, hogy gondolkodhattak máskép. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az igen tisztelt miniszterelnök úr hallgat. Hát erre a hallgatásra már egy pár példabeszédet hallottunk, de tulaj donképen az is rápasszol, hogy: »A ki hallgat, beleegyezni látszik«. Csakhogy itt egy óriási dilemma előtt állunk, hogy t. i. abba egyezik-e bele, a mit mi gondolunk, vagy abba, a mit Ausztriában gondolnak? És nagyon félősnek tartom, hogy abba egyezik bele, a mit odaát gondolnak. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Különben, hogy az ő stílusában magyarázzam meg hallgatását, — bocsánatot kérek, — lehetetlen elmondanom a nélkül, hogy ne olvassam, tehát felfogom olvasni, hogy nyilatkoznék a miniszterelnök úr • (olvassa.): »A mi megtörténhetés eshetőleges lehetőségének megbeszélhetősége megfontolhatóságának tárgyát képezhetné* erről hallgat. (Nagy derültség a balés szélső baloldalon.) Sághy Gyula: Miniszterelnöki ékesszólás.' Förster Ottó: T. ház! A miniszterelnök úr azt veszi tőlünk rossz néven, hogy a napirend ellen küzdünk. Hát tessék körülnézni az országban: mi van ma napirenden az egésa országban? Mi van ma napirenden a társadalomban? És mi van leginkább napirenden a folyosón és épen ott nincs napirenden, a hol legjobban kellene, hogy napirenden legyen : az országházban ? Azt tessék napirendre tűzni. Egy perczig se fogunk habozni a vitába belemenni, de tessék onnan ellenérveket hangoztatni, de ne mindig Eduardó és Kunigunda szólaljon fel onnan, hanem tessék a többi, tiszteletben megőszült egyéneknek felszólalni; azok talán még hatnak reánk, a többi már nem hat. (Úgy van! Úgy van! balfelöl) Próféta is akarok lenni t. ház, mert nekem belső sugallatom van, hogy a t. miniszterelnök urat nem sokáig látjuk abban a piros puha bársonyszékben, el fog ő onnan egy keményebb székbe kerülni és akkor meg fogja látni a t. miniszterelnök úr, hogy hány jó barátja volt neki. Nézzen csak vissza az elődeire; emlékezhetik rá, hogy mikor kifogták a lovakat egyik elődje kocsijából, hamarosan utána megint be is fogták. A másik elődjével, a mig uralmon volt, megvallom, nagyon kedvesen bántak; mi lett a vége? Ignorálás teljes mértékben. No már most képzelje el magát, hogyha ő elmegy onnan, mi lesz akkor. Nagyon deprimált hangulatban fog hazamenni az az ember, a ki itt mindig nevetett és Dobokán majd keservesen fog sírni. Azt hiszem, több elmondani valóm nem lehet. Csatlakozom ahhoz a párthoz, a melynél a czél szentesíti az eszközt. Ne méltóztassék azt obstrukcziónak venni, a mit mi teszünk, mert ha mi obstruálnánk, akkor nem igy beszélnénk, mert ha az az anyag, a mely onnan átpotytyant ide, itt talajra találna, akkor más dolgokat hallanának önök, Maradjunk meg a mellett, hogy tisztességes politikai harczot folytat ez a párt azon ezélból, hogy az az ember, a ki ott ül abban a székben, — most ugyan nem ül ott — nem érdemes arra, hogy ott üljön és ez ellen a végső lehelletig küzdeni fogunk. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Rakovszy István jegyző: Mezőssy Béla ! Mezőssy Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban is teljes köszönettel kell adóznom gróf Tisza István úrnak azért, a miért ebben a vitában felszólalni tényleg kötelességének tartotta. És ezzel jelezte azt, hogy a t. túloldalnak az akcziója, szemben ezen pártnak kifejtett tevékenységével, nem szorítkozbatik pusztán arra, hogy a túloldal következetesen hallgasson és a vita befejezésével egyszerűen szavazzon, hanem igenis a túloldalnak is erkölcsi kötelessége parlamentáris fegyverekkel, érvvel érv ellen a küzdő térre lépni. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) De midőn ezen köszönetemet kifejezem, egyben egy fő kifogást is teszek az ő egész beszéde ellen és ez az, hogy szerintem mindazt, a mit gróf Tisza István úr a t. túloldalnak zúgó helyeslése közt előadott, nem neki, hanem Magyarország miniszterelnökének kellett volna elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert én azt hiszem, hogy Magyarországon nincsenek tárczanélkűli miniszterek és ha egy párt a jövőt illetőleg politikai programinot nyújt a legfontosabb közgazdasági kérdésekben, azt nem a t. túloldal bármennyire elismert és exponált tekintélyének kell megtenni, hanem annak a közjogi méltóságnak, a mely azt a pártot vezeti és a mely jelenleg Magyarország feje. (Úgy van! ä szélső baloldalon.) De akczeptálom gróf Tisza István urat, mint tárcza nélküli minisztert és így kötelességemnek tartom azokra a szempontokra, a melyek az ő beszédében kidomborodtak és a melyek épen ennek a pártnak, a közjogi ellenzéknek tevékenységével vannak kapcsolatban, kissé bővebben is kiterjeszkedni. (Hálljnk! Halljuk!) Beszédének azt a részletét, a mely a nemzeti párt és a nép-