Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-345

§45. orizägos ülés 1898. október 28-án, pénteken. 34 J szólt; » Elmondtam, t. ház,« ... bizonyos különbség van Barabás t. barátom és én közöttem, ő nem markírozott két szót, a melyre, úgy látszik, a t. miniszterelnök úr nagy súlyt fektetett. Előre lőcs ítom azt is, hogy ez a kijelentése a t. miniszterelnök úrnak Apponyi Albertnek nem első beszédére, hanem második beszédére hangzott el, mert vaunak és voltak kunktátorok, a kik a két beszéd közt bizonyos különbséget akartak felfedezni. Én, bevallom gyengeségemet, ezt a különbséget nem tudtam felfedezni. Ez a második válasza a miniszterelnök urnak így szól, a melyet deezember 29 én a múlt esztendőben mondott: »Elmondtam, t. ház, hogy törekvésünk az, hogy a vámszövetséget létrehozzuk május l-ig. Elmondtam azt is, hogy ha nem sikerül létrehozni esetleg a kereskedelmi szerződést és létrehozzuk a külön vámterületet. is« (Élénk helyeslés jobbfél ól.) Ez egy kissé homályosnak tűnt fel a túloldalról. Erre Horánszky Nándor a következő nap a következőket mondotta: »Ez a két utóbbi kijelentés a miniszterelnök úr beszédében, — a hol »esetleg« és »és« szókat belecsúsztatott, — az én felfogásom szerint nem alternatív, hanem eumulativ természetű. (Helyeslés. Ugy van! a jobboldalon.) Én a magam részéről így fogom fel; ha felfogásomban tévednék vagy hibáznám, azon esetre felfogásom bizonyára rektifikáltatni fog. De, t. ház, midőn tegnap az igen tisztelt miniszterelnök úr t. barátomnak, gróf Apponyi Albertnek kijelentését sem nem kifogásolta, sem sem dezavuálta, sem ahhoz eltérő alternatívát nem fűzött, akkor én ebből mást nem következtethetek, mint azt, hogy az az értelmezés, a mely a t. miniszterelnök úr tegnapi nyilatkozatában foglaltatik, t. barátom közjogi felfogásától nem differál. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Én így fogom fel a dolgot. A mi álláspontunk e tekintetben ki van fejtve és tiszta álláspontunkkal szemben sem kifogás, sem dezavuálás, sem módosítás, sem megjegyzés nem tőrtént. Ezért, t. képviselőház, én e kijelentések után más konzequencziára nem juthatok, mint arra a konzequencziára, hogy a közjogi felfogások tekintetében, kapcsolatosan a 68. szakaszszal, t. barátom gróf Apponyi Albert és a miniszterelnök úr kijelentése közt különbség, differenczia nincs. Ha volt különbség, nem volt-e kötelessége a miniszterelnök úrnak akkor felszólalni? És ime, t. képviselőház, alig telik el egy esztendő ez után a kijelentés után, a melyet szerencsés voltam felolvasni és feláll a miniszterelnök úr és itt azt mondja Magyarország képviselőházában, hogy az önálló vámterület Magyarország szerencsétlenségét képezi, Magyarországot tönkretenné. Hogy milyen lelki disszonanczia szükséges ebhez, t. ház, azt megvizsgálni hazafias, országos érdek. (Úgy van ! Ugy van ! balfelöl.) Ez a szubjektív oldala a kérdésnek. De beismerem, hogy vannak bizonyos üzleti körök túl a Lajthán és itt Magyarországon, vannak nagyhatalmi szövetségeseink, a kiket a miniszterelnök úrnak, hogy úgy fejezzem ki magamat, qualifikácziója hidegen hagy és a kik csak azt kívánják, bármiképen, bárhogyan, de hogy végre létrejöjjön a kiegyezés Ausztria és Magyarország között, vagyis, hogy jobban fejezzem ki magamat, rendeztessenek a viszonyok. De hát szükséges, hogy objektív oldaláról is megvilágítsam a kérdést. Mielőtt azonban tovább mennék, ismételve felteszem a kérdést a t. miniszterelnök úrnak, hogy jótállást vállal-e a t. miniszterelnök úr, hogy ezek a kiegyezési javaslatok úgy, a mint azok a ház asztalára le vannak téve, quótafelemelés nélkül Ausztria parlamentje által elfogadtatnak-e, vagy, hogy magamat még szabatosabban fejezzem ki, állását köti-e a t. miniszterelnök úr ahhoz, hogy ezek quótafelemelés nélkííí általában elfogadtatnak ? (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés balfelöl.) Ivánka Oszkár? Általában mihez köti állását? Biró Lajos: Ennek a kérdésnek a tisztázása hozzájárulna a kedélyek lecsillapításához sokféleképen, mert ezen az oldalon is vannak sokan, a kik tisztelik másoknak ellenkező véleményét, de ma nem ismerjük az ellenkező véleményt, de ma nem tudjuk, mi az önök véleménye. Sokan vannak ezen az oldalon, kik irtóznak minden botránytól és olyan jelenetektől, melyeknek szemtanúi voltunk a zárt ülésen ; de felingerel mindenkit az a kép, melyet önök nyújtanak akkor, midőn arról van szó, hogy Magyarország legfontosabb közgazdasági kérdései tiz évre rendeztessenek, s akkor önök már előre tapsolnak annak, a mit nem is ismernek, (Űgy van! Úgy van! Éljenzés balfelöl.) Bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, hogy 1877. évi januárban az osztrák kormány, mikor látta, hogy saját parlamentjével nem képes elfogadtatni a kiegyezést, egyszerűen lemondott. De odaveti azt a könnyed, —• ha szabad magam úgy kifejezni — frivol kijelentést a miniszterelnök úr, hogy az önálló vámterület Magyarországot tönkretenné. Bocsánatot kérek, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszterelnök úr egyszerű kijelentését dogmaként egyszersmind igazságnak ismerjem el, (Helyeslés a baloldalon.) Kérdem, mivel tudja ezt bizonyítani ? Azt az egyet elérte mindenesetre a t. miniszterelnök úr, hogy bizonyos effektust sikerült keltenie, és pedig úgy, hogy annyira vérszemet kaptak az osztrákok s másrészről oly bonyolult lett a helyzet, hogy a kibontakozás másként, mint erőszak útján, — erőszak itt, vagy erőszak odaát —