Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-345
345. országos ülés 1898. október 38-án, pénteken. 359 vagy nem fogadja el a kiegyezést? (Tetszés a baloldalon.) Lefotografáltatom őt a magam költségén és szétküldöm az országban mintául, hogy van ilyen a kormánypárton. (Felkiáltások a balés szélső baloldalon: Lássuk! Álljon feli) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lakatos Miklős í A miniszterelnök úr egy alkalommal, midőn támadták őt, a választásoknál hivatalos presszió miatt, azt mondotta, hogy Lakatost is hivatalos presszióval választották. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Nekem tehát kötelességem elmondani azt a hivatalos preszsziót, a melynél fogva bejutottam ebbe a házba. (Halljuk! Halljuk!) Legelőször, midőn gróf Andrássy Gyula fellépett, a szolgabirÓt vették elő. A főszolgabíró nem volt hajlandó gróf Andrássy Gyulára szavazni, mert nekem szavát adta, mert olyan tisztességes, korrekt jellemű ember, mint Dessewffy úr, hogy a főispán úrnak nem adta be a derekát és azt mondotta: Megígértem Lakatosnak, azért attól nem tágítok. Ez a szolgabíró kénytelen volt szabadságra menni a választások ideje alatt (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) és helyébe küldtek egy tizenhárompróbás kormánypártit. Ezután mozgósították először a főszámvevőt. A főszámvevő járt falúról-falúra, minden bíróhoz és jegyzőhöz; fenyegette is őket, ha rám mernek szavazni, fegyelmi eljárás alá kerülnek. Szerencsétlenségére az a főszámvevő összekerült velem egy községben és én kérdeztem tőle, hogy, mit akar az úr? Azt mondja: Az útadót jöttem vizsgálni. Hát sok a hátralék ? Nem tartozom ezt az úrnak megmondani. No, majd megkérdezem a jegyzőt. Megkérdeztem a jegyzőt: Hát az urat talán fegyelmi eljárás alá akarják venni, hogy Kassáról fiakkeren jön egy számvevő ? Uram, nincs nékem hátralékom ; egy községben van egynehány forint, de nem jött még el az ideje a befizetésnek. Nem is azért volt nálam a főszámvevő úr, hanem azért, hogy mikép mertem én az urat elfogadni a házamnál és hogy merem a függetlenségi képviselőt támogatni? Akkor jön a bíró hozzám és azt mondja, hogy: Uram, nálam is volt a főszámvevő és engem is azzal fenyegetett . . . (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Alávalóság! Gazság!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lakatos Miklós: Következtek a postahivatalnokok. Végig járták valamennyi postát, hogy mind gróf Andrássy Gyulára szavazzanak, ne én rám. Aztán jött a finánc/: a szemlész, a finánczbiztos; végigjárták ezek is a korcsmárosokat, kereskedőket, megfenyegetve, ha rám szavaznak. (Nagy zaj jobbfelöl.) Engedelmet, de én nem szoktam hazudni. Hát ez az a hivatalos presszió, a melynél fogva én ide bekerültem a házba. (Zaj és félkiáltások a bal- és ssélsö baloldalon: Mindenütt így volt!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hagyják már a szónokot beszélni! Lakatos Miklós: Már most rátérek arra a kérdésre, hogy jogosúlt-e az, hogy az ellenzék támadja a kormányt a mostani helyzetben. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Rákényszerítette a kormány az ellenzéket, hogy állást foglaljon vele szemben és minden eszközzel, minden lehető parlamentáris fegyverrel szembeszálljon vele, hogy megtanítsa és odaszorítsa, hogy a törvényt tisztelje és ne akarja lábbal tiporni. A véderővita volt analóg a mostanival. Akkor alkotmánycsinyt akart elkövetni Tisza Kálmán a 14. §. becsempészésével; most pedig Deák Ferencz hagyatékát akarják elpárologtatni. Tehát mindkét esetben, valamint akkor jogosult volt, úgy most is jogosult az ellenzék állásfoglalása. Azt igazolom az akkori időknek, az akkori, még nem romlott, tisztességes, alkotmányos idők egyik államférfiának, Horvát Boldizsárnak akkor elmondott beszédében. Tessék meghallgatni! (Olvassa): »A miniszterelnök úr — már mint Tisza Kálmán — »valamikor csak veszélyben forgott állása, megmentette magát, az elvet elejtette mindig. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Minden diadala, melyet e házban aratott, (Halljuk! Halljuk!) egy-egy vereség volt az elvekre és a parlamentarizmusra nézve. (Zajos helyeslés és hoszszantartó éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) E nagy majoritásnak, a melynek már személyes ragaszkodása is megbecsülhetetlen, e hatalmas pártnak, a meJylyel napóleoni diadalokat arathatott volna, a melynek segélyével halhatatlan alkotásokat hozhatott volna létre, e nagy majoritásnak erejét kicsinyes csatározásokra, eredménytelen küzdelmekre és válság esetében saját dicstelen megfutamlására jfecserélte el. (Hosszas és lelkes éljenzés, valamint taps a bal- és szélső baloldalon.) Ne mondják önök, t. uraim, hogy ez a majoritásnak a belügyeihez tartozik. Itt a parlamentarizmusnak alapelve forog veszélyben. Ez a majoritás napról-napra, máról-holnapra változhatik ; mi általában a parlamenti majoritás jogai mellett lépünk sorompóba*. Hát nem analóg ez a mostani állapottal? (Felkiáltások balfelöl: Nagyon is!) »Mi tiltakozunk az ellen, hogy egy parlamenti majoritás, a melynek hivatása elveket képviselni és diadalra vezetni, egy miniszterelnök személyes gárdájává sülyesztessék le; (Zajos tetszés a bal- és szélsőbaloldalon) mi az ellen tiltakozunk, hogy a parlamenti majoritás eszközül szolgáljon arra, hogy a parlamenti majoritás súlypontja innen áthelyeztessék olyan körökbe 7 a hol nem a parlament majoritása dönt,«
