Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-351

351. országos ülés 1898. november 8-án, kedden. t?5 T. ház! A Desseőffy-ügyet nem lehet tehát annyira kicsinyleni, mint a hogyan azt sokan akarják, mert ez a Desseőffy-ügy egy Röntgenféle fényképkészülékhez hasonlít, a mely Bánffy Dezső kormányzati és választási rendszerének egyik részletéről hűséges fotográfiát szolgáltat, a mely fotográfia méltó arra, hogy ennek a rendszernek megörökítésére a múzeumi levéltárba tétessék. (Közbeszólások balról: Bánffy Dezsővel együtt!) Hát, t. ház, tudtuk azt mi nagyon jól, tudja az egész ország is, hogy báró Bánffy Dezső sohasem volt az eszközökben válogatós, és nem volt válogatós akkor sem, mikor az 1896-iki általános választásokat vezette. Hogy nem volt válogatós az eszközökben akkor, mikor Magyarország első méltóságát foglalta el, azt tudja mindenki. Egy futást kellett neki megcselekednie, hogy az neki egy fényes előléptetéshez jogczímet szolgáltasson. De nem akarok most erről bővebben beszélni; nem akarok bővebben beszélni azokról a milliókról sem, melyeket összeharácsoltak, hogy meghamisítsák Magyarország népképviseletét, hogy meghamisítsák ezt a parlamentet. (Úgy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) De, t. hkz, egy momentumot nem hagyhatok említés nélkül, a melyre még nem terjeszkedett ki senki, a mely nagyon tanulságos, és a mely nagyon híven jellemzi azt a hatalmi kormányrendszert, a melyet báró Bánffy Dezső testesített meg. Ugyan méltóztassanak szétnézni a túloldalon, hány állami nyugdíjas ül ott és méltóztassanak (Hallju\! Halljuk! balfelől.) felnyitni a törvénykönyvet, azt, a mely a képviselők Összeférhetetlenségéről és azt, a mely a közhivatalnokok nyugdíjazásáról Szól, és látni fogják, hogy egyik legnagyobb törvénytelensége a Bánffy-kormánynak, hogy itt a képviselőház padjain annyi állami nyugdíjas foglal helyet. (Úgy van! Élénk helyeslés a baloldalon) Az összeférhetlenségi törvény azt mondja, hogy: közhivatalnok nem lehet képviselő és a nyugdíj-törvény azt mondja, hogy: a ki állásáról lemond, az nyugdíjra igényt nem tarthat. És mi történt itt? Az történt, hogy báró Bánffy Dezső kirendelt egy csomó megunt főispánt, és meghagyta nekik, hogy ebben és ebben a kerületben az ellenzéki jelölttel szemben választassák meg magukat. Főispánoknak nem voltak jók, a mameluk-gárdába beváltak. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Azután, t. ház, ott van egy csomó miniszteri tanácsos, a kiknek bizonyos kerületekben atyafiságuk volt és alkalmas médiumokíil kínálkoztak arra, hogy a kormánypárt lobogóját esetleg diadalra juttassák. Ezek megkapták az úti levelet és útra keltek a Biró Pálék, Biró Taraások, Beksits Gusztávok stb. stb. Mi lett az eredmény? Az, hogy a kiket megválasztottak, húzzák a nyugdíjat, a kiket pedig meg nem választottak, kaptak előmenetelt. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Rászolgáltak !) De ezekkel még nem fogyott ki a fölléptetett köztisztviselők lajstroma. Ott voltak a vármegyék, a melyeknek alispánjai és szolgabirái azelőtt is mindig kedvelt jelöltjei voltak a kormányzatnak. Most azonban az alispánoknak és szoígabiráknak sokkal kapósabb volt a képviselőjelöltség, mert azóta Tisza Kálmán kegyelméből megalkottatott a törvényhatósági nyugdíjszabályzat, és kérem, azt láttuk, hogy 35—40 éves emberek, a kik munkaképességük tetőfokán állanak, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) a kiknek még évekig kellett volna dolgozniok, munkálkodniok a közügy, a vármegye és az ország érdekében, hogy nyugdíjhoz jussanak, törvénytelenül nyugdíjaztattak, és most kettős javadalommal bírnak, hogy itt az uralkodó rendszernek a mungószolgálatot megtehessék, (ügy van! Úgy van! balfelől.) Hát, t. ház, ez nem világos és nyilt törvénysértés-e? Hát nem kijátszása-e ez a törvénynek, hogy olyanokat látnak el nyugdíjjal, testi, vagy szellemi rokkantság ezíinén, a kik képviselői szolgálatokra még képesek, a kik a törvény értelmében nem voltak még nyugdíjazhatok? Hát nem nyilt és világos megsértés-e ez az ország érdekeinek, hogy akkor, a mikor ez a nemzet a túlesigázott terhek alatt nyög, akkor önök illetéktelenül évenként ezrekkel szaporítják még nyugdíj czímén is a nemzetnek a terhét, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) hogy ezen visszaéléssel egy romladozó, korhadt, kormányrendszert tovább tengethessenek? A közéleti erkölcs kultuszára nézve az is igen tanulságos az 1896-iki választási küzdelemből, hogy báró Bánffy Dezső különösen favorizálta a renegátokat. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Bizonyos képviselőkhöz, a kik azelőtt szent meggyőződésből, nem személyi, de elvi alapon éles ellentétet képeztek az uralkodó kormányzattal szemben, (Úgy van! balfelől.) hozzáférkőzött és megejtette őket, hogy ezzel is az ő választásainak a rendszerét és tisztátalanságát igazolja. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Az ilyen alapokon megteremtett többség nem képez erkölcsi fundamentumot, nem birhat erkölcsi jogosultsággal arra, hogy Magyarországot ilyen válságos időkben kormányozhassa. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Mert ez a többség nem kifolyása a népképviseletnek, hanem a népképviselet meghamisításával harácsoltatott össze, ezzel a többséggel szemben én mindig kötelességemnek tartom, hogy a hol csak tehetem, szerény tehetségemhez képest a küzdőtérre lépjek, (Helyeslés balfelöl.) és ezen kötelességem teljesítésében sem engemet, sem azon t. barátaimat, a kik