Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-323

328. országos ülés 1898. szeptember 10-én, ssombaton. S» Hódossy Imre *. T. ház! Kétségtelen, hogy a köztünk és Ausztria közt fenforgó gazdasági ügyek azok, a melyek e perczben Magyarországon a legfontosabb, a legéletbevágóbb kérdést képezik ; kétségtelen az, hogy ezeknek az elintézésére nagyon rövid idő áll már rendelkezésünkre; deczember 31-éig alig van már valamivel több három hónapnál. És az sem szenved kétséget, hogy nagyon kevés kilátás van arra, hogy az ausztriai parlament akczióképessége különb legyen a legközelebbi időben, mint a minőnek azt nemrégen láttuk. Ilyen viszonyok között igen természetes az, hogy a magyar parlament ma tájékozva kivan lenni azon vaíószintí eshetőségre nézve, hogy ha a parlamenti tárgyalás odaát lehetséges nem lesz; tájékozva akar lenni arra nézve, hogy az ügyek intézésére hivatott magyar kormánynak erre az esetre mik a szándékai. (Igaz! Úgy van! balfelöl. Ee a kérdés!) Igen természetes, hogy addig, mig ilyen, a helyzetet domináló legnagyobb fontosságú kérdésre nézve az országgyűlés kellőleg tájékozva nincs, nem találhatja meg magában azt a nyugalmat, mely más ügyek elintézésére szükséges és ebben van az indoka annak, a miért t. képviselőtársaim kívánták, hogy a miniszterelnök úr ezen dologra nézve nyilatkozzék. A miniszterelnök úr azon ban mindezek daczára a választ egyszerűen megtagadta. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megtagadta azzal az — ha annak szabad mondani — indokolással, hogy ő erre nem köteles. Nekem úgy látszik, t. képviselőház, hogy a miniszterelnök úr e nézete téves. A kormányzás vezetése a miniszterek feladata, a kormányzás azonban elsősorban előrelátásból áll. (Igaz! Űgy van! a baloldalon.) »Gouverner c'est prevoir.« Ellenben a képviselőház feladata ellenőrizni a kormányzatot és ezen feladatánál fogva joga van megtudni azt, hogy vájjon a kellő előrelátás megvan-e azokban, a kik hivatvák arra, hogy a kormányzatot vigyék. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Gajári Ödön képviselő úr máskép is fogja fel a dolgot, mint a t. miniszterelnök úr. Gajári Ödön igen tisztelt képviselőtársunk nem is avval indokolja a miniszterelnök úrnak hallgatását, hogy nem köteles nyilatkozni, hanem azt mondja, hogy szükségtelen a miniszterelnök úrnak nyilatkozata azért, mert hiszen nincs Magyarországon ember, a ki ne tudná azt, hogy a mondott esetre mik a kormánynak intencziói és tervei. Bocsánatot kérek, nekem úgy látszik, hogy a képviselő úr itt téved. Talán a képviselő úr és a hozzá legközelebb állók vannak e részben tájékozva és azért képzeli a képviselő úr, hogy egész Magyarország tudja azt; de én biztosítom, hogy én olvastam a lapokban számtalan kouibinácziót, gyanítást, gondolomot és hallottam privát KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVII. KÖTET. beszélgetésben is mindenféle találgatást, hogy mi lehet vájjon a miniszterelnöknek és kormánynak erre az esetre programmja, de tudni nem tudom sem én, sem senki nem tudhatja azt addig, mig itt a kormány részéről e részben authentikus nyilatkozat nem történik. (Úgy van! alaloldalon.) Pulszky Ágost képviselő úr közlékenyebb volt a miniszterelnök úrnál és Gajári Ödön képviselő úrnál is. Pulszky Ágost képviselő úr megmondja nekünk, hogy az ő nézete szerint mi a kormány programmja azon esetre, ha köztünk és Ausztria között az 1867-iki törvények szabályai szerint vám- és kereskedelmi szövetség létre nem jöhetne. Azt mondja: »Határozott programmja van a következő pontokban: a közgazdasági közösségnek azon formákban, melyek törvényesek, lehető feutartása a közgazdasági közösségnek és a külföld iránt a vámterület egységének lehető fentartása.* Bocsánatot kérek, de én nem hihetem azt, hogy ez legyen a miniszterelnök úrnak a programmja mindaddig, mig azt a miniszterelnök úr maga nem mondja. Még pedig nem hihetem azért, mert az, a mit itt programúiként Pulszky Ágost t. képviselő úr elmond, homlokegyenest ellenkezik a hatvanhetediki kiegyezési törvénynek minden diszpozicziójával. (Úgy van! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A hatvanhetediki kiegyezés 58. és 61. §-aiban világosan konstatálja azt, hogy Magyarország, a magyar állam, a magyar birodalom egy külön, független, önálló gazdasági és vámterületet képez; konstatálja, hogy közöttünk és Ausztria között semmiféle gazdasági közösség nincsen és azt mondja, hogy Magyarország kész ugyan időről-időre Ausztriával vám- és kereskedelmi szövetséget kötni és ezen az úton időről-időre, tehát mindig meghatározott időre gazdasági közösségbe lépni. Ebből nyilvánvaló, hogy csakis vám- és kereskedelmi szövetség útján lehetséges közöttünk és Ausztria közt gazdasági közösség, és hogy ily közösség és közös vámterület másképen egyszerűen lehetetlen. (Úyy van! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy vámszövetség nem létében eo ipso Magyarország és Ausztria között nincs semmi gazdasági közösség, hanem külön két vámterületet képeznek: ez kitűnik mindazokból, miket az imént mondtam, de kitűnik magából a vám- és kereskedelmi szövetségi törvényből is. Mi a vám- és kereskedelmi szövetség ezé Íja, ezt megmondja magának a törvénynek illető czikke, mely szerint »mindkét fél államterülete e szövetség idejére és annak értelmében egy vám- és kereskedelmi területet képez, melyet egy közös vámhatár vesz körűi.« Tehát czélja, hogy ezen időre, a szövetség idejére egy közös vámterületet képezzünk, gazdasági közösségre lépjünk; de ennek idején túl, a hogy a vámszövetség egyszer megszűnik, külön vámterületet képezünk és azon