Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-346

378 346. országos ülés 1898. október 29-én, szombaton. hogy én bocskort viseltem; de megmondom és meg kell mondanom, hogy milyen minőségemben és milyen alkalommal viseltem bocskort, mert a t. képviselő úr czélzása oda is irányíthatja a dolgot, mintha én — mert a felvidéken bocskort visel a nép, — nemzetiségi tekintetekből bizonyos konczesszióként öltöttem és viseltem volna bocskort. Ezt az értelmezést nem fogadhatom el s nem hagyhatom szó nélkül. Igaza van Kubinyi Géza képviselő úrnak, én viseltem bocskort, még pedig utoljára 1869ben. Abban az időben én nagyon paszszionátus vadász voltam, hegyeket másztam, zergékre is vadásztam a Zakopanéi lengyelekkel, és mert ők is ilyen lábbelit viseltek a hegyekben, mert sokkal könnyebb is a bocskorban való járás, igenis ott felöltöttem gyakrabban a bocskort, (Derültség.) sőt fehér daróczpoäzíó nadrágot és zöld inget is. Ilyen minőségemben tehát láthatott engem bocskorban. De hogy én képviselőválasztásokkor tánczoltam volna bocskorban, azt sem ö nem láthatta, sem pedig az, ki neki ilyesmit mondott volna, igazat nem mondott. Tehát én csak ennyiban éreztem magamat találva Kubinyi Géza képviselő úr által. Ha ő azonban ebből a bocskor viselésből kifolyólag esetleg az én politikai hazafias meggyőződésemet akarta volna kétségbe vonni, (Derültség jobbfelöl.) ezt én nem engedem meg semmi körülmények között, mert azt tudja a t. képviselő úr és tudja az egész ország, hogy épen a hazát érdeklő dolgokban mennyit tettem és — nem hivalkodásból mondom — mennyit szenvedtem, sőt párbajoztam s ültem. Nagyon örülnék, ha a képviselő úr — bár hazafiságában kételkedni okom nincs — legalább annyi kötelességet rótt volna le a haza érdekében, mint én. De ezzel be nem érte, mert a Bach-huszárokról is szólt. Elmondom a t. ház előtt itt nyíltan, mert ez is czélzás lehetett rám nézve, én nem itt az ülésteremben, hanem azonkívül, a folyosón értesültem arról, hogy jónak találta a t. képviselő úr oda nyilatkozni, mintha nem Lakatos Miklós t. képviselőtársammal szemben élt volna ezen gyanúsítással. Vájjon csakugyan így nyilatkozott-e, nem tudom, de úgy lett az nekem kinn a folyóson elmondva. Csodálom Kubinyi Géza képviselő urat, mert ha nem is igen gyakran találkozunk az életben, de mégis már régebben iameri hazafiságomat is, és mégis ilyesmit állíthatott rólam. 0 tudja legjobban, de hogy a ház is értesüljön, kénytelen vagyok a t. ház előtt igazolni, hogy hogyan szolgálhattam én a hazát. Bizonyára nem mint Bach-huszár. Hiszen akkor, a midőn a Bachhuszárság már megszűnt, 1860-bm, mindössze 18 éves voltam. Hát 18 éves korában szolgálhatta volna-e valaki a Bach-korszakot? Ezt nem hiszi el a képviselő úrnak senki. De tovább megyek, és nem röstelem azt beismerni, hogy igenis atyám az 50-es években szolgálta, mint törvényszéki elnök. Én abban azidőben a bécsi Therezianum növendéke voltam, és daczára annak, hogy igenis lett volna alkalmam atyám politikai meggyőződését magamba szívni, és ezen kivül magamba szívni Bécsben is a magyarellenes szellemet és érzelmeket, azt nemcsak, hogy nem tettem, de minden kapaczitáczió ellen, bár honnan is jött, már mint serdülő ifjú a legerélyesebben reagáltam. (Helyeslés a baloldalon.) Mert a midőn 1860-ban a konstituczió viszszaadatott és apám Árva vármegye főispánjává neveztetett ki, én voltam épen az, ki 1861-ben, a provizórium beálltával meggyőztem apámat annak lehetetlenségéről, hogy ő a provizóriumot szolgálja. Nem is szolgálta. (Tetszés a baloldalon.) Ha tehát egyáltalában történt valami, — és ezt nem tagadom, — akkor áll az, hogy azt a szisztémát atyám szolgálta ugyan, de tévedését helyrehozta, de én nemcsak hogy nem Szolgáltam, de ellene mindig a legerélyesebbeu küzdöttem. (Helyeslés balfelól.) És sem Bécs, sem apám nem tudtak reám hatni; mert tudtam mindig, még gyermekkoromban is, miként kell hazafias kötelességemet teljesítenem. (Helyeslés balfelól.) Ha tehát a t. képviselő úr akár a bocskor viselésére vonatkozólag, akár pedig a Bach-szisztemára vonatkozólag akarta volna hazafiságomat gyanúba hozni, akkor nagyon helytelen úton járt, és ha a t. képviselő úrban van — a mint hogy van — lovagias érzet, akkor azt, a mit mondtam, kénytelen elhinni és elfogadni, de hogy a t. ház engem igazoltnak fog tekinteni, arról meg vagyok győződve. (Helyeslés a baloldalon. Zaj.) Hock János jegyző: Gulner Gyula ! Gulner Gyula : T. képviselőház ! Mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérek, először is — a mi ugyan szintén összefügg a napirenddel — annak egyik formai részével akarok végezni. (Halljuk! Halljuk!) Akkor, a midőn Gajáry Géza t. képviselő úr úgynevezett módosítását az elnöki indítványhoz beadta, a t. SÚloldal részéről az a felfogás lett hangsúlyozva, hogy az nem önálló indítvány, nem is ellenindítváíiy, hanem csak az elnökségi indítvány módosítása. Későbben, t. képviselőház, ugyancsak a túloldalról Örley Kálmán t. képviselő úr szintén úgynevezett módosítváuyt adott be, gondolom, hasonlókép azon felfogás által vezettetve, hogy ez is csak az elnökségi indítványnak módosítása, a mely ezelőtt mintegy két héttel a jelenleg is elnöklő t. alelnök úr által tétetett és folyó hó 22-ere szólott. Már most, t. képviselőház, önök nagyon