Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-345

345. országos ülés 1898. október 28-án, pénteken. 347 kormány elnök urat nem ismerték jól^a kik az ő j politikai,— mondjuk tisztességérzet hiánya,— bölcs államférfiúi volta iránt sem Stomfa, sem Grirált, sem pedig a többi előzmények után teljesen tisztában nem voltak, no hát, azoknak a miniszterelnök úr egész meztelenségében bemutatta magát az általános választások alkalmával, a melyekről én is fogok egy keveset beszélni. (Halljuk! bálfélől.) Mert én úgy találom, hogy a korrupezió az egész vonalon, a politikai stréberség, a nemzetnek és népnek teljes kivetkőztetése, úgy a társadalmi, mint a politikai életben a tisztességből, a fenyegető szocziälizmus, a korrumpált közigazgatás, a parlament erkölcstelensége, az alkotmánysértés, a mely napirenden van, az erőszak, a terrorizmus, az önzés, a hatalomvágy: mindezek a hírhedt Bánffy-féle választásoknak tulajdoníthatók. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ugyan hol van arra példa az egész világon, hogy egy nemzetnek, a mely magát szabadnak, alkotmányosnak nevezi, parlamentjében a kormány gárdájából felálljon egy férfi és itt nyilvánosan mondja el, hogy grófi és bárói ezímekés rangokért, a miket ő Felsége adományoz, milliókat szedtek össze, hogy a választásoknál azután összevásároljanak egy tömeget, a melylyel azután frank und frei lehet választani? (Ugy van! bálfélől!) Hol láttuk mi azt, hogy nem is a belügyi kormány, hanem a kormányelnök vegye a kezébe a választásokat, csak azért, mert a belügyminiszternek nem volt elég bátorsága ilyen csúnya módon vezetni a választásokat? (Úgy van! bálfélől.) Rakovszky István í Versengés volt az köztük ! Wittmann János: Ő vette a kezébe és a hivatalos apparátusnak minden közege a legkisebb községi Írnoktól kezdve a főispánig, mindenki szövetkezett mindenkivel, még az utolsó stréberrel is arra, hogy a kormányt diadalra juttassa. (Úgy van! bálfélől.) Ezek még a legtisztességesebb családokba is behatoltak, hogy, — ha lehet, — szép szerével, ha kell, erőszakkal, de mindenesetre megvásárolják a szavazatot; rányomták az illetőkre a bélyeget, hogy elkelt, mint a szarvasmarha a vásáron, (Derültség balfelöl.) és mentek egy házzal tovább. (Úgy van!a baloldalon.) Lukáts Gyula képviselő úr a napokban nagyon helyesen jegyezte meg, (Halljuk! Halljuk/) hogy, ha még a kormány ezt oly kerületben teszi, (Halljuk! Halljuk!) a hol van kormánypárti elem, van ellenzéki, tehát küzdenek, s a ki jobban győzi, vagyis a ki birja, az marja, ennek van értelme, de hogy egyes oly kerületekbe mentek bele, — csak azért, hogy ott a békét és nyugalmat felzavarják, — a hol nem volt kilátás semmire; a honnan három-négy izben is referáltak a kormányeínöknek, hogy 50 szavazatuk sem lesz 3500 közül, és hogy annyira forszírozták a dolgot, hogy 10—15—20 ezer forintot csak úgy elhajigáltak: ez valóban csodálatra méltó. Hiszen az én választókerületemtől is most két esztendeje három izben is jelentették a kormányelnök úrnak, hogy ott hiába minden; megnéztünk már mindent, de ha fejtetőre állunk is, 30 voxunk sem lesz, és nemcsak csúf bukás lesz a vége, hanem eljárásunk lerontja, aláássa a hatóságnak és,minden résztvett közegnek tekintélyét is: ez mit sem használt; (Halljuk! Halljuk!) a kijelölés napján . . . (Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Rakovszky István: Ne beszélj addig, míg kaszinót tart Flugger úr! Wittmann János ... a kijelölés napján megjelent azon a pártgytílésen az alispán vezetésével a főjegyző, megjelent 28 községi jegyző és két főszolgabíró. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Jelen volt még 40 vagy 50 ellenzéki is, a kik csak kíváncsiságból jöttek el. Mikor aztán előadták, hogy itt a párt szervezkedni és jelöltet akar állítani: előállott a 28 jegyző közül a legidősebb és az összes megjelent jegyzők megbízásából kijelentette, hogy: »Alispán úr, mi mind a huszonnyolczan Wittmann Jánosnak adtuk szavunkat, de ha nem is adtuk volna, tekintettel arra, hogy itt tíz éven át oly értelmű paktum létezett, és mindig azt a parancsot kaptuk, hogy Wittmann Jánosra szavazzunk, most, a mikor rá nézve kedvezőbben alakultak a viszonyok, micsoda arczczal tudnánk mi egy oly községbe menni, a hol egy lélek sincs ellene, hogy ellene szerezzünk szavazatokat, mert az alispán, vagy a főispán így akarja ?« (Élénk helyeslés a baloldalon) Az alispán a 28 jegyző ezen egyértelmű kijelentésére azt felelte: »Nohät akkor önök mindannyian megbízhatatlanok!« Justh Gyula: De Krivány megbízható! Ez a rendszer! (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Wittmann János: Az egyik főszolgabíró pedig egyenest azt mondta, hogy: »Hát ha nem bir tenni semmit, és e jegyzőkre nem tud hatni, mondjon le.« Ez időben történt, hogy odalent Krivány a negyedmilliót elsanzsírozta. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon) Azt hiszem, sokkal jobb lett volna akkor ezt a kijelölést nem forszírozni, más dolgokat is békében hagyni, és az alispánt a szigorú ellenőrzés gyakorlására utasítani, (Úgy van! balfelöl.) Miért hozom ezeket fel, t. ház ? Azért, hogy rámutassak arra, hogy mi az oka ennek az általános korrupcziónak, a korrumpált közigazgatásnak ; hogy idézi elő és istápolja a szocziálizmust az állami életben az egész vonalon; hogy 44*