Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-354

354. országos ülés 1898. november 11-én, pénteken. 121 Nagy zaj és közbekiáltások a bal- és szélső baloldalon.) Horánszky Nándor t. képviselőtársam foglalkozott ezzel a kérdéssel és azt mondta, hogy előtte két alternatíva áll; az egyik az, hogy vagy sebezze meg az országot és annak nagy érdekeit, vagy sebezze meg fájdalommal a parlamentarizmust. Hát a t. képviselőtársam mondja meg nekem, van-e ennek a nyilatkozatnak értelme? Hát a parlamentarizmus érdeke és az ország érdeke nem egy és ugyanaz ? (Élénk helyeslés. Úgy van/ Úgy van! jobbfelöl. Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon) Hát ismeri t. képviselőtársam ennek a mi magyar nemzetünknek és hazánknak életbevágóbb és fontosabb érdekét, mint azt, hogy itt a parlamentarizmus meg ne sértessék? (Ügy van! Úgy van! jobbfelől. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Minden más országban életkérdés az, de sehol sem annyira, mint minálunk, (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) mert nem parlamentáris kormány forma mellett önálló nemzeti lét egyáltalán lehetetlen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) T. képviselőtársaim! Épen a mai pillanatban, midőn sajnos, természetes és állandó szövetségestársunk, Ausztria belső krízisek súlya alatt laborál, nem legéletbevágóbb érdeke-e a magyar nemzetnek az, hogy itt oly színvonalra emelkedjék a parlament, hogy oly konszolidált viszonyok közé jusson a nemzeti akarat érvényesülése, hogy soha senkinek eszébe ne juthasson azon bonyodalmakat és veszélyeket, a melyeket az osztrák belügyi helyzet magábm rejt, bárminő iránybau kapcsolatba hozni Magyarországgal? (Helyeslés jobbfelől.) És, t. ház, a magyar nemzelnek századokon keresztül kellett egy reá nehezedő fatális világtörténelmi helyzet bonyodalmaival és veszélyeivel megküzdenie. Harmincz éve annak, hogy ez a nemzet önrendelkezési jogát visszanyerte és teljes politikai szolidaritásban uralkodójával, belügyei fejlesztésének, alkotmánya kiépítésének szentelhette működését. Történhettek hibák ezen 30 év alatt, történtek is, de azt senki kétségbe nem vonhatja, hogy az ország e 30 év alatt nagyot haladt és hogy az ország hitele, tekintélye, politikai súlya, a nemzet politikai érettségébe vetett bizalom ezen országban és az ország határain kívül növekedett. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) És ha nőtt a bizalom ez ország iránt, annak elsősorban parlamenti vitatkozásainak modora és színvonala volt az egyik oka. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Én nagyon jól emlékszem azon időre, t. képviselőtársaim, midőn 20—25 év előtt, mint fél gyermek e karzatról néztem a tanácskozásokat. Kritikusabb helyzet volt az, mint a mai, sokkal rosszabbak voltak a közviszonyok, sokkal kisebb a többség és igazabbak a szenvedélyek, mint most, de akkor ezen erős küzIÉPVH. HAPLÓ. 1896—1901. XVHI. KÖTST. delmek élén az ország legjelesebb, legerősebb férfiai állottak és küzdtek erejük, tehetségük egész súlyával. Akkor az a gyermek, a ki ott ült, rajongással nézhetett arra, a mi itt történt, tiszteletet, nemes ambícziót meríthetett abból, a mit itt látott. Mi történik most azzal a fiatal emberrel, a ki utolsó négy heti parlamenti vitáinkat végignézi? Nem mi öljük ki belőle a hitet, a bizalmat a nemzet szabad intézményei iránt, (Élénk tetszés jobbfelől) nem mi öntünk e lelkébe sivár politikai nihilizmust? (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Ha ez így folyik topább, t. képviselőház, krónikus állapot rövidesen meg nem szűnik, akkor kell, hogy ez a politikai szkepticzizmus, politikai sivárság nőj jön a nemzet mind szélesebb rétegei között. És ez nem fog egyik napról a másikra nagy veszedelmet hozni az országra, mert ez olyan, mint a mérges gázoktól megfertőztetett levegő; lassankint szívjuk magunkba, nem veszszük észre gyilkoló hatását, de mikor egyszer változnak a viszonyok, mikor a nemzet enerzsiájára, a szabad intézményekbe vetett élő hitére szükség lesz, akkor fogjuk látni, hogy korhadt ennek a nemzetnek a szervezete, hogy saját hibáinkból, mulasztásainkból elernyedt az az erő, a mely a nemzetet nagy veszélyekből mindig kiszabadította. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Ha elmulasztjuk, t. ház, a mai kedvező viszonyokat, ha fel nem használjuk ezeket arra, hogy a parlament működését biztosítsuk és konszolidáljuk, irtóztató felelősség hárul mindnyájunkra, azokra is, a kik tettekkel s azokra is, a kik mulasztásukkal idézték azt elő. (Zajos helyeslés jobbról.) E felelősséget ne vegyük magunkra. Kérve kérem a ház minden tagját, vessünk véget ez áldatlan állapotnak; tegyük lehetővé az érdemleges, komoly vitatkozást, ne álljuk útját a ház eredményes munkálkodásának. Örley Kálmán t. barátom indítványát fogadom el. (Hosszantartó, zajos helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől, a szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Horánszky Nándor képviselő úr személyes kérdésben és szavai értelmének helyreigazítására kér szót. (Felkiáltások balról: Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót, minthogy az előttem szólt t. képviselőtársam nemcsak nevemre hivatkozott, hanem hozzám egy konkrét kérdést is intézett. A kérdés abban állott, — ha jól fogtam fel —vájjon a parlamentarizmus és az ország érdeke között tudok-e különbséget tenni, és vájjon nem egy-e ez a kettő ? Azt gondolom, hogy ő ezt az igazi parlamentarizmusra értette, úgy-e bár? Ha így áll a dolog, akkor egy előzetes kérdést kell eldönteni. Azt nevezetesen, hogy igazi parié