Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-346

366 346. országos ülés 1898. október 29-én, szombaton. kerület képviselve lesz, mert nem képes a kor­mány sem hatalommal, sem fenyegetéssel, sem pénzzel, milliókkal a magyar erkölcsöt annyira demoralizálni, megrontani, . . . Lakatos Miklós: Engem magamat is meg akartak venni! Marjay Péter: . . . hogy ne lennének még becsületes érzésű magyar polgárok. Lesznek igenis és azt fogják mondani, mikor hozzájuk megy: »A te pénzed veled egyben veszszen el.« Ebben a hitünkben nem félünk a kormány­párt egyik szóesővének Barabás Bélához intézett izenetétől sem. Azt mondja ugyanis egyik kor­mánypárti újság Barabás Bélának, a ki azt fej­tegette, hogy az 1848: IV. törvényczikk 6. §-a miatt nem is lehetne a képviselőházat feloszlatni, mert az elrendeli, hogy a költségvetést meg kell előbb csinálni s a képviselőházat csak akkor lehet feloszlatni, ha a kormánynak költségvetése van, — hogy e tekintetben szabad a vásár, mert még az idén az országgyűlést össze lehetne hívni, s egy napi indemnity vitával meg lehetne az indemnitást adni. Én a súlyt ebben az izenet­ben erre a két szóra fektetem : »szabad a vásár«. Tehát megint vásárba akarnak menni? Egy új választás alkalmával ismét vásári czikké akar­ják tenni az embereket? (igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós: Akkor már drágább leszek! (Derültség.) Marjay Péter: A ki elég szemérmetlen embertársát vásári czikknek tekinteni, és a ki elég szemérmetlen még ezek után is vásárról beszélni, az nézzen a tükörbe és gyönyörködjék önmagában. Ez az ellenzék pedig nem fél a ház feloszlatásától és az új választásoktól, ép az előbb említett okoknál fogva. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Azoknak a becsületes polgároknak, a kik elvhííségükben, tiszta erkölcsükben min­dig megmaradtak, tartozunk mi azzal, hogy a közállapotokat feltárva, tisztán megmutassuk eljárásunk helyességét, következetességét és jogosságát. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha most már a kormány tényeire és hiva­taloskodásának a közélet terén nyilvánult követ­kezményeire tekintünk, úgy látjuk, hogy kivált­kép a közigazgatás terén, a kormány alantas közegei, a szolgabirák, a községi jegyzők any­nyira felnyitották már szemüket, hogy a nekik adott hatalommal lépten-nyomon visszaélnek. Lát­juk, hogy míg az ország egyik-másik vármegyéje úgyszólván követ-utasítási jogra merészkedik vetemedni, addig némely másik vármegyében oly rossz rendben áll a szénája, hogy ott százezre­ket sikkasztanak el esztendőkön át a nélkül, hogy a dicső vármegye ezt észrevenné. Ha a közigazgatási életben csak valami kis lanyha ellenőrzés volna, vájjon garázdálkodhatnának-e esztendőkön át a Kriványok, és vájjon akkor kellene-e azt észrevenni, mikor a sikkasztások már százezrekre mentek fel 1 És vájjon hogyan veszi ki magát, ha az ilyen elsikkasztott összegeknek megtérítéséről lévén szó, egyenesen, minden gondolkodás nél­kül folyamodnak a legkönynyebb módszerhez, nekimennek a kisgazdáknak, a kiket most a t. kormány félt és brosurökkel akar boldogítani, azt mondják nekik, hogy pótadót kell kivetni, fizessétek meg, a mit egy gazember ellopott. Vájjon jutott-e eszébe a t. kormánynak, hogy áttekintené a közpénzek kezelését, koronként megvizsgálná és az ellenőrzést szigorítaná? S ki áll arról jót, hogy nincsenek-e az országban, ha nem is ily nagy mérvű, de kisebb kriványságok ? Pichler Győző: Zsiványságok? Marjay Péter: Hogy a közigazgatási élet­ben a hatalom kezelése minő, arról nyilván meggyőződhetett mindenki. A tisztviselők esze­járását a pártpolitika vezeti. Ha valakinek pa­nasza van, azt kérdik, milyen párti, s a szerint kapja legtöbbször az igazságot. Ha valaki gyer­mekének, vagy testvérének, kiben kellő képes­ség van, hivatalt akar szerezni, akkor is azt kérdik, hogy milyen párti? S ha nem is ő, de valamelyik tizediziglen atyafia ellenzéki, ki van zárva a közélet teréről. Egy egészen ellenzéki község polgárainak egészségi állapotát mindennél többre becsülvén, kimondta, hogy hanem járul a körorvosi állás fen­tartásához, nem tart inkább községi orvost. En­nek — nem lévén a községben gyógyszertár — azelőtt joga volt kézi gyógyszertár tartására. Közbe jöttek a választások; a község, százhar­mincz-száznegyven ember leszavazott az ellenzék jelöltjére. A kormány jelöltje épen a szolga­bíró volt. Ekkor a községi orvosi állásban vál­tozás történt s az új orvos már nem kapta meg a kézi gyógyszertár jogát. Pedig a község 10 kilométernyire van a patikától s oly rossz títja van, hogy sáros időben hat lóval sem lehet előbb oda jutni, mint két óra alatt. Hát mikor egy község dicséretet érdemelne, a miért költséget nem kiméivé, orvost tart, így akadályozzák meg, hogy testvér testvérét, szülő' gyermekét meg­mentse a haláltól! (Felkiáltások balfelől; Szép dolgok!) A közigazgatás terén nemcsak a szolga­bírák, hanem a járásorvosok is gyakorolják az üldözést. Az orvos a szolgabíróval kimegy az ellenzéki községbe s ott megvizsgálja a középü­leteket. Addig semmi panaszuk sem volt soha, hanem most belekötnek nemcsak az egyesekbe, hanem az iskolafentartó testületbe is. Azt mond­ják : alacsony az épület; pedig már 80 éves és eddig sohasem volt alacsony, a törvény életbe-

Next

/
Thumbnails
Contents