Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-354

122 354. országos ülés 1898. november 11-én, pénteken. lamentárizmus-e ez, vagy nem? (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Az a parlamentarizmus, a mely pénzen vásároltatott össze. (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek ! Horánszky Nándor: Pedig e kérdésre annál több jogom van hivatkozni, mert íme a miniszterelnök úr kitér azon nyilvános számadás elöl, melyet neki felajánlottam. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Tessék a szónokot meghallgatni. Horánszky Nándor: Kérdem továbbá, hogy igazi parlamentárizmus-e az, melyet az erőszak azon dimenziói hoztak össze, melynek csak egyik Ízelítője a Desseőffy-féle eset ? Igazi parlamentárizmus-e az, mely a történteket úgy védi, mint a t. képviselő úr, a ki ezen dolgokban csak hétköznapi kis inczidenseket lát, és aki ezek fölött igen könnyen napirendre tér, bizonnyára azért, mert annak a többségnek hatalmi élvezetében áll és ül évek óta, mely e törvénytelenségeket elkövette? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, ha ez igazi parlamentarizmus volna, készséggel járulnék felfogásához. De az a parlamentarizmus, mely a törvényeket lábbal tapodja, minden egyes interpellácziós eset erre világos tanúság, az a parlamentarizmus, a mely az alkotmányt egyenesen megtámadja, mely az egész országot törvényen kivüli állapotban tartja, az a parlamentarizmus nem egy az ország érdekével. Erre értettem, erre mondtam azt, a mit mondottam és erre értem azt most is. Épp ezen okok folytán nem ismerek magamra nézve sürgősebb kötelességet, mint hozzájárulni minden oly eljáráshoz, mely a parlamentarizmusnak ezen meghamisított formáját elpusztítja. (Élénk éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) kz én t. képviselőtársam hivatkozott a nemzeti párt választásaira is, a melyekre nézve szintén kérnem kell, — miután én vezettem ezeket a választásokat, — hogy egy pár észrevételt tehessek röviden és tárgyilagosan. Á t. képviselő úr azt monda, hogy a nemzeti párt kikölcsönzött néppárti szavazatokkal operált. A t. képviselő úr elmulasztotta ezt bebizonyítani és rámutatni azokra a konkrét esetekre, hol ez megtörtént. Gr. Tisza István: A sárosinegyei paktum ! Horánszky Nándor: Éu a sárosmegyei paktumról semmit sem tudok ; ily természetű paktum az én felfogásom szerint nem is volt. Ha az ellenzéknek — és itt a néppártot bele nem értem — egyes kerületekben paktuma volt, ezek nem identikusak az elvekkel, ezek nem elvi támogatások voltak, hanem szövetkezések azon hallatlan eljárással szemben, mely az utolsó választásoknál követtetett. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Éu ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy a választások alatt soha egyetlen egy néppárti végrehajtó-bizottsági férfiúval sem találkoztam és nem beszéltem. Kijelentem, hogy tudtommal a nemzeti pártnak egyetlen egy választása sem volt, hol kikölcsönzött néppárti szavazatok segítségével történt volna a választás. Igenis voltak esetek Zalában, hogy a néppárt sokakat kipusztított soraink közül, sőt magam is küzdöttem ott, hol az egyházpolitika jelenségei belevegyültek a küzdelembe abban a másik ultra irányban, melyet a — fájdalom — megtévesztett protestantizmus itt-ott követett. (Igaz! Ügy van! a bál- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza Hány szélső baloldali szavazattal választottak kormánypárti jelöltet. Horánszky Nándor: Ha tehát a dolog így áll, joggal elvárhattam volna, hogy t. képviselőtársam állítását igazolja. Miután azonban ezt nem tette, állítását semmi egyébnek nem tartom, mint a gyanúsítások egész szérieszéből, melylyel a t. képviselő űr ellenünk élt, egynek, mely minden alapot és valóságot nélkülöz. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Gr. Tisza István: Személyes kérdésben igen röviden nyilatkozom. T. képviselőtársam először azt mondotta, hogy ezen parlament, ezen parlamentarizmus iránt, mert ez meghamisítása a parlamentarizmusnak, nem érez magában kötelezettséget. Ismételve csak azt kérdem, miért érzett magában 1897 júliusban és 1897 deczemberben ? Mert engedelmet kérek, az nem lehet, hogy ez a parlamentarizmus páros napokon komoly, páratlan napokon pedig nem komoly legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a másik kérdést illeti, egy ízben, ha jól emlékszem, 1897 első hónapjainak valamelyikében, a képviselőházban beszéltem a nemzeti párt és a néppárt közti közös akczióról. T. képviselőtársam akkor közbeszólt, én felemlítettem a sárosi esetet, felemlítettem Blaskovich képviselőtársam levelét, mely természetesen nem épen szavazatok, de szavazatok megszerzésére alkalmas izgató iratok kölcsön vételére irányúit. Horánszky Nándor: Akkor nem is volt jelöltje a pártnak! Gr. Tisza István: És akkor t. képviselőtársamnak egy szava sem volt ezekkel a tényekkel szemben. Én tehát abban a meggyőződésben voltam és vagyok, hogy igenis nem hivatalosan a nemzeti párti képviselő urak igen óvatosak ily dolgokban, a nemzeti párt előkelő módon dezavuálta a néppártot, de a nemzeti párt egyes tagjai a néppárti papok támogatását és izgatását vették igénybe. (Nagy zaj a baloldalon. Élénk helyeslés a jobbóldalon.) Elnök: Csendet^kérek! Hock János: 0 is főpap támogatásával jött ide be.