Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-345

342 345. országos ülés 1898. október 28-án, pénteken. nem lehetséges. Ez azonban megfelel a t. kormány ismert jogtiszteletének. Nézzük objektíve a dolgot, és vessünk egy pillantást a vámkérdés történetére. (Halljuk! Halljuk!) 1848. előtt megvolt a külön vámterület, azonban Magyarországnak gyarmati jellege volt, a mennyiben mindaz, a mit Magyarország Ausztriába exportált, vámmal volt megterhelve ; mindaz, a mit Ausztriából mi behoztunk, vámmentesen jött be, legalább nagyobbára. Ennek köszönheti Ausztria, hogy iparban, tőkében meggazdagodott. 1867-ben a közjogi kérdések és a politikai viszonyok annyira abszorbálták politikusaink összes erejét, hogy a közgazdasági kérdések csak mint másodrendű" kérdések fordultak elő, nem volt idejük azoknak az embereknek, de talán statisztikai előkészültségük sem volt hozzá, hogy rendezzék a viszonyokat, pedig igen kár és igen sajnos, mert akkor milyen állapot volt Magyarországban ? Akkor még a magyar búzának a tengeren túli búzával nem kellett versenyezni; akkor még a börze és a fedezetlen határidőüzlet nem volt internaczionálisan szervezve; akkor még a magyar lisztnek, a mely még nem volt romániai malterrel keverve, meg volt a jó renoméja a külföld előtt; nem is beszélek arról, mily óriási előhaladást tett volna Magyarország ipara. Ámde Deák Ferencz csak temporaire intézte el ezt a kérdési, és utódjaira hagyta annak kibővítését és kijavítását. Ámde ezen utódok mire iparkodtak? Első dolguk az volt, hogy minél lusuriósusabban rendezzék be az államháztartást. Felállították a honvédséget; felállították az óriásinagy hivatalnok-sereget, avval a nyugdíjmonstruozitással; iparkodtak minden téren fokozni az igényeket, viczinálisokat felállítani, stb. A földmívelésügyi kormány egyszerűen verebekre vadászik (Úgy van ! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon) a helyett, hogy egy okos és hazafias tarifapolitikának alapjait vetette volna meg. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ennek következtében, mint a közös vámterület áldása előáll az a helyzet, hogy a mit a magyar gazda vesz, az mind drága; a mit a magyar gazda elad, az mind olcsó. (Úgy van ! balfelől.) Miért ? Azért, mert a mit a magyar gazda vesz, az mind sokkal nagyobb vámvédelemben részesül, viszont a mit a magyar gazda elad, a nyers termények, sokkal kisebb vámvédelemben részesülnek, mint a külföldön. (Úgy van! balfelöl.) Erre nézve legyen szabad egy rövid statisztikát felolvasnom. (Halljuk! Halljuk!) Például száz kiló búza vámja Ausztria-Magyarországban 1 frt 50 kr., illetve 75 kr. ; Németországban 2 frt. 50 kr., Francziaországban 3 frt. 50 kr., Olaszországban 3 frt. Száz kiló liszt vámja Ausztria-Magyarországban 3 frt. 75 kr., Németországban 3 frt. 75 kr., Francziaországban 4 frt. 40 kr., Olaszországban 4 frt. 92 kr. Olvashatnék még fel az árpáról, zabról és tengeriről is. Egy ökör vámja Ausztria-Magyarországban 15 frt., illetve 12 frt. 75 kr., Francziaországban 25 frt., Olaszországban 19 frt. Vagyis akár Németországban, akár Francziaországban, akár Olaszországban ezek a czikkek sokkal nagyobb . védelemben részesülnek, mint Ausztria-Magyarországban. Viszont nézzük azt, a mit vesz a gazda: 100 kilogramm petróleum vámja 11 frt., AusztriaMagyarországon, Németországban 3 frt., Francziaországban 7 frt. 20 kr., illetve 3 frt. 60 kr., Olaszországban 3 frt. 20 kr. A kávé vámja Magyarországon 40 frt, illetve 37 frt., Németországban 20 frt. stb. De menjünk egy lépéssel tovább (Halljuk! Halljuk!) Nézzük, hogy a közös vámterület áldásaként milyen vám- és kereskedelmi szerződéseket kötöttünk a külfölddel. Itt van például Szerbia. A monarkia nagyhatalmi állását ebben az országban meg akarta erősíteni, tehát mindkét államnak, úgy Ausztriának, mint Magyarországnak is a közös vámterülethez hozzá kellett járulni, bizonyos anyagi áldozatokat kellett hozni. És mit látunk? Látjuk azt, hogy az ausztriai iparczikkekre abszolúte nem lett vámemelés kimondva, mig a magyar kiviteli csikkekre, nyersterményekre, búza, árpa, kukoricza körülbelül 50 százalékkal szálltak le, sőt az ökör vámja 15 forintról 4 forintra szállott le. Itt van a vám- és kereskedelmi szerződés Olaszországgal. (Halljuk! Halljuk!) A borvám akkor, a mikor a filloxera legjobban pusztította a szőlőket és szükség lett volna arra, hogy az újonnan rekonstruált szőlők védelemben részesüljenek, 20 forintról 3 forint 20 krajczárra szállott le. Itt van Románia. Mikor Romániával megkötöttük a vám- és kereskedelmi szerződést, a sertésre rótt vámot 50 százalékkal szállítottuk le. Ennek következtében bejött a román sertés. Bejött a román búza. Bejött az olasz bor és bejött a szerb marha. Tele van szerb marhával a budapesti piacz. Behozta a román sertés a sertésvészt, a szerb marha be fogja hozni a marhavészt. Mindezek tekintetében a t. kormány elismeri, hogy a múltban történtek hibák, de igéri, hogy majd javítani fog a helyzeten. De hisz a jelenlegi javaslatban már bent van a lehetetlenség, hogy javítsanak ezen a helyzeten 1 Miért ? Mert a legfőbb vám- és kereskedelmi szerződéseink a külfölddel 1903-ban járnak le, mig ez a szerződés 10 évre van tervezve. Azt mondják, hogy majd 1903-ban, ha majd a díjtarifát rendezni fogják, akkor fognak javítani. 1903-ban majd azt fogják mondani, nem most, de a vámszö-