Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-346

346. országos ülés 1898. október 29-én, szombaton. 379 sokat megszavazhatnak, nagyon sokat elhatározhatnak; de azt az egyet mégse képesek elhatározni és megszavazni, hogy a t. ház ma, a mikor október 29-ét irunk, október 22-én mit tárgyaljon. Világos, hogy a lényege, eszeiicziája az elnökségi indítványnak, mely az indemnity napirendet október 22-re tűzte ki tárgyalásra, ma nem létezik; azt olyan alakban, a mint az akkor tétetett, semmiféle emberi hatalom fel nem támaszthatja. T. ház! Ha ez igaz, pedig igaz és ezt megdönteni á túloldal t. szónokai semmiféle dialektikával nem fogják, akkor szeretném tudni, hogy azok a t. módosító urak, tudniillik Gajáry Géza és Örley Kálmán képviselő urak, mihez nyújtották be, illetőleg mihez tartották fenn módosításaikat, (Úgy van! Tetszés balfelöl.) mert módo sítani csak indítványt, vagy ellenindítványt lehet, módosítást, önállót, a házszabályok nem ismernek. (Helyeslés a baloldalon.) De hát ezt végezzék el a t. indítványozó urak a házszabályokkal, végezzék el saját formai érzékükkel. Én erre csak rá akartam mutatni. Ez csak formai kérdés, t. ház, mert a lényeg itt az, hogy a t. miniszterelnök úr a költségvetési törvény lejárta előtt harmadfél hónappal kívánta tárgyaltatni az indemnity-j avaslatot és kívánta, hogy mielőtt a jelenlegi költségvetési törvény lejár, már harmadfél hónappal azelőtt megkapja a felhatalmazást, még pedig négy hónapra, hogy az alkotmányos funkeziók fennakadást ne szenvedjenek, és mert négy hónapra kívánja az indemnityt megszavaztatni, tehát több mint fél évre kívánja magának a kormányzati funkeziók zavartalan menetét biztosítani. Ez a miniszterelnök úr álláspontja és erre mi azt feleljük, hogy mi pedig mindaddig hozzá nem járulunk a miniszterelnök úr napirendjéhez, míg a szóban forgó kiegyezés kérdésében nekünk a felvilágosítást meg nem adja, a kivánt nyilatkozatokat meg nem teszi. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Nem járulunk és nem járulhatunk főképen az indemnity-javaslathoz azért, mert az indemnity javaslat a mi felfogásunk szerint és a dolog természetéből folyólag is sokkal lényegesebb és sokkal fontosabb, mint más alárendeltebb kérdés, mert ez egyúttal a bizalmat is involválja. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a baloldalon.) És főképen bizalmi kérdés ez ma, t. ház, a midőn a miniszterelnök úr egy szokatlan időben jön az indemnityjavaslat tárgyalásának követelésével. Már tegnap, t. barátom Bolgár Ferencz, kimutatta, hogy az elmúlt 31 évi időtartammal biró alkotmányos időszak alatt 26 esetben kért a kormány indemnityt. És ezen 26 eset közül mindössze csak két eset volt olyan, hogy az illető miniszterelnök, a ki az indemnityt a háztól megszavaztatni kívánta, ezt nem deczember, hanem október havában kívánta volna. Ez szokatlan idő, t. ház. A ház méltósága, vagy az ország nyugtalan érdeklődése a kérdések fejleményei iránt talán mégis megkövetelhetné azt, hogy a t. kormáuyelnök úr, vagy a t. pénzügyminiszter úr megmagyarázza, megindokolja nekünk kellőképen azt is, hogy mi az oka annak, hogy az indemnityt ilyen szokatlan időben kérik tőlünk ? Mindössze a t. pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy mert az év hátralevő része le van foglalva nagyfontosságú javaslatok tárgyalására, érthette alatta bizonyára a kiegyezési javaslatokat, a bizottságilag már letárgyalt és a ház előtt fekvő rendes költségvetés tárgyalására nem marad idő. Ennyit mondott a t. pénzügyminiszter úr. Nagyon farosa okoskodás t. ház, hogy: »le van foglalva — mint ő mondja — a ház ideje, tevékenysége az évnek bátralevő részére, a kiegyezési javaslatok számára«. Hát miért nem foglalkoztatja a t. kormány a házat a kiegyezési javaslatokkal? Hiszen az erre való felelet benne van abban a feleletben, a melyet mi a t. kormánytól kérünk. Az a bizottság, a melyhez ezen javaslatok utasítva lettek, részint a közgazdasági, részint a pénzügyi bizottság, az én tudtommal ezeknek a javaslatoknak már az utolsóját is letárgyalta, sőt a bizottsági jelentések nagyrészben már kezeink között is vannak, mert azok már ki is lettek osztva. Hát miért nem kívánja a t. kormány, ha tisztában van a helyzettel, hogy letárgy altassanak ezek a javaslatok ? és jönne az indemnityvel akkor, a midőn az a rendes időben, az év vége felé kérhető. Vagy bir garancziákkal a t. miniszterelnök úr arra nézve, hogy Ausztriában ezek a javaslatok alkotmányos és parlamentáris úton le fognak tárgyaltatni, vagy nem. Ha bir: mondja meg legalább, hogy mi hát az oka annak, hogy ezek a javaslatok, midőu a plénumban való tárgyalásra készen állanak, a magyar törvényhozás előtt, miért nem tárgy altatnak? Ne vegye tőlünk rossz néven, hogyha ilyen körülmények között mi ahhoz a feltevéshez vagyunk kénytelenek nyúlni, hogy az az Anfangs- és az a Sehluss-Junctim, a melyre az osztrák pénzügyminiszter rámutatott, mégis csak fennáll, mert egyszerit emberi észszel mi felfogni nem tudjuk, hogy ha ő garancziákkal bírna, és feltételhez a tárgyalás kötve nem volna, mi oka lenne arra, hogy e tárgyalásokba ne bocsátkozzék? Mi oka lenne arra, hogy a házat e javaslatokkal ne foglalkoztassa? Ha pedig, t. ház, a t. kormányelnök úr nem bír garancziákkal arra nézve, hogy ezek a javaslatok Ausztriában parlamentáris úton létrejöjjenek, akkor miért nem teljesíti az 1898 :

1. törvényezik azon imperativ rendelkezését; hogyha pedig annak 48*