Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-321
46 321, országos ülés 1898. szeptember 1-én, szerdán. rozott és körvonalozott jogok és eljárások fognak életbe lépni. Ezt határozott kijelentésnek anná] kevésbbé vehetjük, mert ezeket a rendelkezéseket — mint Apponyi Albert gróf t. vezérein és képviselőtársam kijelentette — már első alkalommal, a japáni szerződés megkötésénél sem vették tekintetbe. De annál kevésbbé nyugtathat meg az ilyen kijelentés, mert hiszen Gajári Ödön képviselő úr azt is mondta, hogy ő ugyan nem tudja, hogyan fogja a szabadelvű párt ezeket a törvényeket értelmezni. Ha a t. képviselő úr azt mondta volna, hogy mi sejtjük a kormány álláspontját, akkor igaza lett volna. Sejtettük, és fájdalommal, aggodalmasan sejtettük, hogy az nem lesz az ország alkotmányos jogaiiiak és jogos igényeinek férfias érvényesítése, hanem meghátrálás, megalkuvás tőlünk távol álló körűiményekkel. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr nyilatkozott. Szerintem ez a nyilatkozat nem határozott és ki nem elégítő. Azonban határozatlan nyilatkozatai között tett egy nyilatkozást, a mely nagyon határozott volt és nagyon megdöbbentett bennünket. Azt hiszem, sokkal helyesebb lett volna, hogy ha ebben a kérdésben egyátalában nem nyilatkozik, mint hogy olyan nyilatkozatot tegyen, mely szerint a külön vámterület veszélyezteti az ország közgazdasági érdekeit. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez lehet valakinek a magánvéleménye, de mikor Magyarország miniszterelnöke a hivatalos kiegyezési tárgyalások folyamán ilyen nyilatkozatot tesz, az nem egyéb, mint egyenes felhívás arra, hogy az ellenfél a legoktalanabb követelésekkel álljon elő, nem egyéb, mint az ország jogos igényeinek könnyelműen martalékul dobása. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Hiszen hallatlan a magán, vagy állami alkudozások történetében az, hogy valaki úgy álljon alkudni a másik fél elé, hogy azt mondja: én reád vagyok szorulva, te nélküled _ a létérdekem van veszélyeztetve. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem tartaná a miniszterelnök úr hülyének vagy bárgyúnak azt azt ellenfelet, a ki az ilyen nyilatkozatot a legbúsásabban meg nem fizettetné. A kormánynak ez az eljárása oka annak, hogy a Lajthán túl velünk komolyan nem vitatkoznak, hanem parancsolólag a Mehrbelastung elvét állítják fel velünk szemben. Az ilyen nyilatkozat oka annak, hogy nincs ott egy párt sem, mely velünk komolyan akar alkudozni, hanem mindegyik felállítja mint követelményt a Magyarországtól való elszakadást, azon hitben, hogy bennünket ezzel megijeszt és rábír még nagyobb követelések teljesítésére. Gajári Ödön t. képviviselő úr — mint előbb említettem, — azt mondta, hogy nem tudjuk, mikép fogja a szabadelvű párt az idézett törvényeket magyarázni. Ez a nyilatkozat is meglepett bennünket, mert nézetem szerint az a két törvény egészen határozott és világos, azt a két törvényt magyarázni nem keli, nem lehet, nem szabad (Élénk helyeslés balfelöl) és bárki magyarázni akarja azokat, csak félremagyarázni és csavarni akarja. (Helyeslés balfelöl.) Midőn ma reggel a képviselőházba jöttem, nem tudtam, hogy micsoda váratlan eseménynek leszünk tanúi, hogy tudniillik báró Bánffy Dezső miniszterelnöki székét Pulszky Ágost képviselő úr fogja elfoglalni. Mert ő egészen határozottan nyilatkozott; megmagyarázta nekünk a kormány álláspontját és figyelmeztetett arra, hogy a jelen kérdésben első és főkövetelmény, hogy az alkotmány és Magyarország törvényei esorbíttatlanúl fentartassanak. Mi is azt tartjuk első és főkövetelménynek, de rögtön, midőn magyarázni kezdte a kormány álláspontját, oly magyarázatokba bocsátkozott, a melyek szerintem Magyarország törvényes alkotmányának megrontását foglalják magukban, mert Ő úgy tünteti fel a kormány eljárását, mintha az törvénytelen frigyre akarna lépni Ausztriával. Az 1867-iki törvények és Deák Ferencz akkori szereplése, minden nyilatkozata kizárja a lehetőségét oly megoldásnak, a milyet Pulszky Ágost képviselő úr kilátásba helyezett. Az igen tisztelt képviselő úr a magunk álláspontját avval akarta erősíteni, hogy a közvélemény hatására hivatkozott. Hivatkozott arra, hogy az igen tisztelt függetlenségi párt által megindított akczió roppant közönynyel találkozott, hogy mindazok, a kik ezen kérdésben kompetensek voltak nyilatkozni, oly értelmű nyilatkozatokat tettek, a melyek a kormány álláspontját igazolják. Hát nekem közvetlen tudomásom nincs arról, (A szélsőbal felé fordulva) hogy közönynyel találkozott az önök akeziója, de ha igen, az csak szomorú bizonyítéka annak, hogy a szabadelvű pártnak annyi évtizeden át folytatott kormányzata ebben a nemzetben minden lelkesedést és minden komoly ügy iránti érdeklődést kiölt. (Helyeslés balfelöl,) Hivatkozik a képviselő úr egyéb kompetens nyilatkozatokra is és quasi a nemzeti párt szemére veti, hogy annak egyik igen tiszteletre méltó és jeles tagja a kormány által tartott ankéten is olyanféle értelmű nyilatkozatot tett volna. Én nem vagyok hivatva e férfiú nyilatkozatait kommentálni; minthogy azonban nézetét ezen a téren ismerem és ismerem összes működését, bátran kijelenthetem, hogy azok a nyilatkozatok távol álltak azon értelmezéstől, a melyet azoknak Pulszky Ágost t. képviselőtársam adott. Azok a szónok aggodalmát fejezték ki egy rögtöni, hirtelen és váratlan átmenet nehézsége iránt, de határozottan hangsúlyozta, hogy az