Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-321

R:6 821. országos ülés 1898. szeptember 7-én, szerdán, ha t. barátom azt mondotta, a mit ő feltesz, hogy mondott, a mint hogy mást nem is mond' hatott, annak értelmében osztozik. Én most csak arról a beszéd szövegéről emlékszem meg, melyet a miniszterelnök ár végighallgatott s melyre vonatkozólag az általam czitált kijelentést tette. Azon beszédnek egyebek között a következő kijelentései is vannak : »Az 1867: XII. törvényczikk 68. §-a a vámszövetséggel ellenkező, tehát önálló vámterületet jelent.« Egy másik kijelentése ezt tartalmazza: »Áz 1867: XII. törvényczikk 68. §-a alapján az állandó rendezést másként, mint önálló vámterület alapján, nem képzelhető.« Harmadik kijelentése végül azt tartalmazta, hogy az a javaslat, melyet majdan, az önálló intézkedés alapján a végleges közgazdasági rend tekintetében tenni kell, nem hasonlíthat ahhoz, a mely most a ház asztalán fekszik. Kérdem most már : hogy állj a-e még a miniszterelnök úr a szavát ? (Derültség a bal- és szélsőbalon. Közbeszólások balfelöl: Dehogy!) Kubik Béla: Most beszéljen! Horánszky Nándor: És azon kijelentését, a melyet t. barátomnak azon beszédére tett, a melyet, — másodszor is ismétlem, — végighallgatott, és melyet egészben véve minden észrevétel nélkül nemcsak magáévá tett, hanem ki is jelentette, hogy azt sem jobban, sem szebben kifejezni nem képes : állj a-e ma a t. miniszterelnök úr igen, vagy nem? És ha állja a t. miniszterelnök úr, vájjon az a megoldási módozat, melyet ő ma komtemplál arra, az esetre, ha Ausztriával a vámszövetség alkotmányos úton létre nem jöhetne, vájjon arra az esetre is ezen állásponton van-e, vagy egy kissé félresiklott? (Ügy van! Úgy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Akkor azután, ha a t. miniszterelnök úr azt kijelenti, hogy állja és Gajári Ödön t. barátom azt mondja, hogy neki pedig a miniszterelnök úr jelenlegi politikájának tartalmáról tudomása van, akkor joga van neki őszinteségről beszélni, joga van ezt oly kijelentésekkel tenni, mint azt a tegnapi napon tette. E nélkül kijelentésének, bár mindig tisztelettel viseltetem személye és tehetségei iránt, abszolúte semmi súly sem tulajdonítható. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mivel tehát, t. ház, azt tartom, hogy azok a jelenségek, melyek részint a sajtóban félhivatalos alakban nyilvánosságra jutottak, részint azon nyilatkozatok, melyeket a t. miniszterelnök ár a szabadelvű pártban tett, — ha azok megfelelnek a valóságnak, — részint végül a tegnapi napon itt elkövetett nagy firkussza bennünk azt az aggodalmat kelti, hogy a t. miniszterelnök úr az 1867: XXII. törvényczikk 68. §-ának s ezzel kapcsolatban az 1898: I. törvényczikknek a nyakát ki akarja csavarni és ezen aggodalommal szemben, nehogy a kérdés az utolsó órában kerüljön a házban elintézés alá, sürgetjük, követeljük, kívánjuk mi felderítését a kérdésnek. (Úgy van ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ez, t. ház, azt gondolom, hogy nagyon is jogosult nemcsak a mi parlamenti tárgyalásainkra való tekintettel, hanem az általános szituáezióra, a közgazdasági kérdések megoldásának milyenségére és azon rendkívüli érdekekre való tekintettel is, a mely érdekeket a közgazdasági berendezkedés felölel. (Úgy van! Ügy van! a balés szélső baloldalon.) Mert azt csak nem engedhetjük, t. ház, hogy az országnak egy törvénybe iktatott élő joga, a melyet esetleg igénybe venni nemcsak szükség, de kötelesség is lehet, holt betli maradjon; azt csak nem engedhetjük, hogy az országnak legnagyobb közgazdasági érdekei kotyvasztás folytán — bocsánat a szóért, hogy használnom kell — tönkre tétessenek. Csak nem engedhetjük, hogy mindezzel szemben azután mégis Ausztria részéről az hirdettessék, hogy mi vagyunk a kitartottak, (Úgy van ! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) sőt nem engedhetjük azt sem, hogy azt mondják, hogy ezen kényszer állapot folytán a magyar törvényhozás rá akarja tukmálni Ausztria nyakára azt a kiegyezést, a mely neki nem kell, hogy tehát minden ódium az ország nyakába szakadjon, (Ügy van ! a szélső baloldalon.) hogy elpusztuljon az ország joga, elpusztuljon az ország érdeke, hogy gazdasági dolgai a legszerencsétlenebb irányban fejlődjenek és mégis ezek folytán nekünk tétessék szemrehányás, hogy kizsákmányoljuk Ausztriát. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a leghelytelenebb politika volua. Ennek a politikának idején való megakadályozása egyik és elsőrangú szempont, mely bennünket nem passzióból, hanem az ország érdekeire való tekintettel arra utal, hogy a kormányt szorítsuk arra, hogy e kérdésben az országot felvilágosítsa. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Nem is értem, hogy mi lehet az oka és akadálya annak, hogy a kormány e kérdésben nem nyilatkozik. Két alternatíva áll fenn. Az egyik az, hogy a monarchia másik államának törvényhozása abban a helyzetben lesz, hogy a közgazdasági javaslatokat tárgyalhatja. Akkor semmi baj sincs. Tehát bármiféle nyilatkozat tétetik, ennek a tárgyalásnak, a melyet önök képviselnek, a melyet önök megvalósítani akarnak, útjában semmi akadály nem áll. A másik alternatíva az, hogy az önálló berendezkedésre leszünk utalva, s ekkor azt kérdezem, hogy mi köze az alkudozásokhoz a monarchia másik államának kormányával? Mit árthat ennek az eshetőségnek a feltárása a tárgyalásoknak ? Önálló alapon rendezkedvén tehát be, nem lehet azt mondani, hogy függőben