Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-321

321. országos ülés 1898. szeptember 7-én, szerdán. A minő hatással lesznek a magyar intézkedésekre, a magyar közgazdasági életre, mert ismétlem, nincs az a nemzetközi viszony, nincs az a nemzetközi érintkezés, még kél teljesen külön álló, teljesen független, egymástól teljesen külön vált nemzet között is, — tegyük fel a spanyolok és amerikaiak között ma, — a melynél az, hogy a másik fél mit szándékozik tenni és mit kivan tenni, ne bírna fontossággal a vele kölcsönös viszonyban álló félre nézve. És minden kormány, a mely e tekintetben nem intézkedik, súlyos kötelességmulasztást követ el. Tehát az igen tisztelt képviselő úrnak ezen vádja, mint általában azok a törvénysértés! vádak, — azt hiszen — nagyon hiúk és nagyon üresek. Mert mit mondott Horánszky Nándor igen tisztelt képviselő úr az 1897. deczember 30-án tartott ülésben? (Halljuk! Halljuk!) Kimondotta világosan — bár akkor önök a szélbalon tiltakoztak ezen interpretáczió ellen — azt, hogy ő az 1897-iki deczember 30-án tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban szövetségről beszélni nem tud, az benne tényleg nincsen foglalva. Azután kifejtette azt, hogy azon esetre pedig, ha nincs szövetség, — és itt önökhöz fordult, — ne méltóztassanak az ország önálló rendelkezési jogának értékét leszállítani és csonkítani, ne méltóztassanak egy rendelkezéshez, a melyet az ország önállóan állít fel, oly magyarázatot fűzni, hogy abból bárki azt következtetné, hogy az országnak pedig ehhez joga nincs és az ország azt önállóan meg nem teheti, vagy ha megteszi, törvényt sért és önrendelkezési jogát megcsonkítja. És ismételve kifejtette azt, hogy abból, hogy az önálló rendelkezési jog létesül, külön vámterületi állapot következik ugyan, de az Ausztriával való viszony másképpen, mint abban, hogy ki van zárva a vám- és kereskedelmi szövetség, tartalmilag egyáltalában nem korlátolható és az országnak el szabad járnia azon az ösvényen, a mely ösvényt érdekeinek megfelelőnek ismer. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Most ennek a kérdésnek vitatásába nem akarok bocsátkozni, mert nincs idején és csakugyan a napirenden levő kérdéssel azaz a napirend kitűzésével semminemű kapcsolatban nem áll, hogy az ország érdekének anyagilag, a formától eltekintve, egy olyan önálló vámterület, a mely külön vámvonallal van Ausztriával elválasztva, megfelel-e vagy sem és ezen úton lehet-e egyedül az ország üdvösségét biztosítani vagy sem; ennek a vitatásába — ismétlem — bocsátkozni nem akarok. (Nagy zaj és ellenmondás a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Kérem, véleményüket önök e tekintetben már ismertették, — e véleményét a háznak összes többi része, — beleértve a t. nemzeti pártot, beleértve a t. néppártot is, — kinyilatkoztatta ismételten, — kiKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVII. KÖTET. nyilatkoztatta, hogy sem vámháborút, sem olyan állapotot, mely vámháborúra vezet, sem olyan állapotot, mely az önálló vámterületet azon értelemben jelentené, mint a hogyan önök szoktak kifejteni, az országra nézve a jelen körülmények között hasznosnak, üdvösnek nem tartják. Kubik Béla: Ezt a bizonytalanságot! Pulszky Ágost: És nem csak ez a ház nyilatkoztatta ki, kinyilatkoztatta az ország közvéleménye. (Felkiáltások a szélsőbalon: Hol?) Valahányszor alkalma volt megnyilatkozni, kinyilatkoztatta a vámankét. (Közbekiáltás a szélső baloldalról: Nem áll!) Kinyilatkoztatták mindenekfelett mindenfelé azon közönyben, melyet az önök által megindított mozgalom mindenütt, Budapesten is, a vidéken is gyakorolt, annak daczára, hogy ezen közönböt felrázni iparkodott. (Felkiáltás a szélső baloldalon: Ez nem igaz!) Pichler Győző: Kérdezze meg Nagy Mihályt Kecskeméten! Pulszky Ágost: Csalhatatlan részről azt is kinyilatkoztatták, hogy nem igaz, hogy a föld forog, de azért mégis forog. Önök lehetnek abban a csalhatatlan megyőződésben, az ország ítélt és mádként látja. (Helyeslés jobbról. Élénk

r derültség a bal- és szélső baloldalon.) És t. képviselőház ! Mikor idáig jutottunk, és mielőtt tovább mennénk okoskodásunk fonalán és konkludálnék, még lehetetlen, hogy ne reflektáljak gróf Apponyi Albert tegnapi elmondott némely oly szavára, mely, ha valóban az ország nézetét, véleményét képviselné, vajmi szomorú jelenség volna, és a melyre csak azért akarok reflektálni, nehogy az az impresszió keletkezzék, hogy annak senkisem mondott ellent. Mert gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselő úr a tegnapi napon azt mondotta, hogy véget kell vetni, a kormány kötelessége tisztázni a bizonytalan állapotot. De abban nem látja a bizonytalan állapot tisztázását, hogy ha a közgazdasági bizonytalanság helyébe a közjogi bizalmatlanságot és bizonytalanságot ültetjük el. Sőt az igen tisztelt képviselő úr, a mint azt — a mennyiben kifejtette — mondta, hogy igen szomorú volna, hogy ha azon vélemény keletkeznék, — pedig úgy látszik, hogy a miniszterelnök nyilatkozata alapján benne annak magjai már csírázni kezdenek, — mintha az országnak két közjoga volna, egy nyilvánosan elismert közjoga, mely a törvénykönyvbe van lefektetve és egy titkos közjoga, a mely felfelé korlátok által van körülhatárolva, és a mely az ország legvitálisabb érdekeinek és jogainak érvényesülését nem engedi. (Igen! Úgy van! a szélső baloldalon,) Czitáltam az igen tisztelt képviselő úr szavait, gondolom, helyesen czitáltam. Igen tisztelt képviselő úr! Azt hiszem, ezen feltételezést itt e házban kimondani és kijelenteni legalább is a súlyos 8