Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-354
124 854. országos ülés 1898. november 11-én, pénteken. gazdák megbízásából leszek bátor szólani, (Derültség. Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) a kiknek mandátumomat köszönhetem, és nincsen rajta mit szégyeneinem, mert az tiszta mandátum. Mit fognak ezek a kisgazdák szólani, a kik nemcsak az én választóim, hanem a t. uraknak is igen sok választója kerül ki azokból, ahhoz, a mit itt róluk mondottak. Engedjék tehát meg, hogy én, a ki nemcsak otthon a választások alatt szoktam ígéreteket tenni, ez alkalommal is érdekeiket képviselhessem. (Tetszés és helyeslés balfelöl.) Mi történt két bét óta, t. ház? A kisgazda kompromittálva van az országban. Legyen szabad tehát az ő nevükben az igen tisztelt hiányzó, — bár örökre volna hiányzó — miniszterelnök úrnak az ő részükről egy pár üzenetet átadnom. (Halljuk ! Halljuk !) Először is azt mondják, hogyha a t. miniszterelnök úr őszinte véleményüket akarja tudni, a melyre, úgy látszik, az utóbbi időben nagyon baziroz, akkor tetszett volna nekik egy tiszta és törvényes választást rendezni. (Helyeslés a baloldalon.) De mi történt a rálasztásoknál? Gróf Tisza István képviselő úr azt mondja, hogy nem érdemes ezzel az elcsépelt Bzalmával mindig foglalkozni. De tessék bár a legjobb gazdaságba is bemenni és megnézni, ha a legjobb cséplőgép van is ottan, ha a szalmakazalhoz mennek, meg fognak győződni, hogy egy pár szem abban a szalmában mindig marad. Én tehát ezt a néhány szemet akarom még felszedni. (Halljuk! Halljuk !) Hozzájárulok gróf Tisza István előbb elhangzott toasztjához, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) hogy úgy fejezzem ki magamat, a melylyel Bánffynak oly magas polczot készített, hogy talán el sem fogjuk érni. 0 valóban rendkívül nagy államférfi. Bebizonyította a két év előtti választásnál, hogy nemcsak a belügyminiszteri tárczát képes viselni, hanem a kabinet összes tárczáit is. (Halljuk! Halljuk !) Hogy volt ez a két év előtti választás? Rendezett egy távgyaloglást két kilométernyi távolságban a szavazó urnákhoz. Hát nem a közlekedési tárczához tartozik-e ez ? (Derültség a baloldalon.) De a kereskedelmi tárczát is kezébe vette ezzel, hiszen a kisiparost támogatja azzal, hogy ha sok csizmát csináltatnak az emberek. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Kitette azután azt a szegény választó közönséget a szabad ég alá 24 órára barométernek, hogy talán az éghajlatot tanulmányozza, vagy a csillagokból olvassa ki sorsát. Nem a földmívelésügyi tárcza keretébe tartozik-e ez ismét? (Derültség balfelöl) Ha lelkesedéssel jött oda a választásra a nép, akkor meg nekifordította az azóta isten segítségével csődbe jutott vízipuskákat és ezzel mintegy új resszort minisztériumot teremtett meg, a tengerészeti minisztériumot, a melyet, ha már vizén nem tudunk járni magyar hadihajóval, hát legalább vízzel telt fecskendők járjanak. (Derültség balfelől.) Továbbá kitette az igen tisztelt közönséget az éhezés mesterségének; ez a belügyminiszteri intés a hivatalnokoknak. Azonkívül mikor arra került a sor, hogy a választó az ő tisztességes nevét jelentette be, a mely neki ötven krajczárnál többe került adó révén, akkor az igazságügyminiszter ezerepét játszotta, a mennyiben azt mondta, hogy: annak a neve úgy hangzik, a mint én mondom és ha nem úgy hangzik, akkor nem fogadom el; pedig az adóhivatal nemsokára rá ugyanezen név alatt megtalálta azt az embert és exequált is nála. Tovább megyek a választásokban. Szerepelt a választásoknál nagy faktorként a pénz s itt, mint pénzügyminiszter nagy manipulácziót csinált, mondhatom, nagy uzsorakamatra dolgozott, mert az a szegény, megtévesztett választó elfogadta a neki felajánlott pénzt és nem gondolta, hogy milyen nagy kamatot fog fizetni utána adó fejében. Még egy módja volt neki a választásnál: berendelte magához a hivatalnokokat. Pedig jobb szerettük volna, ha a helyett, hogy berendelte a szoígabírákat, azt mondta volna nekik: én a törvényhozásnak, az országnak az élén állok, nekem a törvény úgy parancsol, mint az utolsó embernek. Én ezt a törvényt megtartom és meg akarom tartatni, én kötelezem a főszolgabíró urat, hogy a törvényt érvényesítse. Hadügyminiszternek is bizony ált, nekiment és mozgósított ezredeket; pedig ha a hivatalos hatalmat akkor úgy kalmirozza, talán katonaságra szükség sincs. De felmasiroztatott katonaságot ott, a hol abszolúte szükség nem volt rá. De valóságos hadgyakorlatokat is tartatott; láttunk igen szép vágtatásokat, sőt ha emlékezetünkbe visszaidézzük, majdnem olyan volt ez, mint Bosznia és Herczegovina okkupácziója. T. ház ! A múltkor elhangzott itt egy beszéd, illetőleg annak egy passzusa, melyben valaki egészen nyiltan kijelentette, hogy az a pénz tisztességes volt. Akczeptálni vagyok kénytelen mindaddig, a míg tételről-tételre bizonyítani nem tudom az ellenkezőjét; de figyelmeztetem a túloldalt, hogy a hóhér vájjon nem tisztességesen keresi-e pénzét, és vájjon ki vállalkoznék az urak közííl hóhér lenni? (Derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Adomát is eszembe juttat a miniszterelnök úr a választásokról beszélve és midőn két oly ismeretlen nevet, mint Kohn és Schwarcz keverek bele, azon kezdem, hogy három évi elválás után egyszer találkozott Kohn és Schwarz. Sehwarz időközben nagyon meggyarapodott és Kohn azt kérdezte tőle : Hogyan van az, hogy ilyen jól
