Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-321

38 321. országos Ölés 1898. szeptember 7-én, szerdán. lan működése fennálljon, és hogy sem magunknak, sem másoknak azon szomorú példával ne szolgáljunk, a mely a bomladozó, a mely az akczióképtelen országok és parlamentek szomorú jellegét feltünteti a történet előtt egyes nemzetekre és népekre, hogy magunk ne járuljunk hanyatlásunk okaihoz. (Helyeslés a jobboldalon.) A második országos érdek — és azt gondolom ebben a túloldalon ülők sem fognak kételkedni — az, hogy jövő gazdasági fejlődésünknek a kiegyezés, vagy önálló rendelkezés által biztos és állandó alapjait megvessük, hogy semmiféle parlamentáris taktika, semminemű kisszerű parlamentáris czél által, hogy semmi oppozieziónális érdekből . . . (Nagy zaj és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) — a t. képviselő urak még azt sem tudják, hogy mire vonatkozólag említettem — hogy sem oppoziczionális érdekből, sem kormányzati könnyebbség kedvéért itt oly lépések és nyilatkozatok ne történjenek, (Felkiáltások balf elől: Bánffy mondja ezt!) a melyekezen gazdasági berendezés önök által is mindenekfelett elismert érdekeinek prejudikálhatnának és árthatnának. (Helyeslés a jobboldalon.) Igenis, az országnak joga van tudni és joga van követelni, hogy tisztán lásson a fenforgó kérdésekben és én azt állítom, hogy az ország ma tényleg azon helyzetben van, hogy tisztán ítélhessen és tisztán lásson azon nyilatkozatok alapján, (Zaj és ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) a melyek a kormány részéről a múltban és a jelen alkalommal a tegnapi napou megtörténtek . . . Polczner Jenő: Deczemberben és szeptemberben ! Pulszky Ágost: Igen, deczemberben és most, mert, a mint szerencsém lesz az igen tisztelt képviselő uraknak és Horánszky Nándor képviselő úrnak elsősorban bebizonyítani, a kormány mostani fellépése és mostam nyilatkozatai, felfogásom szerint legalább mindenben fedik azokat a nyilatkozatokat, a melyeket a kormány deczemberben és azóta tett, (Ügy van! jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl.) és itt azok, a kik tegnap a Kossuth Ferencz képviselő úr interpellációjára adott feleletet tudomásul vették, pedig tudomásul vette a ház nagy többsége, (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) tudomásul vette azt ennélfogva hivatalosan a parlament, azok, a kik ezt tették, mindazok épen azért tették ezt, mert azon tiszta meggyőződést (Derültség. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) táplálták, mert világosan látták maguk előtt (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) azt, hogy a kormány nemcsak hogy eddigi Ígéreteit beváltotta, de hogy az az út, a melyen a kormány halad, alkalmas is arra, megfelelő is azon czélzatnak, hogy az ország érdekeinek kilátásba helyezett megvédését tényleg megvalósítani is fogja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez a thézis. Polczner Jenő: Melyik az az út? Pulszky Ágost: Megmondom mindjárt. Ki lett nyilatkoztatva már deczemberben és azóta ismételt alkalommal úgy, a mint most Horánszky Nándor képviselő úr is kinyilatkoztatta, — ép ezen út tekintetékben Horánszky Nándor képviselő úrral egyáltalán azonos alapon állunk, — hogy ha lehetséges, alkotmányos tényezőkkel, alkot mányos Ausztriával a kiegyezést, a melyet a képviselő urak méltóztatnak ismerni, hiszen gondolom április hó 20-a óta fekszik a t. ház asztalán, megkötni, akkor az ország érdekében első sorban ezen kiegyezés megkötése és a vámközösség fentartása a teendő. És természetes, hogy mikor a kormány elsősorban ezt tekinti ezéljának, és mikor a kormány meggyőződött arról, hogy azon akadályok egy része, a melyek a Reichsrath elnapolása folytán bekövetkeztek, annak következtében, hogy az újra összehivatik, el vannak hárítva, hogy ezen esetre a kormánynak szükségképen be kell várni, hogy azon alkotmányos tényezők mikép nyilatkoznak és hogy vájjon a kitűzött czél ezen úton elérhető-e, vagy sem? (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Zaj balfelöl) Polczner Jenő Nyilatkoztak már eleget. Pulszky Ágost: És itt egy megjegyzésem van Apponyi Albert igen tisztelt képviselő úrnak e tárgyban erre vonatkozólag mondott tegnapi szavaira. Az igen tisztelt képviselő úr azt mondta, igen, de ő egyáltalában semmi fenyegetést, az osztrák viszonyokba való semminemű helytelen beavatkozást abban nem lát, hogyha a mellett, hogy a kormány ezt kimondja, egyszersmind kimondja, — és ő azt megköveteli, hogy kimondja, — hogy mik a tervei, és mik a szándékai azon esetre, ha ezen az úton a kiegyezés kellőleg létre nem jöhet. E tekintetben pedig igen tisztelt képviselőház, én azt hiszem, hogy az igen tisztelt képviselő úr — ámbár nem akarok e kérdésnél soká inhereälni — egynémely formális tévedésben is van. Mert, igen tisztelt képviselőház, ha most tudjuk, hogy az osztrák alkotmányos tényezők működése ismét megkezdődhetik, akkor mi egyáltalában sem hivatottak, sem jogosultak nem vagyunk arra, hogy előzetes kombinácziókba bocsátkozzunk a felett, hogy azok működése minő eredményre fog vezetni. És kérdem az igen tisztelt képviselő urat, hogy ezen képviselőház mit mondana az esetben, ha a Reichsrath ban interpelláltatnék az osztrák kormány, hogy a magyar országgyűlés ilyen, vagy amolyan eljárása esetére, a mely még bizonytalan, minő politikát szándékozik követni. Vájjon nem hiszi, nem tudja-e

f hogy öbből a legsúlyosabb kon-