Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-351

m 351. országos Ülés 1898, november 8-án, kedden. mányos eszközt és fegyvert, a mi rendelkezésünkre állott, felhasználtunk, akkor megszólaltak azok a bizonyos férfiak és így szólának: mit erőlködtök, meg lesz a külön vámterület úgy is, ha ezt a javaslatot fogadjátok el. Egy év alatt okvetlen létrejön az önálló vámterület, a nemzeti bank és Magyarország közgazdasági önállósága érvényesül, mert hisz csak nem látjátok úgy az osztrák viszonyokat, hogy Ausztriában egy év alatt a pártok kikoratakoznak abból a bizonytalanságból, a melyben vannak? Ölünkbe fog hullani mindaz, a mit ti kívántok, csak legyetek okosak és engedjétek megalkotni az 1898. évi I. törvényczikket. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Én végtelenül sajnálom, hogy Hegedüs Sándor t. képviselőtársam ennek a vitának a folyamán még mindig fel nem szólal, pedig többször hivatkoztak rá. Mert ha — nem hiszem, hogy megcsalja az emlékező tehetsége, — ... Lakatos Miklós: Meghibban az is! Endrey Gyula:... ha kissé visszagondol, eszébe juthat, hogy az az egyik jeles tagja a kormánypártnak, az az egyik vezérférfi a szabadelvű pártból, a ki minket azzal biztatott és hitegetett, hogy önként az ölünkbe fog hullani az önálló vámterület, az a férfi ő volt. Mi, t. ház, nem személyes motívumokból küzdünk a Bánffy-kormány ellem (Igaz! JJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Minket személyes gyűlölség — bár sok szeretni való nincs a miniszterelnök úron (Derültség. Fölkiáltások a szélső baloldalon : Bizony nincs !) — nem vezérel. De igenis küzdöttünk és küzdeni fogunk ellene mindig, mert azt látjuk, hogy a t. miniszterelnök úr abban az állásban, a melyet méltatlanul elfoglal, az ország jogait megvédeni nem képes. (Igaz! JJgy van! a bal-és szélső baloldalon.) És habár, t. ház, a mostani parlamenti vita folyamán az összes ellenzéki pártok abban a czélban összetalálkoztunk, hogy elsősorban is a kormány távozzék helyéről, és a kormánynak nem adjuk meg a parlamenti működéshez a föltételeket, mert érdemtelen rá, a végezel tekintetében nagyon eltérünk egymástól. Ezt azért tartom kötelességemnek hangsúlyozni, mert egyik t. képviselőtársam, Rakovszky István ár annak a nézetének adott kifejezést, hogy ő és az a párt, melynek nevében fölszólalt, az Ausztriával való kiegyezésért semmiféle áldozatoktól nem riadna vissza. (Egy hang a haloldalon: Meg is bánta !) Várossy Gyula: Csak a maga személyében mondta! Endrey Gyulai Még így sem fogadom el. Én kijelentem nemcsak a magam, hanem a 48-as és függetlenségi párt nevében is, hogy ez a párt az Ausztriával való kiegyezésért nemcsak hogy semmiféle áldozatokra nem hajlandó, (Ügy van! Ügy van ! a bal- és szélső baloldalon.) hanem ellenkezőleg Magyarország közgazdasági függetlenségének megteremtéséért kész olyan áldozatokra is, a milyeneket e nemzet csak megbir, és a milyeneket e nemzetnek megbírnia kell; mert Magyarország csak az önálló vámterület alapján virágozhatik fel és foglalhatja el helyét Európa művelt népei között, a hol mostan a gazdasági téren nem érvényesítheti erejét. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Sajátságos az, t. ház, hogy ennek az önálló vámterületnek, ennek a nemzeti banknak, ennek a közgazdasági függetlenségnek a t. túloldal soraiból mennyi sok lelkes barátja van akkor, mikor ez a kérdés nincsen a napirenden. (Ugy van! JJgy van! a bal- és széliő baloldalon.) Mikor azonban kenyértörésre kerül a dolog, mikor esetleg ezeknek a nagy kérdéseknek a megvalósulása áll a napirenden, akkor ezek a mi független közgazdászaink szépen elpárolognak. (Ügy van ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Féltik a sajtot !) Sajátságos az, t. ház, hogy a t. kormány és pártja, hogyan játszik a jelszavakkal. Mikor egy idegen állammal kell kereskedelmi szerződést kötni, és az ellenzék a kereskedelmi szerződést megtámadja, akkor arra hivatkozik a t. kormánypárt, hogy ezt okvetetlenül meg kell alkotni, ez nincs semmiféle összefüggésben az Ausztriával való gazdasági kiegyezéssel. És most, t. képviselő urak, mikor ott állunk, hogy a törvény alapján követelhetjük a kormánytól, hogy szerezzen érvényt a nemzet önrendelkezési jogának, most a t. kormány és közgazdászai nagyképűsködnek, és azt mondják : Nem lehet, mert a kereskedelmi szerződésekkel a kezeink kötve vannak. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát micsoda ez, t. ház? Hát nem gyalázatos játék-e ez a nemzet legszentebb érdekével ? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, bátor vagyok e tekintetben legutóbbi kereskedelmi szerződéseink tárgyalásaira visszapillantani, és minden szerénytelenség nélkül bátor leszek elsősorban az orosz kereskedelmi szerződés tárgyalásakor elmondott egy felszólalásomra és Lakács Béla akkori kereskedelmi miniszternek erre adott válaszára felhívni a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső báloldalon.) Mikor a mi közgazdaságunkat a legközvetlenebbül érdeklő és sújtó orosz kereskedelmi szerződés tárgyalásáról volt szó, én voltam szerencsés a függetlenségi és 48-as pártnak álláspontját evvel a kereskedelmi szerződéssel szemben kifejteni. Csakis elvi kifogásaimra hivatkozom itt, melyek a következők voltak (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon. Olvassa); »Van