Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-321

321. országos ülés 1898. szeptember 7-én, szerdán. 47 ország jogos érdekei feladásával ők a közösségbe bele nem mehetnek. Hivatkozom gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársamra, a kinek programmjában is benne volt a külön és önálló vámterület. (Helyeslés balfélől. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Éljen Károlyi Sándor!) Hivatkozik továbbá Pulszky Ágost képviselő úr arra a nagy többségre, a mely ott van és azt mondja, hogy mi ne hivatkozzunk a nemzet közvéleményére, mert ha új választásokra kerülne a sor, — és úgy látszik ez egy szelid fenyegetésféle akar lenni az obstrukczió ellen, — akkor megmutatná a nemzet, hogy micsoda véleménynyel van. (Zaj balfelSl.) Hát ha Önök oly nagyon szívükön viselik az ország sorsát és érdekeit, hozzák létre azokat az új választásokat, de a hivatalos hatalom, a hivatalos presszió és a hivatalos pénz ne működjék. Meg fogják akkor látni, hogy egyáltalán egy képviselő sem fog bejutni azokra a padokra. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselő úr felé is fordul Pulszky Ágost úr és azt mondja, hogy ha ő kormányelnök volna, el merné-e vállalni a felelősséget, hogy határozott nyilatkozatot adjon arra a kérdésre, mit csinálna, ha Ausztriával a kiegyezés nem létestíl ? Én nem vagyok hivatva gróf Apponyi Albert helyett felelni, de mert oly egyszerű és általános a kérdés, azt mondom, hogy minden kormány elvállalhatja a felelősséget, ha azt mondja: azt fogom tenni, a mit a törvény előir, mert ebből semmiféle kalamitás nem támadhat. Mi, igaz, hogy oly feleletet várunk, a mely nekünk tetszik. Azt mondja PulszkyÁgost képviselő úr, hogy olyat a miniszterelnök úr nem adhat, mondhat, a mely minekünk tetszik, mert az amott nem tetszenék, és végre mégis ők képezik a többséget. Én azért megmaradok a mellett, hogy mi csak oly feleletet várjunk, a mely nekünk tetszik, mert én annak eshetőségét kizárva látom, hogy a miniszterelnök úr oly feleletet adjon, mely önöknek nem tetszik. (Derültség a bál- és szélső baloldalon.) Nem járulok hozzá a napirendhez. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Horánszky képviselő úr személyes kérdésben kivan szólani. Horánszky Nándor: T. ház! Személyes kérdésben kivánok szólani. Nem lehetettszerencsém benn lenni Pulszky Ágost igen tisztelt képviselőtársam beszédének egy részénél, melyben velem foglalkozván, konstatálni akarta egynémely kijelentésem értelmét s a többek közt a következőket is mondotta: »Ó azt nyilatkoztatta ki«, — már tudniillik én — »hogy semminemű tárgynak napirendre tűzését engedni nem fogja«, s ebből levonta azt a következtetést: »mi ez,« — úgymond, — »mint a ház működésképtelenségének bejelentése.« Én nem azt mondottam, hogy »nem fogom megengedni«, hanem azt, hogy nem fogok semmiféle napirendhez hozzájárulni, és valahányszor alkalmam lesz e tekintetben álláspontomat jelezni, természetesen jelezni is fogom. Obstrukczióról nem szóltam. Ha én egyszer abba a helyzetbe jönnék, hogy az ország jogai és érdekei elpusztításával szemben ezen fegyverhez nyúljak, azt én nyíltan, őszintén, becsületesen bejelenteném, addig azonban semmiféle ilyen imputácziót a magam részéről el nem fogadhatok. (Helyeslés a, baloldalon.) Elnök: Gróf Károlyi Sándor személyes kérdésben kért szót. Gr. Károlyi Sándor Mélyen tisztelt ház! Pulszky Ágost képviselőtársunk beszéde alatt nem voltam itt akkor, mikor ő reám hivatkozott. Bátor vagyok csak két szóval jelezni e részbeni álláspontomat. Én tudniillik abban az ankétban, melyre ő hivatkozott és melyben felszólaltam volt, kijelentettem, hogy a vámháború nem lehet Magyarország érdeke, de talán még kevésbbé Ausztriáé, mert Ausztria indusztriáját a vámháború következtében addig, míg az tart, oly nagy csapások érnék, a melyek következtében alig tudna régi állapotába visszafejlődni. A magyar földmívelésnek érdeke e részben kevésbbé veszélyeztetett, de szintén veszélyeztetett és azért perhorreszkálom én a vámháborút. De azt sohasem perhorreszkáltam, hogy egyáltalában Magyarország külön vámterületté váljon; (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) ezt nem perhorreszkáltam, feltéve, hogy ez állapot egy vámegyezmény, egy vámszerzó'dés alapján jön olyformán létre, hogy az a magyar érdekeket ne tangálja, sőt védje. (Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) Én oly vámszerződést gondoltam, a mely még a többi nemzeteknél szokásban levő legkedvezményezettebb állapotokon felül és még túl is nyújt kedvezményeket a birodalom két felében levő államoknak. Ez volt az én álláspontom, de nem az, a mit — a mint utólag értesülök — mondott rólam a képviselő úr, hogy én mindenáron perhorreszkáltam volna a külön vámterületi állapotot. Ezt a disztinkcziót tartottam szükségesnek megtenni, hogy a magam álláspontját legitimáljam. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Lakatos Miklós jegyző: Ivánka Oszkár! Ivánka Oszkár: T. képviselőház! A jelen vitában azzal a különös dologgal találkozunk, hogy a mire választ akarunk kérni, arra választ nem kapunk, viszont olyan dolgokat hallunk folyton magyarázni, de nem is magyarázni, hanem félremagyarázni, a melyekre közülünk senkisem volt kíváncsi, a melyek iráut kérdést közülünk senkisem a t. kormányhoz, sem a t, kormánypárthoz nem intézett. Méltán kíváncsi