Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-321

321. országos ülés 1898. szeptember 7-én, szerdán. lévő tárgyalások vannak, tehát nem tanácsos ma még a kérdéseket bolygatni, mert a tárgyalások nincsenek befejezve. Azt gondolom tehát, hogy abszolúte semmi értelme nincs annak, hogy a t. kormány titkolódzzék. Annakutána az egyik közleményben az is megjelent, hogy a t. kormány minden eshetőségre meg van állapodva a monarchia másik államának kormányával. Ha tehát meg van állapodva, ismétlem, miféle kárral, miféle hátránynyal járhat a kérdésnek felderítése a törvényhozás előtt ? Sőt továbbmegyek. Gajári Ödönt.képviselőtársunk azt mondja, hogy mindenki tudja a megállapodásnak a tartalmát. Hát ha tudja, miért nem mondja meg a t, kormány ? Hol van a logika, a józanság abban, — bocsánat ezen szóért, — hogy mikor mindenki tudja, csak a t. kormány ki titkolódzik és a törvényhozást erre vonatkozólag felvilágosítani nem akarja? Ha ezt mindenki tudja és a t. kormány még sem akarja feltárni, akkor ez semmi más nem lehet, mint lelkiismeretlen játék, (Helyeslés balfelől) lenézése az ország törvényhozása tekintélyének, (Helyeslés bálfelöl.) törekvés a törvények kijátszására és a törvényhozásnak a bevégzett tények elé való állítása. (Helyeslés a bál- és szélső báloldalon.) Hogy ilykép mi utalva vagyunk arra, hogy a kormányt minden körülmények közt arra szorítsuk, hogy a kivánt felvilágosításokat megadja, az egészen a dolog természetében fekszik. T. ház! Ha két alternatíva elé állíttatunk és ezeknek egyikéhe beszoríttatunk, és vagy az mondatik, tessék az országnak jogait és gazdasági érdekeit elpusztítani, vagy pedig tessék ezt a parlamenti fegyverek által megengedett módon megakadályozni, akkor ezen két alternatíva közül csak egy választás lehetne, tudniillik az utóbbi. (Élénk helyeslés bálfelöl.) Az országos érdek mindenek felett áll. Országos érdeket akár kijátszani, akár megrontani — hogy ezt a szót használjam, — »kost's was 's kost«, nem lehet, nem szabad, ezt megakadályozni minden körülmények közt kötelességünk. (Helyeslés balfelöl.) De mert én óhajtom azt, hogy ezek a kérdések a törvényhozásban kellő nyugalommal akként tárgyaltassanak, hogy a konszideráczió, a józan megfontolás lehetővé tétessék, ismételve kérem a t. kormányt, tegye lehetővé a törvényhozás és az ország számára a tények felderítésé^ hogy azok felett gondolkozván, állást foglalhatván, megtehessünk mindent, a mi e kérdés békés és nyugalmas megoldását lehetővé teszi. Köztudomású, hogy milyen az én felfogásom a gazdasági kérdésekben, megmondtam ezt deczemberben. Én hajlandó vagyok a monarchia másik államával gazdasági megegyezésre lépni úgy, hogy a vámközösség, törvényes és alkotmányos úton fentartassék. Polczner Jenő: Eíég hiba! Horánszky Nándor: Bocsánat, ez gazdasági kérdés, megmondottam akkor is, ki fogom fejteni akkor is. De arra azután, hogy akár a törvények kijátszassanak, akár ezen kijátszás alatt az ország érdekei eltiportassanak, hajlandó nem vagyok, és ez indít arra, hogy a kormányt a felvilágosítások megadására kérjem. Különben ismétlem, hogy a napirendhez hozzá nem járulhatok. (Élénk helyeslés és éljenzés bal- és szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. ház! (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek itt! (A szélső baloldalra mutat!) A képviselő urak szoktak közbekiáltani oly illetlen kifejezéseket, a melyeket házszabályok nem engednek meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Úgy van! Korcsmába valók!) Kérem, ne szóljanak közbe itt sem! (Derültség.) Én nem tudom, ki kiáltott közbe, s ezért nem utasíthatom rendre, hanem figyelmeztetem, hogy nem módja a tanácskozásoknak, ily közbekiáltásokat tenni. (Belyslés a jobboldalon.) Pulszky Ágost: Horánszky Nándor igen tisztelt képviselő úr azon nagy tehetséggel és azon luezidus logikával, melyet benne mindig készek vagyunk elismerni, néha áttör a kesernyés pesszinizmus azon kérgén, mely az ő enuncziáczióit ebben a házban rendesen jellemezni szokta (Ellenmondás bálfelöl.) és Agy a múltban, — a mire majd hivatkozni fogok, — mint épen az imént mondott szavaiban vezérfonalat adott bizonyos tekintetben arra, hogy itt mikép ítéljük meg a szituácziót ós minő eljárást kövessünk a fenforgó kérdésekkel szemben. Majdnem utolsó szavai voltak azok, hogy »országos érdeket megrontani, — kost's was 's kost' — egyáltalában nem szabad.« Én is azt tartom, de azután fontoljuk meg ennek a következményeit és vonjuk le a konzequencziát, nemcsak a múlt, hanem a jelen helyzetre vonatkozólag is. (Halljuk! Halljuk!) Igenis, országos érdeket megrontani nem szabad. Ma Magyarországon két nagy országos érdek forog fenn. Az első nagy országos érdek, és feltétlenül a legfontosabb az, hogy Magyarország ne nyújtsa a dezorganizáczió azon képét, a mely okvetlenül bekövetkezik, ha a magyar törvényhozás mííködésképessége bárminő irányban meggátoltatik. (Élénk helyslés a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondás a bal- és szélső bahldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne tessék jövendő beszédeikből itt előlegezni. (Derültség.) Pulszky Ágost: Ismétlem, Magyarország országos érdekei közt a legelső az, hogy az alkotmány csorbítatlausága és csorbítat-