Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-351

851. országos ülés 1898. HOTember 8-án, kedden. 97 érdeme, (Úgy van! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) a kikben több hazafiság volt, semhogy erre a lakáj-munkára vállalkoztak volna. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha úgy történt volna, a mint Bánffy Dezső miniszterelnök úr, a ház akkori elnöke és az önök akkori politikai vezére: Szapáry Gyula gróf akarta, hogy tudniillik azt a Hentzi-emléket a 48-as honvédek megkoszorúzzák, akkor, legyenek önök nyugton, egy a honvédek által megkoszorúzott emléket még a király sem bolygatott volna meg. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Igenis, mint az ellenzék tagja, és mint magyar ember, a ki azt vallja, a mit a Bánkbán alkotója egyik szereplőjének szájába ad, hogy: »GörÖg, gubás, bojér, olasz, német, zsidó, nekem, mihelyt fejét korona díszesíti, mindegy az, mert szent előttem a királyom!« igen, én és az a párt, a melyhez tartozom, hálás elismeréssel borulunk le a fejedelmi kegynek ezen magasztos megnyilatkozása előtt. (Lelkes »Éljen a király /« kiáltások a bal- és szélső baloldalon.) És épen azért, mert készséggel adózunk a honfiúi elismeréssel a legelső magyar embernek ezen hozzá méltó tettéért, tiltakozunk az ellen, hogy a Morzsányiak ezt a dicsőséget (Mozgás a szélső baloldalon.) babérkoszorú gyanánt Magyarország miniszterelnökének a fejére akarják tenni. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Förster Ottó: Űgy sem fogadja el! (Derültség.) Endrey Gynla: T. ház! A megyék megkezdték és valószínűleg folytatni is fogják a t. kormány iránti bizalmi határozatok hozatalát s az ellenzék elleni műfelháborodásukat, és valószínű, hogy még akadnak gyászvároskák, a melyek díszpolgárai közé be fogják venni Bánffy Dezső bárót. Megtehetik, megadhatnak a miniszterelnöknek mindent, de mi, kik ezeken a padokon ülünk, napirendet neki adni nem fogunk mindaddig, míg azt nem látjuk, hogy Magyarország nagy közgazdasági kérdéseiben olyan álláspontot foglal el és olyan nyilatkozatot ad, a mely a törvénynek megfelel, és a mely Magyarországminiszterelnökéhez méltó. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr tegnapi kijelentésében hosszas hallgatás után kiterjeszkedett a vámés kereskedelmi szövetség ügyére is. Ivánka Oszkár: Szemfényvesztés! Endrey Gyula s A t. túloldal meg volt elégedve, mert hiszen mikor nem volt megelégedve a miniszterelnök kijelentéseivel? Én azonban sajnálattal vagyok kénytelen a magam és elvtársaim nevében kijelenteni, hogy a miniszterelnök úr kijelentése nemcsak hogy nem elégített ki, de mélyen megszomorított, megdöbbentett. KÉPYH. NAPLÓ. 1986—1901. XVIII. KÖTET. Sima Ferencz: Nem döbbent az már meg senkit! Endrey Gyula: Harmincz évi alkotmányos küzdelem után, midőn a véletlen szolgáltatott alkalmat arra, hogy e nemzet küzdelmei megkoronáztassanak, hogy a nemzet vágyai teljesüljenek, akkor kell ennek a szerencsétlenségnek történnie, hogy olyan miniszterelnök ül Magyarország miniszterelnöki székében, a ki a törvényeket nem respektálja, a ki a törvények előtt meg nem hajlik és azoknak érvényt szerezni nem tud. (Úgy van! Úgy van! a bál- és szélső báloldalon.) A t. miniszterelnök úr kijelentette, hogy a kormány a vám- és kereskedelmi szövetség létrehozására törekszik, és hogyha az indemnytást letárgyaltuk, rögtön tárgyalás alá vehetjük a kiegyezési javaslatokat. Mi az ilyen kiegyezési javaslatok tárgyalásába egyáltalában nem megyünk bele, mert a mi fölfogásunk, meggyőződésünk az, hogy a t. kormánynak a mai viszonyok között nem az a teendője és nem az a kötelessége, hogy a vámszövetség létrehozására törekedjék, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hanem kötelessége az, hogy az 1867 :XIL törvényczikk 68. § a alapján érvényt szerezzen Magyarország önálló rendelkezési jogának. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Nem takaródzhatnak önök, igen tisztelt többség, még az 1898:1. törvényezikkel sem, mert hiszen ennek a törvényczikknek az intencziója világos, világos lenne még akkor is, hogyha a t. miniszterelnök úr és a t. kormány tagjai ki nem jelentették volna, hogy ennek alkalmazására nézve teljesen egyetértenek Horánszky Nándorral és gróf Apponyi Alberttel, mert ebből a javaslatból kétségtelen és világos, hogy a mennyiben 1898. évi deczember hó 3l-e előtt a kiegyezést létrehozni nem sikerűi, azon garancziák mellett, melyeket az 1867: XII. törvényczikk felállít, a t. kormánynak nem marad hátra más, mint az, hogy Magyarország önálló intézkedési joga és az Önálló vámterület alapján rendezze Magyarország közgazdasági viszonyait. (Igás ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem igen szeretek indiszkrét dolgokkal előállani, de akkor, mikor azt látom, hogy most a t. kormánypárt olyan uniszónó, egyhangú lelkesedéssel helyesli a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy ő minden erővel igyekszik a vámszövetséget megalkotni, engedjék meg, hogy emlékezetébe hozzam sok kormánypárti matadornak, hogy egy évvel ezelőtt, mikor az 1898. évi I. törvényczikket mint javaslatot itt a házban tárgyaltuk, s a mikor mi, a kik a nemzeti függetlenség alapján állunk, és a kik közgazdasági téren is mindig a nemzet teljes önállóságát követeltük, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a kormány javaslatával szemben minden alkot 13