Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-345
346 3 * 5, országos "lés 1898. október 28-án, pénteken. — bocsánat a kifejezésért — fütyülök, mert mit törődtök ti a dolgokkal? Nektek egyszerűen az áment kell kimondani s e mellett bujkál és mindenfelé meg nem érthető nyilatkozatokat tes£, midőn ugyanebben a kérdésben, ugyanezen esetben, s ugyanezen megállapodás tekintetében Lajthán túl a t. miniszter urak, a kik becsiilik nemzetüket és törvényhozásukat, minden egyes alkalommal, valahányszor provokáltattak, minden kétértelműség kizárásával határozott nyilatkozatokat tettek. T. miniszterelnök úr! Magában véve azon tény, hogy az a megállapodás Ausztriára nézve előnyös s így azokra a miniszterekre ott dicsőség, míg mireánk, Magyarországra nézve lefözés, becsapás, de önökre nézve t. miniszter urak és miniszterelnök úr szégyen, még nem ok arra, hogy ezen nagy jelentőségű gazdasági kérdés mibenlétét eltitkolják és akkor adják meg a nyilatkozatokat, mikor már csak szavazni kell az új teher felett, a mely alatt össze fogunk roskadni. És a midőn ezen helyzet előtt állunk, akkor a t. kormány elő áll és felveti a parlamentben a bizalmi kérdést oly körülmények közt, a midőn 8—10 hónapon át a képviselőház úgyszólván agyomínta magát. Létezik-e tehát ember, a ki, ha elfogulatlanul tekinti a dolgokat, a kormány ily eljárásával szemben az ellenzék által kifejtett akcziót, a mely eddig tiszta és csak megengedett eszközökkel folytatódik, elítélje? Én azt hiszem, ez teljes lehetetlenség. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen mit tartana és mint vélekednék maga a t. túloldal felőlünk, az ellenzék magatartásáról és parlamenti eljárásáról, ha talán most az indemnity felvettetik, azt, vagy csak ellenezné és normális módon tárgyalni engedné? Hogy egy hasonlattal éljek, milyen véleménynyel volnának önök a döntő csata előtt álló hadsereg tisztikaráról, a mely daczára annak, hogy a fővezér által letett hadi tervből világosan látja, hogy a hadvezér tulajdonképen elárulta a hadsereget és szövetkezett az ellenféllel, mégse tartaná kötelességének a hadsereget és királyát felvilágosítani, hanem szem előtt tartva a haditörvényeket, és engedelmeskedve hadvezérének, a halál torkába rohanna az egész hadsereggel és hazájukat egyúttal tönkre tennék. (Úgy van! Úgy van! balfelöl) Nem, mi nem fogjuk megengedni, hogy önök itt, a mint már harmincz éven át teszik, az ország vagyonát, a nemzet jogait elkobozva, ezen alapon tovább uralkodjanak. (Ügy van! Úgy van! bálfelöl.) Mi nem fogjuk megengedni azt, hogy önök azon hadvezér módjára akkor, midőn ezen és a Lajthántúli ál'am, tehát két nemzet érdekéről van szó, önök csak az utóbbi nemzetnek érdekét szolgálják. (Igaz! Úgy van! balfélöl.) A,mi nemzetünk exisztencziájával szemben mi nem fogjuk megengedni azt. hogy önök már régen űzött, ilyen föderalisztikus iráuyú poltikájukkal ezt az országot, ezt a nemzetet egy biztos bukás elé vigyék. (Úgy van! bal felöl.) Én szerintem nem is volna, t. képviselőház, szabad ezt megengedni. (Felkiáltások balfélöl: Nem engedjük/) Nekünk kötelességünk ezt törvényes eszközökkel, és ha szükséges, még az obstrukczión túl is menve, végszükség esetén a házon kivűl megakadályozni. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Azt megengedni, hogy önök ennek az országnak ágy közjogait, mint gazdasági érdekeit, vagyonát elfecséreljék, nekünk nem szabad, hanem kötelességünk ez ellen tiltakozni. (Úgy van! balfelöl.) Nekünk ezt azért is kötelességünk teuni, mert nekem az a meggyőződésem, hogy ha sikerülne a Bánffy-kormányt megbuktatni,. . . Rakovszky István: Adja Isten! Wittmann János: ... ez csak az első lépés volna, a mi nekünk tulajdonképen tervünk és programmunk is. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon tévedne a t. képviselőház, a ki azt hinné, hogy tulajdonkép ez az akcziója, ez az erélyes fellépése az ellenzéknek csak mostantól kezdődik; mint hogyha csak most jöttünk volna rá, hogy a Bánffy-kormány, a jelenlegi rendszer milyen káros? Én azt hiszem, hogy az egész ellenzék már ezt régen látta és régen tudta. Ha mégis vártunk eddig, ezt abban a tudatban tettük, mert az iránt tisztában voltunk, hogy báró Bánffy Dezső kormányelnök úr tehetsége annyival inkább fog alászállani, mennél komolyabb feladatok fognak rá hárulni. Mi beakartuk várni, hogy a nemzet és az ország belássa, hogy a Bánffykormánynak hibája nemcsak az erőszak, nemcsak a politikai erkölcstelenség meghonosítása az országban bent, hanem, hogy tehetetlensége és gyámolatlansága folytán még akkor is, midőn egy más állammal, egy más nemzetnek érdekeit is érintve tárgyalunk, hiányzik belőle a jóindulat és jó érzés saját nemzete iránt, a mennyiben nem nekünk, hanem annak a nemzetnek az érdekeit pártolja. (Igaz ! balfelöl.) Én a magam részéről mondhatom, tisztában voltam a t. kormányelnök úrnak egész politikájával és azt is tudtam, már akkor, a mikor ki lett nevezve, hogy ez a nemzetre nézve nagy csapás, éB hogy ez a csapás annál nagyobb, minél tovább van a nemzet nyakán. (Úgy van! balfelöl.) Magában véve azon tény, hogy a miniszterelnök úr nem ismerte fel saját tehetetlenségét és gyengeségét, és vállalkozott arra az állásra, szegénységi bizonyítványt jelent reá nézve, mert hiszen azt minden államférfiú meg^ gondolja, mielőtt ilyen állásra vállalkozik. Ha pedig voltak az országban, a kik a jelenlegi
