Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-351
94 851. országos ülés 1898. norember 8-án, kedden. intendánst elbuktatta, addig az báró Bánffy Dezsőnek, Magyarország miniszterelnökének oly többséget szerzett, a mely többségen ő maga bámult legjobban. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a balés szélső baloldalon.) A történelemről azonban nem hiába mondják, hogy: História inagister vitae; az igenis az életnek tanítómestere és minket is megtanított most arra, hogy az erkölcstelen alapokon álló kormányzatnak buknia kell, mert az erkölcstelen alapokon megteremtett többség — legyen az akármilyen nagy —• nem képezi biztos bázisát a kormányzásnak. (Ugy van! balfelöl.) Tegnap már megkezdődött a miniszterelnök vezeklése, a miniszterelnök feledékenysége, a miniszterelnök csűrése csavarása. (Ugy van! Ügy van! bal felől.) És nyomában felhangzottak a kormánypárti hivatalos és félhivatalos sajtónak a felkiáltásai, hogy ime, mily csekély dologból táplálja az ellenzék a maga parlamenti küzdelmét. A miniszterelnök úr nyilatkozatával és a sajtó — a kormánypárti sajtót értem — egyhangú állásfoglalásával nem lehet ezt a dolgot a feledésnek a homályába sülyeszteni, mert ez az ügy még nincs bevégezve, ehhez az ügyhöz még sokunknak lesz szavunk és nem késünk azt mindannyiszor előhozni és tárgyalni, a hányszor erre alkalom kínálkozik. Es sajátságos, t. ház, midőn mi azt az esetet tárgyaljuk, a melynél a miniszterelnök hivatalos hatáskörén túllépve, törvénytelenül magához rendel egy főszolgabírót és arra törvényellenes pressziót akar gyakorolni, a miniszterelnök úr ezt magándolognak nevezi és olyan négyszemközti beszélgetésnek, a mely hasonló ahhoz, mikor ő gróf Apponyi Alberttel a japáni szerződés dolgában konferált. (Derültség balfelöl.) Bocsánatot kérek, gróf Apponyi Albertet csak nem rendelte báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr a lakására, mint azt a bizonyos főszolgabírót! Ez nagy különbség, t. ház, azért is, mert a miniszterelnök úr megfeledkezett arról, hogy az a főszolgabíró, a kit ő magához rendelt, nem lakáj, annak a főszolgabírónak ép úgy lehet önálló politikai véleménye, mint a hogy talán a miniszterelnök úrnak van, és az a beszélgetés nem volt oly négyszemközti beszélgetés, mint a minővel a miniszterelnök úr ezt összehasonlítani merészkedett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A miniszterelnök úrnak a nyilatkozatából meggyőződhettünk arról, hogy annak az esetnek a lefolyása, mely itt a házban panasz tárgyává tétetett, teljesen megfelel a Desseőffy szolgabíró előadásának. És mi ennek a veleje, t. ház? Ennek a veleje az, hogy a miniszterelnök úr magához rendelt egy főszolgabírót és azt terrorizálni igyekezett, hogy az ő politikai álláspontját a választókerületben támogassa. A miniszterelnök úr ismételte előtte, hogy ő nagy súlyt helyez arra, hogy a főszolgabíró a hivatalos jelöltet támogassa és ha nem, akkor következik a központból egy kis nyomás, ha még ez sem elég, a további intézkedéseket fentartja magának. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Sima Ferencz Ez a disznóság! Ez az alávalóság! Endrey Gyula: Mi ez egyéb, mint a büntető törvénykönyvnek nyilt megsértése? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mit mond a büntető törvénykönyv 187. §-a? (Olvassa) : »Azon közhivatalnok, a ki a hivatala hatáskörébe eső cselekmény, vagy arra vonatkozó Ígéret által valamely választót bizonyos jelölt melletti vagy elleni szavazásra, vagy a szavazástól tartózkodásra birni törekszik, két évig terjedhető fogházzal büntetendő.« Azt hiszem, a t. miniszterelnök ár nem fogja kétségbevonni az ő közhivatalnoki minőségét; azt sem vonta kétségbe, hogy bizonyos jelölt melletti, vagy elleni állásfoglalásra akarta rábírni az illető főszolgabírót. Ahhoz sem fér kétség, hogy az illető nemcsak főszolgabíró, hanem választó is volt, és így nem foroghat fenn semmi kétség az iránt, hogy itt a polgárok választási joga ellen elkövetett büntettek és vétségekről szóló fejezet általam felolvasott szakaszának súlyos megsértéséről van szó. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Szerencséjére azonban a t. miniszterelnök úrnak, a büntetőtörvénykönyv 189. §-a szerint az ilyen cselekmények az elkövetés után csakis harmincz napig képezhetik bűnvádi eljárás tárgyát s így Magyarország ügyészi karának lelkiismeretére nem kell appelíálnom, hogy értesültek-e már arról, hogy maga a miniszterelnök úr, a kinek a törvény legfőbb őrének kellene lennie, az sértette meg a legsúlyosabban azokat. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Egy jó tanácsot azonban adhatok a t. uralkodó kormánypártnak, illetőleg az igazságügyminiszter úrnak. (Halljuk! Halljuk!) Ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy most folyik a büntetőtörvény revizójának ankéttárgyalása, most készül a büntető törvénykönyv novellája. Ajánlom önöknek, ha tovább is uralkodni akarnak a nélkül, hogy a törvényeket minduntalan lábbal tiporják, hogy a novellának megszerkesztése alkalmával töröljék ki a büntető (örvénykönyvből a hivatalos hatalommal való visszaélésről szóló egész fejezetet és töröljék ki a polgárok választási joga ellen elkövetett büntettek és vétségekről szóló szakaszokat; akkor legalább, ha a szabadságokat és jogokat lábbal tiporják, nem vethetik Önöknek a szemére, hogy törvénysértést követnek el. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon. Felkiáltások: Szívesen megteszik !)
