Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-346

372 346. országos ülés 1898. október 29-én, szombaton. nében, hogy az általam elmondandó esetre őszinte választ ad képviselő úr, megtörtént-e az: igen, vagy nem ? Az Ígéret elnyerése után barátom az esetet így adta elő: A képviselőválasztás megtörténte után való napon délben elment a képviselő úrhoz a zsidó hitközség gratulálni. A hitközségi elnök ékes szavakkal fejezte ki a feletti örömüket, hogy ily kipróbált szabadelvű egyén lett az ő képviselőjük, a kiben ők ezentúl is, mint eddig, feltétlenfii megbíznak stb. A képviselő úr biztosította a küldöttséget arról, hogy előtte minden polgár egyforma, valláskülönbség nélkül, az ország és választókerülete érdekein kivül, minden egyes választó polgár érdekeit is egyformán viseli szívén. Ezután a megjelentekkel barátságosan kezet szorított s a küldöttség eltávozott. Úgy volt, szólott közbe a kérdezett képviselő. Időközben a levest az asztalra hozták — folytatá barátom — s képviselő úr kedves neje 8 nagysága kiszólott az ebédlőből: »Kérlek, jöjj ebédelni, tálalva van.« »Mindjárt, volt erre önrészéről a válasz,— de előbb megmosom kezeimet, mert sok zsidóval fogtam kezet.* így történt? kérdébarátom. (Nagy derültség a bal- és szélsőbalon.) Zmeskál Zoltán: Nem volt az Gajáry Géza? (Derültség balról.) Frey Ferencz s A képviselő, a ki még nem tanulta volt meg Bánffy Dezső miniszterelnök úrtól, hogy hogyan lehet egy nyilt kérdésre igen, vagy nem helyett háromszor is felelni akkép, hogy azután maga sem tudja igent mondott-e vagy nemet, — azt válaszolta: Igaz, egészen úgy történt, csak azt nem értem, miként szerezhetett ön erről tudomást, a mit a feleségemen kivtíl senkisem hallott? Nem hallottam én erről uram egy szót sem, felelte barátom, az egészet csak feltételeztem, s mert tudom, hogy ez a legtöbb szabadelvíí párti képviselőnél így történt, azért nem vagyok én szabadelvű párti. (Tetszés balról.) Az önök felfogása szerint, t. táloldal, képviselőtársuk abban hibázott, hogy beismerte, a mit önök oly féltett gonddal takargatnak: az igazságot, holott mesterük iskolája nem ezt tanítja. Pedig, t. ház, az igrzmondás hatalmas fegyver. Bismarck azt mondotta, hogy ő mindent a mit kivívott a diplomácziai téren, annak köszönhetett, hogy mindig igazat beszélt. Hozzátette, hogy a legtöbbször kétkedéssel fogadták nyilatkozatait, s kiderülvén azok igazsága, ezáltal mindig győzedelmeskedett. Bánffy miniszterelnök túltesz Bismarckon, mert bár néki sem hiszik el a mit mond, de ő nem is mondja el az igazat, (Derültség balról.) a mit pedig elmond, később sem bizonyul igaznak, (Élénk derültség balról.) de legtöbbször az általa reformált példabeszéddel azt tartja: Hallgatni sajt! és nem énekel. (Zajos derültség és tetszés a baloldalon.) Hogy Bánffy miniszterelnök úr szavait többféleképen szokta magyarázni, úgy, hogy az ember, míg őt ki nem ismeri, zavarba jő, és nem tudja melyiket higyje el, azt sajnosán tapasztaltam egy velem történt esetben. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom ugyan, vájjon emlékszik-e rá a t. miniszterelnök úr, mert tudvalevőleg emlékezete őt gyakran hagyja cserben, de ez mitsem határoz a jelen esetben, de igenis határoz Dessewffy esetben. Egy alkalommal, még a múlt országgyűlési cziklusban, a t. miniszterelnök úr által adott ebéd után több kormánypárti képriselő társammal beszélgettem az egyik teremben. A házi úr, a t. miniszterelnök úr akkor lépett oda, midőn a Szapáryféle téli válasz tásokról volt sző s én e themából kifolyólag azt mondottam a miniszterelnök úrnak, hogy a legközelebbi általános képviselőválasztásnál mi ellenzékiek tőle nem félünk, hanem féltlnk Perczel belügyminiszter kíméletlen erőszakoskodásaitól. (Derültség balfelöl.) Bolgár Ferencz: Nincs is beleszólása! Frey Ferencz: A miniszterelnök úr erre így felelt: Perczel azt teszi a mit én kívánok; (Derültség, zaj a bal- és szélső baloldalon.) én ismerem a kerületeket, tudom pontosan hány kormánypárti és hány ellenzéki választó van s a szerint intézkedem. Több kerületből elő is sorolta a pártok számarányait. Ennek én igen örülök válaszoltam, mert akkor azt is tudhatod kegyelmes uram, hogy az én választókerületemben, kevés kormánypárti választó van s erre való tekintetből nem is állítsz majd fel ellenem jelöltet. De épen téged foglak megbuktatni, monda a miniszterelnök úr. Elfogok követtetni ellened minden törvénytelenséget, erőszakot, pressziót, megvesztegetést és egyebeket, a miket ti ellenzékiek fel szoktatok panaszolni. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől.) Mindnyájan nevettünk ; én talán egy kissé keserűen s a kis társaság szétment. Alig múlt el néhány perez, a t. miniszterelnök úr felém jön és körültekintve vájjon az előbb együtt voltak köztíí nem látja, vagy hallja őt valaki, bizalmasan megfogja karomat és azt mondja: »Kérlek, én ismerlek téged, s így tudom és reménylem, hogy előbb nem értettél félre. Csak tréfa volt az egész s nem komolyan mondatott általam, (Félkiáltások jobbfelől; No hát! Zaj.) de lásd azok előtt, s kezével rámutatott a helyekre, hol előbb a kormánypárti t. képviselőtársaim ültek, úgy

1 kellett beszélnem.* Én nem tagadom, hogy ezen barátságos mosoly és bizalmas szemhunyorítás között tett kijelentésnek szinte megörültem s csak midőn a választáskor választókerületemben, úgy látszik alkotmányok s költségekre, a három mii-