Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

h 34?. országos ülés 1898. november 3-án, csütörtökön. Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe, hanem hallgassák meg a szónokot. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Hát odaát szabad minden ok nélkül éljenezni? Elnöki Ott se szabad zajongni. Kubik Béla: Láttuk, hogy szabad, hát, csak éljenezzenek! (Zaj.) Berger Ignácz: Nem akarom, t. ház, elősegíteni hallgatásommal, sőt hangosan tiltakozom az ellen, hogy, midőn Magyarország népei a közterhek alatt roskadoznak, és ezrei kenyérkereset hiányában jobb hazába vándorolnak, (Mozgás és zaj jobbfelől. Sálijuk! Halljuk!) akkor a szegény Magyarország Ausztria javára, a mely gazdag, továbbra is áldozatokat hozzon. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tiltakozom az ellen, hogy szegény hazám a bőségben dúskáló osztrákoknak, továbbra is Kubája és Mauillája maradjon. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Egy ily kormánynak, a mely mint az előadottakban jeleztem, az ország vitális érdekeit kész feláldozni az uralomért; a melynek miniszterelnöke hallgat ott, a hol nyílt és férfias fellépésnek volna helye, hogy szavának az ország közérzülete adhatna erőt és súlyt a méltánytalan ellenféllel szemben: mondom, az ily kormánynak az általa kívánt napirendet nem szavazhatom meg. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nyegre László jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) A t. miniszterelnök úr a vita során egyik felszólalásában igen súlyos váddal illette az ellenzéket. Azt mondta ugyanis, hogy az ellenzék jobban gyűlöli az ellenségét, mint a hogy szereti hazáját. Ezt ki is élesítették azok, a kik a t. miniszterelnök úr felszólalását a sajtóban kommentálták és egyébként is reprodukálták. Úgy állítják oda az ellenzék küzdelmét, mintha az tisztán személyi gyűlölködéstől eredne; mintha az opponálás fakeziózus volna és mintha nem a nemzeti érdekeknek megvédése és az erre irányiíló kötelesség vezetné az ellenzéket mostani harczában. Kitűnik ez nemcsak a sajtó felszólalásaiból, de különösen egy beszédből, a melyet a túlsó oldal egyik igen tisztelt tagja: Tisza István gróf úr, a kinek egyénisége bír annyi fontossággal és súlylyal, hogy a házonkivííli nyilatkozataival is foglalkozzunk, Ugrán tartott választói előtt. Ott már nemcsak a személyi momentumok vannak kidomborítva, hanem a t. képviselő úr egyenesen léhasággal, gyerekeskedéssel, naplopássai meri vádolni és gyanúsítani az ellenzéki pártokat. Endrey Gyula: Ugrán minden szabad! Visontai Soma Azért szólalok fel, hogy lehetőleg satík keretben kimutassam azt, hogy ezek a vádak teljesen alaptalanok, hogy úgy a parlamentáris helyzet ferdeségének, valamint mindannak, a mi a parlamenti egyensúlynak félrebillentésére vezetett, forrása ott van a túlsó oldalon, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogy ezen ferde helyzetnek gyökérszálai odavezetnek a kormány ténykedéseinek talajába. Kubik Béla: A sajtos bolthoz! Visontai Soma: Először is konstatálnom kell, hogy a mostani vita szoros összefüggésben van az ellenzéki pártoknak azzal az állásfoglalásával, melyet az 1898: I. törvényczikk megalkotásánál elfoglalt, (Úgy van ! a szélső baloldalon.) A helyzet ferdesége már akkor keletkezett, mert már akkor megtörtént, hogy nem a kormány háta mögött ülő uralkodó pártra hárult a felelősség, hanem az ellenzékre, különösen annak egyik tekintélyes részére: a nemzeti pártra. Már akkor a kormánypárt az Ő vak, érthetetlen bizalmával, a mely sokszor veszedelmesebb a közérdekre, mint a gyűlölködésnek bármely foka, letette a kormánypártra háruló ellenőrzésnek fegyverét, már akkor megelégedett azzal, hogy teljesen tájékozatlanul maradjon a jövő alakulatokkal szemben, és hogy ne 8 kutassa a dolgokat, ne igyekezzék teljes világosságot deríteni arra, hogy vájjon a törvénynek mi a magyarázata, mi az inteneziója, és melyek az esélyei a jövőre nézve, hanem szokott kényelembe helyezkedve megelégedett azzal, hogy ő helyette vezére, a kormánynak feje ne a kormánypárttal lépjen kotmexusba a jövőre nézve, hanem a felelősség szempontjából szövetséget vállaljon helyette a nemzeti párttal és az ellenzék azon részével, a mely gróf Apponyi Albert úr ezen állásfoglalását az ő személye iránti tekintetből és azon tiszteletre való tekintetből, a melylyel iránta a nemzet viseltetik, méltányolta és bizonyos tekintetben támogatta is. A t. többség, a mely ma oly súlyos vádakkal illeti az ellenzéket mostani fellépéséért, mindjárt ezt az első szempontot figyelmen kivtíl hagyta. Már pedig hogy áll a helyzet erre az egy esetre nézve? TJgy, hogy akkor, a midőn az ellenzéknek egyik része a felelősség ezen nagy tervével odaáll a miniszterelnök úr, a kormány mellé, hogy a saját meggyőződésének és e szerint a haza érdekeinek is szolgálva azt a törvényjavaslatot segítsen megalkotni, akkor joggal hihette, hogy ezen törvényjavaslat végrehajtása és a jövőre nézve megállapítandó módozatok •olyanok lesznek, hogy azok szorosan a törvény keretéhez, szorosan a miniszterelnök úrnak kijelentéseihez fognak illeszkedni, a melyekért nemcsak akkor, hanem most is elvállalhatja a felelősséget, akkori tényei és a mostani állásfoglalásáért e nemzet előtt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez azonban nem történt. Már ennél