Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-321

48 321. országos ülés 1898. szeptember 7-én, szerdán. volt az ország, midőn ezen képviselőház ismét összejött, arra, hogy a kormány álláspontját a közgazdasági kiegyezés kérdésében megismerje. Azt vártuk, hogy e tekintetben ilyen hosszú idő múlva fogunk valamelyes tájékozást kapni. S mit kaptunk e helyett? A miniszterelnök úr úgy a házban, mint a szabadelvű pártkörben kétféle nyilatkozatot tett. Egyik része a nyilatkozatoknak az, a mely kijelenti, hogy Magyarországra a gazdasági önállóság veszélyes; a másik része a nyilatkozatoknak az, a mely reflektál egyeseknek és a vámankéten felszólaltaknak nyilatkozataira és azokat úgy állítja oda, mintha az illetők egyenesen a közös vámterület mindenáron való fentartását akarták volna szükségesnek vallani. Hivatkozik a magyar közvéleményre is és azt mondja, hogy az egész magyar közvélemény határozottan a közös vámterület fentartását kívánja. Én a miniszterelnök úr ezen kijelentését nem hagyhatom megjegyzés nélkül, mert ez nem igaz. Magyarországon a szélsőbal, a függetlenségi párt egyenesen és okvetlenül a külön vámterület híve, ezt mindenki tudja. A közjogi alapon álló pártok tagjai közül pedig azok, a kik ez irányban felszólaltak — tartoztak légyen akár ehhez a párthoz, akár a szabadelvű párthoz — eddig nyilvánosan többnyire csak olyan nyilatkozatokat tettek, hogy óhajtják a vámközösség fentartását, óhajtják, hogy a közös vámterület továbbra is fennálljon ; de abban az esetben, ha a törvényeknek és az ország érdekeinek megfelelő egyezség létrehozható nem volna, a külön vámterület álláspontjára helyezkednek. (Ügy van balfelöl.) A nemzeti párt szónokai, a kik ezen kérdéssel foglalkoztak, kivétel nélkül, mindig ezen álláspontot foglalták el. Feleslegesnek tartom, hogy reflektáljak most azokra, a miket gróf Apponyi Albert e tekintetben ismételten elmondott, ma is hivatkozás történt rá több ízben. Tudjuk mindnyájan, hogy a miniszterelnök úr is hozzájárult ezen kijelentésekhez, ismételten egész terjedelmükben magukévá tette őket. Elég lett volna és megelégedtünk volna azzal, hogy a miniszterelnök úr újra ilyen kijelentést tesz. Meg lett volna nyugtatva az ország abban a tekintetben, hogy semmiféle furfang nincs szándékában. Ezzel a kijelentéssel azonban a t. miniszterelnök úr adós maradt. Láttuk a mai ülésben is, hogy akkor, a mikor kijelentést és felvilágosítást vártunk, a kormány hallgat. Ellenben fölállt Pulszky Ágost t. képviselő úr — nem tudom, megbízásból vagy megbízás nélkül — s igyekezett ezen dolgokat az ő szokott és általam nagyon nehezen érthető modorában megmagyarázni. (Derültség a baloldalon.) Annyit azonban megértettem belőle, hogy ő a közgazdasági kiegyezést olyképen kontemplálja, hogy mi Ausztriával — a külfölddel szemben — ezentúl is egy közös vámegységet képezünk. Hát már most nem tudom, hogy az ő ilyetén felfogását a szabadelvű párt magáévá teszi-e, mert helyeselték ugyan Pulszky Ágost t. képviselő úr szavait, azonban a miniszterelnök úr nem volt jelen. Egyátalában nem tudhatjuk, hogy Pulszky Ágost képviselő úr meg volt-e bízva tolmácsolni és helyesen tolmácsolta-e a miniszterelnök úr felfogást, mert ha ez igaz volna, akkor nekünk a legnagyobb aggodalmaink volnának. Mert bizonyosságot szereztünk volna abban a tekintetben, hogy mindazzal, a mit a t, miniszterelnök úr idáig vallott," ma teljesen ellenkező nézeten van, és hogy azon kijelentései, a melyeket a provizórium-javaslat beterjesztése alkalmával tett, nem voltak komolyak, nem voltak őszinték, és czéljuk nem volt más, minthogy a mi dupirozásunkkal és egyenes valótlanságok felállításával az azokhoz való ideiglenes hozzájárulásunkat megnyerjék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Azt is mondta Pulszky Ágost t. képviselő űr, hoyy a kormányok között megállapodások létesültek. Hát hiszen épen ezekre a megállapodásokra, a melyekről a t. miniszterelnök úr is beszélt, épen azokra vagyunk mi kíváncsiak; azt akarjuk megtudni, hogy miben állanak ezek a megállapodások. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha föltételezzük is azt, a mi szerintem jóhiszemüleg ma föl nem tételezhető, hogy tudniillik az osztrák parlament munkaképes lesz, és a kiegyezési javaslatok ott le fognak tárgy altatni és keresztül vihetők lesznek, — ámbár a miniszterelnök úr egész okoskodása ebben kulminál és erre helyezi a fősúlyt, — de ha, mondom, fel is tételezhetjük ezt, akkor természetes, hogy ma olyan megállapodásokról, a melyek az esetre létesültek, hogyha nem következik be ezen törvényes állapot, fölösleges volna beszélni. Akkor nincs értelme az ilyen megállapodásoknak oly értelemben, mint a minőben a miniszterelnök úr ezekről nyilatkozott. Ha pedig arra az esetre történtek megállapodások, hogy a parlamentek akezióképesek nem lesznek, hogy a közgazdasági javaslatok az osztrák parlamentben obstrukczió folytán törvénynyé nem válhatnak, akkor bekövetkezik az 1867. évi XII. törvényczikk és az 1898:1. törvényczikk szerint az az állapot, a mely szerint önálló rendelkezésre leszünk utalva, és akkor nem tudom belátni, hogy miféle törvényes alapon tárgyalhat a két kormány a felett, hogy mily módon rendezkedjék be Magyarország Önállóan. Én nem akarok a kérdés mellett hosszasan időzni. Mindazok a magyarázatok, melyeket