Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-351

351. országos ülés 1898. november 8-án, kedden. m nekünk egy nagy elvi kifogásunk is, a mely miatt az ily hosszú időre kötött kereskedelmi szerződés elfogadásába nem bocsátkozunk. Ausz­triával kötött vám- és kereskedelmi szövetségünk 1897. deczember 31-én lejár és mi azon időre bizton reméljük, hogy a magyar közvélemény és a magyar törvényhozás a multak valóságaiból le fogja vonni azt a konzequencziát, hogy Ausztriá­val a vám közösséget tovább fentartani nem fog­juk. Erre az esetre pedig határozott veszedelmet látunk már egyedül abban a körülményben, hogy egy olyan nagy termelő országgal, mint a minő Oroszország kilencz és fél évre kössük meg a kereskedelmi szerződést és ezáltal majdan Ausz­triával foganatba veendő tárgyalásaink a vám­közösség megszüntetésére nézve nehézségekbe ütközzenek és feltéve, a mit remélek, hogy ha megteremtenők az önálló vámterületet, a magyar kormány keze a most kötött kereskedelmi szer­ződéssel annyira megköttetnék, hogy a magyar államnak megfelelő kereskedelmi politikát már ezen szerződésből kifolyólag sem követhetnénk. (Igazi tjgy van! balfelől.) Mert ha a legközelebbi múltban kötött szerződéseink veszélyt foglaltak magukban a magyar mezőgazdaságra nézve, mind­ezen szerződésekből együttesen keletkezhető ve­szedelem sincs akkora, mint a mely az Orosz­országgal most megkötni czélzott kereskedelmi szerződésből származik, mivel mindazon államok­nak, a melyekkel szerződtük, együttesen sincs akkora nyers termelésük, mint Oroszországnak. Mikor én az orosz kereskedelmi szerződés tárgyalásánál ezen aggályaimat előterjesztettem, a kormány képviselője, Lukács Béla kereske­delemügyi miniszter úr így válaszolt (Halljuk! HaUjuk! olvassa): »Ha összegezem azon érveket, a melyeket az előterjesztett egyezmény ellen felhoztak, akkor azokat két csoportba foglalha­tom. Az egyik közjogi természetű; ezekre Endrey Gyula képviselő úr hivatkozott, és ennek alapján a törvényjavaslatot már a függetlenségi és 48-as párt álláspontja szempontjából is visszautasítja azért, mert a bemutatott szerződés a közös vám­terület alapján köttetett, és mert nézete szerint prejudikál Magyarország önelhatározási jogának az Ausztriával köteudő vámszerződés tekintetében. Erre vonatkozólag, t. ház, én ma is csak azt jegyezhetem meg, a mit más hasonló szerződések és egyezmények tárgyalása alkalmából a köz­jogi momentumról megjegyeztem, hogy tudniillik kereskedelmi viszonyainkat rendeznünk kell és e rendezésnél nem indulhatunk ki ideálokból, nem vehetjük kiindulási alapul a jövőnek bizonytalan alakulásait, hanem számolnunk kell a meglevő viszonyokkal, a fennálló törvényekkel és a gya­korlati politika követelményeivel, és ha ezekkel számolunk, akkor ma is a helyzetnek azon kény­szere előtt állunk, hogy Oroszországgal keres­kedelmi és forgalmi viszonyainkat egy vagy más módon rendeznünk és szabályoznunk kell. De a t. képviselő úr különösen azzal is argumentált az előterjesztett egyezmény ellen, hogy az kilencz és fél évre köttetett, holott Ausztriával a vám­és kereskedelmi szövetség 1897. deczember 8i-éig terjedő hatálylyal van megállapítva. Ezt az érvet az egyezmény ellen el nem fogadhatom, mert az Oroszországgal kötött egyezmény határideje Ma­gyarország abbeli elhatározási jogának, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokkal a maga kereskedelmi viszonyait mi­ként akarja rendezni, egyáltalában nem preju­dikál, azt rendezni fogjuk annak idején úgy, a mint azt saját érdekeink megkövetelik. De az Oroszországgal kötött egyezmény, a mely nem is tarifa-szerződés, hanem egyszerűen a legked­vezőbb eljárást biztosító szerződés, az ország elhatározási jogának nem prejudikál.« T. ház! Mikor Lukács Béla kereskedelmi miniszter úr ugyanígy beszélt az orosz keres­kedelmi szerződés, a szerb, a román, a német kereskedelmi szerződés megkötésénél, mikor e padokról kifejtettük aggályainkat, hogy esztelen­ség az Ausztriával fennálló vám- és kereskedelmi szövetség idején túl külső államokkal kereske­delmi szerződést kötnünk, mindig biztosított ben­nünket a kormány, hogy most csak ez orszá­gokkal rendezzük viszonyainkat, úgy, mint érde­keink parancsolják, s majd ha eljön annak az ideje, hogy Ausztriával tárgyaljunk, szerződni fogunk azzal is úgy, a hogy érdekeink akkor parancsolni fogják. Hát ez valóságosa játék a szavakkal; ez egy örökös circulus viciosus, melyből kibontakozni nem lehet. Mikor keres­kedelmi szerződést kötünk külállamokkal, nem köthetünk érdekeinknek megfelelőt, mert vám- és kereskedelmi szövetségben vagyunk Ausztriával; mikor pedig Ausztriával kellene vám- és keres­kedelmi ügyeinket rendezni, ismét nem járhatunk el érdekeinknek megfelelően, mert a külállamok­kal szemben kezeink meg vannak kötve. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hát ezt én nem tar­tom egyenes, nem tartom becsületes kormány­zásnak. (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ha nem is mondta volna a miniszterelnök úr, sajnos, mi tudjuk, hogy ő az Ausztriával fennálló vámszövetség fentartására minden ere­jével törekszik, mert olyan államférfiútól, a ki megszökött a Kossuth Lajos temetésétől, ezt nagyon természetesnek találjuk, sőt azon kellene csodálkoznunk, ha arra törekednék, hogy a nem­zet jogainak a most szóban levő rendezés körűi érvényt szerezzen. De hát nem találja-e a mi­niszterelnök úr, hogy az a lojális kijelentés, hogy ő minden erejével törekszik a szerződés megkötésére, nagyon hiú erőlködés? Hát kivel akarja megkötni? Az osztrák parlamenttel? Hisz 13*

Next

/
Thumbnails
Contents