Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-346

346. országos ülés 1898. október 29-én, szombaton. 377 Kubinyi Géza: A ki nekem ezt mondja, az hazudik! Én nem szolgáltam soha! Nekem azt ne merje mondani senki! (Zaj.) Valamint azt is kijelentem, hogy én bár országgyűlési képviselőjelölt voltam, vagyok és leszek is, (Derültség és felkiáltások balfelöl; Jelölt ?) de azért meggyőződésemet árúba bocsátani nem fogom, és azért, hogy valakinek a támogatását megnyerjem, nemzetiségi szinezetíí bocskorban táuczolni nem fogok soha. (Helyeslés jobbfelöl. Nag zaj.) Elnöki Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház ! (Foly tonos Baj. Halljuk! Halljuk!) Legnagyobb mulatságomra Szentiványi Kálmán t, képviselőtársam reám hivatkozott, hogy én hivatkoztam rá, mikor itt Frey Ferencz t. képviselő úr beszédje közben olyan dolgot beszélt el, a mely az illető kormánypárti képviselő jobb lelkiismeretének megszólalását jelentette. Ebben ő sértést talált. Nem akarom neki ezt a jogát kétségbe vonni, csak azt az egyet akarom itt konstatálni, hogy nekem nagy örömömre szolgál az ő lelkes, nyilt felszólalása, midőn kijelentette, hogy testestüllelkestííl a kormánypártnak igazi híve, de engedje meg, hogy ehhez még azt a kivánságot csatoljam, hogy ez a lelkesülés hosszabb ideig tartson ki, mint itt az ellenzéki padokon. Elnök: Öt perez szünet! (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. Kubinyi Géza képviselő úr személyes kérdésben kért szót. Kubinyi Géza: T. ház! (Zaj. Halljuk! Helyre!) Az imént felmerült kellemetlen inczidensböi kifolyólag meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy személyes kérdés ezímén felszóllaljak, és remélem és kérem az igen tisztelt házat, hogy méltóztassék nekem megengedni azt, hogy személyes kérdés ezímén egy kissé hosszasabban illusztráljam a helyzetet és indokoljam az én eljárásomat. (Halljuk! Halljuk!) Az imént felmerült kellemetlen inczidens alkalmával, midőn Szentiványi Kálmán képviselő úr személyes kérdésben felszólalt, az igen tisztelt ellenzék őt vehemensen támadta meg és ezen alkalommal az ellenzék egyik tagja, — ritkán szokott bár a képviselőházban megfordulni, de midőn megfordul, nagyon kiméletlen modorban és hevesen szokta az ezen oldalon ülő képviselőket támadni — én ezen egyéniséggel, Zmeskál Zoltán képviselő úrral szemben léptem fel támadólag, midőn azt mondottam, hogy én sem bocskorban nem szoktam képviselőválasztások alkalmával, vagy általában választások alkalmával tánczolni csak azért, hogy a többséget magam, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVII. KÖTET. vagy bárki részére megszerezzem. Ezt teljes energiával, teljes lelkesííléssel mondom mindig, mert egész életem folyamán keresztül, mindig és feltétlenül elsősorban magyar ember és magyar hazafi voltam, és ezen álláspontomat, ezen felfogásomat, ezen gondolkozásomat egy meglehetős múltú közigazgatási pályán való munkálkodásom alatt ténylegesen bizonyítottam s érdekből sem kacsingattam sem jobbra, sem balra. Ezen kellemetlen inczidens alkalmával Lakatos Miklós képviselőtársam talán magára vonatkozólag értette azon kifejezést, a mennyiben ő is velem szemben bizonyos nagyhangon diskurált, hogy én függetlenségi, vagy milyen párti voltam. Méltóztassék megengedni, politikai pártállása, politikai élete csak annak az embernek van és az tartozik elszámolni, a ki a képviselőházban képviseli választóit. Én azóta, mióta politikai pályára léptem, szabadelvíípárti voltam, annak érdekeit támogattam feltétlen odaadással, teljes lelkiismeretességgel. Tehát, ha azon közbeszólásból talán azt hitte Lakatos Miklós, hogy én azt ő rá értettem, méltóztassék megengedni, tartozom az ő személyének is annak igazolásával, — hiszen mint főszolgabíró tíz esztendeig egymás szomszédságában szolgáltunk — hogy sokkal jobban ismerem őt, semhogy feltételezném róla, hogy ő Bachdiuszár lett volna. (Helyeslés.) Ezzel a kijelentéssel tartozom neki. (Helyeslés és tetszés.) Lakatos Miklós: T. képviselőház! Kubinyi Géza t. barátom felszólalása után lovagias kötelességemnek tartom, hogy nyilvánosan bocsánatot kérjek tőle, (Élénk helyeslés és tetszés.) miután kijelentette, hogy nem reám értette azt, hogy Bach-huszár voltam. Én sohasem voltam Bach huszár, és azért esett igen rosszul ezt hallanom, mert bár tudom, hogy képviselőtársaim ismernek és tudják, hogy sohasem voltam Bachhuszár, de vannak a karzaton, a kik nem ismernek és nem akartam, hogy megimrczolják nevemet az ország közvéleményében. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Ezennel bocsánatot kérek tehát Kubinyi Géza t. képviselő úrtól és térjünk a dolog felett napirendre. (Helyeslés. Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Zmeskál Zoltán: Személyes kérdésben kérek szót. (Zaj. Halljuk!) T. ház ! Amennyiben Kubinyi Géza képviselő úr igazolása tekintetéből felszólalt, felszólalásában pedig elsőnek engem nevezett meg, legyen szabad, hogy — bár mint második is — igazoljam eljárásomat és kimutassam a t. képviselő urnak, hogy még a bocskor viselését illetőleg velem szemben felhozott állítását sem tarthatja fenn. Abban igaza van a képviselő urnak, hogy akár ő maga látta azt, akár pedig hallott róla, 48