Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-321
321. országos ülés 1898. szeptember 7-én, szeráán. ó~y szemben azt kell kérdeznem a t. miniszterelnök úrtól, hogy ez a nyilatkozat volt-e komoly, vagy a tegnapi nyilatkozat ? (Félkiáltások a szélső hátoldalon: Egyik sem! Butaság mind a kettő! Nagy zaj. Elnök csenget.) Én magam ma már, a mint a viszonyok és körülmények mutatják, sem egyiket, sem másikat nem tartom komolynak. Sőt tovább megyek : abszolúte kezdem nem tartani komolynak semmi olyan kijelentését, melyre ebben a házban bárkinek is politikát pozitive és bátran reá lehetne építeni. (Úgy van! Úgy van ! balfelöl) Az én t. barátom, Gajári Ödön, beszélt az Őszinteségről. Én mindenkit megkérdezek, hogy hát az őszinte dolog-e, ha a magyar kormány arra támaszkodik, hogy az osztrák birodalmi tanács azzal a reménynyel hivatott és jött össze, hogy az a kiegyezési dolgokat tárgyalja? (Felkiáltások a szélső baloldalon : Sohasem volt! Zaj.) Merem állítani, hogy.ennek őszinteségében soha senki a föld kerekségén hinni nem fog. Más czélja van annak az összehívásnak, t. miniszterelnök úr! (Halljuk! Halljuk!) A quótakérdésben elkövetett baklövést kell valamiképen reperálni, hogy a kérdés fejedelmi döntés elé legyen vihető. Ez annak a czélja. De az a feltevés, hogy a birodalmi tanács a kiegyezési kérdésekkel foglalkozzék, bár óhajtandó volna, egyáltalában nem valószínű. Méltóztassék megengedni, ám szinezerizáljunk csak egy kissé. Mi történhetik ebben a kérdésben ? Történhetik először az, hogy a birodalmi tanács az elébe terjesztett, vagy terjesztendő javaslatokat, a miként az a nyilvánosságra jutott nézetekből látszik, — el fogja vetni. Ebben az esetben a miniszterelnök úr kalkulusán egyszerre egy keresztvonás történik, a minek következtében még annak a lehetősége sem fog fenforogni, hogy a kiegyezési javaslatok tartalma az önálló rendelkezés alapján olyanféle törvényjavaslatba vitessék bele, a milyet a múltkor már megalkotott a törvényhozás, mert a birodalmi tanács, tehát az osztrák képviselet ellene nyilatkozott, nem fogadta el ezt a szubsztrátumot. Történhetik másodszor az, hogy az obstrukczió következtében, (Mozgás a jobboldalon.) a mely ott eddigelé napirenden volt, — a melylyel foglalkozni különben nem kívánok, csak a tényeket kívánom vizsgálni, — a birodalmi tanács munkaképtelennek fog tovább is bizonyulni. Mi lesz ennek a következménye ? Az, hogy ennek a monarchiának tekintélye ezen ismételt próbák által még alább fog szállani, még inkább tért fog hódítani az a sajnos felfogás urbi et orbi, hogy ebben a Monarchiában gyógyíthatatlan állapotok vannak. Lehet és szabad-e ide vinni a dolgokat? Ez felfogásom szerint a legnagyobb taktikai hiba egy államférfiatok Történhetik, t. képviselőház, az is, hogy a birodalmi tanács tovább fog kínlódni s a miniszterelnök úr nem jön abba a helyzetbe, hogy a birodalmi tanács tárgyalásainak, legalább erre vonatkozó befejezése előtt, a törvényhozásnak új előterjesztést tehessen. S akkor ott leszünk deezember hónapban, egy pár héttel a provizórium hatályának lejárta előtt, a teljes zűrzavarban és lesz egy állapot, a melylyel szemben, remélem, a kormány nem fogja azt kívánni és azt kívánhatni, hogy ez a törvényhozás hatoljon keresztül egypár nap lefolyása alatt e nagy kérdés elintézésén, a mely a nemzetnek oly lényeges jogait érinti. (Helyeslés a baloldalon.) Azt gondolom tehát, hogy az az egész eljárás, a melyet a miniszterelnök úr részéről tapasztalunk, semmi egyéb mint bujkálás a kérdés elől. Polczner Jenő: Hatalmi kérdés rá nézve! Horánszky Nándor: És pedig oly értelemben és oly irány"an, a mely nem felel meg annak az álláspontnak, a melyet deezemberben a kormány s a kormánynyal kongruenter mi is elfoglaltunk. (Igás! Úgy van! balfelöl.) T. képviselőtársam tegnapi beszédében azt is mondotta, hogy mi evvel a vitával kifejezést akarunk adni annak, hogy mi nem úgy értelmezzük az 1898. évi I. törvényczikket, miut a hogy azt ők értelmezik, vagy hogy saját szavaival éljek : »Onök ellene vannak azon értelmezésnek, melyet annak mi tulajdonítunk és a mint azt mi értelmezzük.* T. képviselőház! Ennek a törvényczikknek az értelmezéséhez nekem is volna egy kis jogom és egy kis igényem, sőt valamivel talán több is, mint az én t. barátomnak Gajári Ödönnek. Mert ezen törvény létrejöttének előzményei is voltak, melyeket t. barátom nem ismer, pedig ezen előzmények elegendő támpontot adnak nekem arra nézve, hogy abba más értelem bele ne vitethessék és magyaráztathassék, mint a mely annak a deczemberi tárgyalás folyamán adatott, és a mely itt a házban ünnepélyesen konstatáltatok. Én, t. képviselőház, nem megyek bele a mai napon ezen törvényczikk tartalmának értelmezésébe, illetőleg ezen értelmezés megvilágításába ; csak három mozzanatot leszek bátor felolvasni s ennek felolvasása után a miniszterelnök úrhoz egy kérdést intézni. Felolvasom ezt gróf Apponyi Albert t. barátom azon beszédéből, melyet a miniszterelnök úr is végig hallgatott és mely beszéd végén felállott és konstatálta, hogy azon fejtegetésekhez szó nélkül egész tartalmuk szerint hozzájárul. Tehát nem gróf Apponyi Albert későbbi beszédéből idézek, mely az előbbivel teljesen azonos ugyan, de mely elől a miniszterelnök úr a folyosóra menekült, és a melyre nézve nyilatkozván, azt mondotta, hogy 5*
