Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-346

346. országos ülés 1898. október 29-én, szombaton. 373 liónak egyszázad részét elküldette megválasztatáson! meghiúsítása czéljából, akkor láttam, hogy bizony annak, a mit a t. miniszter elnök úr nékem először mondott, fele sem volt tréta, hiába állította ezt. Kerületem többsége azonban ugy mint azelőtt, most is szilárdan ellenzékinek bizonyult. Választóimat egyes esetektől eltek'ntve nem lehetett meg győzödésüktől eltántorítani, s kormánypárti választó miként ezt tudtam és előre megmondottam kevés volt. De térjünk el e személyes ügytől, melyet csak azért bátorkodtam felhozni, mert ezen eset is a t. miniszterelnök úr jellemzésére szolgál s egy adattal több annak megbirálására, hogy mennyiben adhatunk hitelt még bizalmasan tett nyilatkozatainak is. (Mozgás jobbfelől.) T. ház! Még kincsesbánya úgy ki nem lett aknázva bányászok által, mint a hogy szép hazánkat : Magyarországot, mely pedig valóban kincses bánya volt kinknázta az osztrák részvénytársaság. Ütött a tizenkettedik óra, melyben ha nem akarunk tönkre menni ennek tovább folytatása ellen a legnagyobb erélyíyel tiltakoznak kell, hangos szóval mondván: Ennyit adunk a közös költségekhez, a többit majd magunk kezeljük s az osztatlanul a mienk. Megadtunk harmincz év óta utolsó krajezárig, zúgolódás nélkül, mindent, a mit elvállalt kötelezettségünk szerint, a méltányosságnak is teljesen megfelelve, megadnunk kellett. E kötelezettségünk az eddigi quóta arányban is már túlzott terheket rótt reánk. Egy pontban sem fogadhatunk el a reánk nézve az eddiginél súlyosabb kiegyezést, mert megátkoznak gyermekeink, a kikkel szemben engedékenységünk esetén 10 év múlva majd újra kezdődnek az osztrák túlkövetelések, s a kik csak azért lesznek kedvezőbb helyzetben, mint most mi, mert ők a Bánfly-érára, mint a hazánk felet rég elvonult sorscsapásra tekinthetnek majd vissza is a mikor a magyar képviselők a kiegyezési kérdésben ismét csak a maguk kárán tanulva valószínűleg majd pártkülönbség nélkül össze fognak tartani, mint, összetartanak most ellennüuk Ausztriában a saját kérdéseikben egymással hajba kapó pártok, mert együtt félnek annak lehetőségétől, hogy jövőre nem ők állapítandják meg a magyar gazdasági termékek árát, és nem nyűgözhetik le kedvünk szerint a magyar ipart és kereskedelmet, mint tették azt eddig. A nemzeti párt ismételten megmutatta, ezt be kell ismerniök hogy ott, a hol az ország érdeke ögy kívánta, (Közbeszólás balfelől: Nem kívánja azt soha!) félre tette a pártoskodást és segélyére volt a kormánynak. Nem hiányzott erre hajlandóságunk most sem. Nyilt, igaz és őszinte fellépésből, melyből azon meggyőződést meríthettük volna, hogy a t. kormány a helyzet magaslatán áll s a nagy kérdések helyes megoldására megvan képessége és elszántsága, ha láttuk volna, hogy ország érdekében csakis győzni akar, vagy inkább elbukik, a nemzeti párt ez esetben igyekezett volna at. kormányt a kiegyezési kérdésekben győzelemre segíteni. De homályba burkolt, kétes értékű nyilatkozatoknak többé nem ül fel. T. ház! Mi ellenzékiek, a Bécsben, tavaszszál a Reichsrathban előfordult esetekből megláttuk, hogy mit nem kell egy képviselőházban tenni. Az adott példát követni nem fogjuk az esetben, ha a t. kormány viszont követni fogja az osztrák kormány azon helyes példáját és tettét, hogy a képviselőházat felvilágosítja a kiegyezési kérdésben. Ma már talán késő, — nem tudom, — de kellő időben a kedélyek megnyugtatására elég lett volna az is, a mit a t. miniszterelnök úr bécsi kollégája minduntalan megtesz, hogy elodázhatlan, életbevágó, "a parlamentarizmust is veszélylyel fenyegető esetekben igyekezik a különféle pártok vezéreivel érintkezésbe lépni és velük egyetértésre jutni, azokkal bizalmasan közölvén, hogy mi a kivihető, mi nem vihető ki és ezen állítását kellőleg indokolja is. Az ily tapintatos eljárásnak odaát is meg volt részben az eredménye, mennyivel inkább meg lett volna az nálunk. Az egyetértés jó eredménye az 1898 : I. törvényezikk megalkotásánál is nyilvánult. (Közbesstólás balfelől: Bár ne lett volna!) Igaz, hogy most ezen törvénynek magyarázása a t. kormány és a t. túloldal részéről, kétszeres éberségre hivják fel a nemzeti pártot, mégis ha a t. miniszterelnök úr bizalmas nyilatkozataiért oly tagjai a túloldalnak, kikről felteszszük, hogy pártunk félrevezetésére magukat jóhiszemfíleg ismételten felhasználni nem engedik szavatosságot vállaltak volna, vagy vállalnának, ez esetleg némi megnyugvást kelthetne nálunk. A kormány többi tagjainak magatartása és nyilatkozata azért nem nyújt, vagy nyújtana megnyugvást, mert valószínűnek tartjuk, hogy ők is úgy vannak, mint Perczel Dezső t. belügyminiszter úr, vagyis meg kell tenniök és meg is tesznek mindent, a mit és a mint a t. miniszterelnök úr akarja és kivánja. Sőt ezt meg is teszik! íme, t. ház, a mai helyzetet — mely különben még elég tűrhető — csakis a t. miniszterelnök úrnak mérhetlen önhittsége, melylyel a parlamentáris követelményeken túl teszi magát és nagy többségébe való vak elbizakodottsága szülte (Úgy van! Helyeslés balfelől.) s azért őt terheli a felelősség, ha mi mindaddig, míg a t. kormánynak homályba burkolt, világosságot kerülő s így legalább is gyanús terveit nem ismerjük, azok keresztülvitelét esetleg keményebb, de mégis