Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-351

% 351. országos ülés 1898. november 8-á,n, kedden. e párton ülnek, a t. kormány holmi színpadi mennydörgésekkel és Villámlásokkal megfélemlíteni nem fog. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés balfelől.) A miniszterelnökségben, a honnan az a bizonyos szálló ige is: »Jőjjön a lakásomra!* másodízben jött divatba, a kuliszszák mögött megütötték a nagy dobot, és csodálatos, Magyarországon a Kárpátoktól le az Adriáig mindenütt rángatódzni kezdtek azok a bizonyos alakok, a kiket csakis a Paprika Jancsi színházak hőseivel hozhatunk hasonlatba. (Úgy van! Úgy van! Derültség balfelől.) A t. vármegyék elkezdtek szörnyűködni s elkezdtek megbotránkozni. (Úgy van! balfelöl.) És vájjon mi felett kezdték a megbotránkozást ? A felett talán, hogy a kormány és pártja hónapokig a parlamentnek nem tudott munkát adni? A felett talán, hogy az uralkodó kormány, a mikor a gondviselés egy olyan alkalmat nyújtott Magyarország közgazdasági önállóságának megteremtésére, (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) a milyen alkalmat talán újabban egy félszázad sem fog nyújtani, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy akkor elmulasztotta bűnösen a kötelességét? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem, nem a felett szörnyűködnek és botránkoznak meg a t. törvényhatóságok, hanem a felett szörnyűködnek és botránkoznak és forgatják a szemeiket, hogy ime, az ellenzék tudatára jött a kötelességének, hogy minden törvényes eszközzel, a mely rendelkezésére áll, ezt a korhadt kormányrendszert megbuktatni igyekezik, szóval: hogy az ellenzék teljesíti kötelességét. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Hát legyen nyugodt a t. kormány, a t. miniszterelnök és a t. belügyminiszter úr, a kik ezeket a színpadi menydörgéseket és villámlásokat a kuliszszák mögött rendezik, ezek a villámlások és menydörgések nem fognak bennünket megtéveszteni, (Úgy van! balfelől.) mert ismerjük azokat az elemeket, a kik most menydörögnek és villámlanak ; ott láttuk azokat akkor is, a mikor önöknek kellett a mamelukgárdát szállítani, ott láttuk a múlt napokban akkor is, a mikor anuak a bizonyos kisgazdának a röpiratával kellett házalni. Ezek az emberek, a kik most az ellenzék álláspontja felett lándzsát törnek, — nyugodt lehet a t. ház — az ellenzéket a maga megkezdett komoly munkájában megakadályozni, vagy attól eltéríteni nem fogják. (Úgy van! balfelől.) Az én törvényhatóságomban, Hódmezővásárhely városában is épen holnapra rendeznek a miniszterelnök úr dárdásai egy hasonló színpadi látványosságot. Már napok óta házról-házra járnak, ^hogy annak a többségét biztosítsák, a mi minálunk nem is nagyon nehéz dolog, lévén a törvényhatóságnak két harmada kormánypárti; de hogy miféle hatást várhatni az ilyen bizalmi tüntetésektől és műfelháborodásoktúl, (Halljuk! Halljuk!) azt előre is azzal akartam dokumentálni, hogy barátaimtól ma kértem a felszólalás jogát, hogy megmutassam ezzel is, hogy tőlünk háboroghatnak a t. törvényhatóságok a Bánffy Dezső úr kommandójára, a hogy nekik tetszik, az az ellenzéket megtéveszteni nem fogja, (Ügy van! a szélső baloldalon.) mert mi nem a törvényhatóságokban mondva csinált közvélemény, banem a nép bizalma alapján ülünk itt. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) De a miniszterelnök úr mindig leleményes és találékony volt; most is nemcsak színpadi menydörgésekkel és villámlásokkal dolgozik, hanem eszébe jutott a görögtűz-fény is. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Budapest főváros törvényhatóságában már készül a görögtűz, hogy megvilágítsák vele Bánffy Dezsőnek államférfiúi nagyságát és érdemeit. (Halljuk! Halljuk! Egy hang a szélső baloldalon: Gálábürger! Mozgás a jobboldalon.) Förster Ottó : Görögök, hallgassatok ! (Derültség.) Endrey Gyulai A Morzsányiak díszpolgárnak, gálabürgernek jelölték ki a miniszterelnök urat. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) És ki után igen tisztelt ház ? Egy Kossuth Lajos után akarják Bánffy Dezsőt az ország fővárosának díszpolgárává tenni. Az után a Kossuth Lajos után, a kinek temetéséről a miniszterelnök úr megszökött. (Mozgás a szélső baloldalon.) Hát a t. miniszterelnök úr, — ismervén az ő hiperloyális érzelmeit, — el meri-e fogadni egy Kossuth Lajos után a főváros díszpolgárságát? (Egy hang a szélső baloldalon: Haynau után!) Haynau után elválallja. Az a kérdés, hogy Kossuth Lajos után el fogja-e vállalni az ország fővárosának díszpolgárságát? És miért akarják, igen tisztelt ház, a miniszterelnök urat ebben a ritka kitüntetésben részesíteni? (Halljuk ! Halljuk!) A Hentzi-szobor eltávolításáért? (Mozgás balfelől: Halljuk! Halljuk/) Hát álljunk meg itt, t. ház, egy pillanatig. Kinek az érdeme az, hogy a Hentzi-szobor, a mely nemzetünknek már egy félszázad óta megbotránkoztatója és meggyalázója volt, a Szent György teréről eltávozik? Talán a miniszterelnök úré ? (Felkiáltások a szélső báloldalon: Dehogy!) Hiszen a miniszterelnök úr nem is olyan régen megkoszorúzni akarta azt a Hentzi- szobrot! (Mozgás és ellenmondások jobbfelöl.) És önök is, a kik a túloldalon ülnek, már megkoszorúztatták volna a 48-as honvédekkel, és hogy a nemzetnek azt a szégyenoszlopát a nemzet büszkeségei, dicsőségei: a 48-as honvédek által meg nem koszorúztatták, az egyenesen az ellenzéknek és a 48-as honvédek központi bizottmányának