Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-344

844. M-széges ülés 1898. október 87-én, csütörtökön, 333 súlyos feltételekhez kötjük, annak az abszolút helyességében nem bízzunk. (Úgy van! a balés a szélső haloldalon.) Mi az a súlyos feltétel a politikai kötelékre vonatkozólag? Abban áll ez a feltétel, hogy úgy Ausztriában, mint Magyarországon teljes alkotmányosság legyen. És az egész konstrukcziója ennek a kérdésnek úgy van megfogalmazva, hogy ha benne nem volna ez a feltétel, akkor is feltétel maradna. Miért? Mert az életben alkotmányosság nélkül az elintézési módokat keresztül vinni nem lehet; alkotmányosság nélkííl sem quótát megállapítani nem lehet, sem quótabizottságot kiküldeni nem lehet, sem delegáeziót kiküldeni nem lehet, sem azt a jogkört, melylyel a delegáezió bír, a miniszterek felelősségre vonása dolgában, gyakorolni nem lehet. Itt tehát úgy a törvény betűje, mint a törvény szelleme szerint, igen súlyos feltételhez van kötve a politikai reál unió kérdése. De a gazdasági reálunió nemcsak akkor szűnik meg, ha az alkotmányosság itt, vagy ott megszűnik, hanem akkor is megszűnik, ha a nemzet úgy akarja, hogy megszüntessék. (Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Mit akart ezzel Deák Ferencz? Utat egyengetett arra, hogy ha a reálunió nem válik be, a nemzet könnyen áttérhessen a perszonálisunió terére. S mind erre, t. ház, azt mondják nekünk, hogy a törvény nem tartalmazhat olyan megszorítást, hogy az önállóság kizárólag csak azt jelenthesse, hogy külön vámterület legyen Magyarországon, mert ha mi önállóak vagyunk, akkor rendelkezünk úgy a magunk belátása szerint, a mint jónak látjuk. Vagyis az önálló jogkör nekünk azt adja hatalmúi, hogy lemondjunk az önállóságról. (Derültség a bal- és szélső baloldalról.) Ez annak a rabnak az okoskodása, a kit... (Mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) . . . Senkit nem bántott, t. ház, az, a mit én felállítottam, hogy az Önálló rendelkezés alatt sokan az önállóságról való lemondást értik,* itt a ház szine előtt még megvitatva nincs, a kormány titkolja terveit, nem tudjuk, hogy melyek azok, sértve tehát senkise érezze magát, hogy én mielőtt a törvénynek ezt a gyászos és veszélyes definiczióját látnám, melyet most feltételezek már azelőtt, ha igyekszem ezen kérdést felvilágosítani, mielőtt az hivatalos alakban megjelennék. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Ismétlem tehát, hogy az az okoskodás, hogy az önálló rendelkezés nem tartalmazhat megszorításokat, hanem azt is jelentheti, hogy önállóan rendelkezünk arról is, hogy lemondunk az önállóságról, ez egy makacs rabnak az okoskodását juttatja eszembe, a kinek a királyi ügyész vagy a fogház felügyelő azt mondja, hogy akár azért, mert lejárt a büntetés határideje, akár királyi kegyelem folytán szabaddá lett, ez a makacs rab azt mondja: ha szabad vagyok, akkor az is szabadságomban áll, hogy itt maradjak; én tehát itt maradok a börtönben. (Élénk tetszés. Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső báloldalon.) így értelmezve a törvényt, Magyarország nem tenne egyebet, mint azt mondaná: én önállóan rendelkezhetem, hát én rendelkezni fogok önállóan úgy, hogy az én gazdasági életem ezentúl is osztrák rabszíjra legyen fűzve; (Élénk tetszés. Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Magyarország maradjon rab szíjon még abban az esetben is, hogyha a törvény azt parancsolja neki, hogy szabad legyen. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) így állunk, t. ház, a törvény parancsával. Ha bármi okból nem sikerűi a kiegyezés, Magyarország törvényes önrendelkezési joga egész mértékben föléled. Evvel szemben mi történt? A vámszövetség a maga idejében felmondatott; ezen szövetség ideje lejárt, de meg nem újíttatott; új szövetség nem köttetett. A törvény értelmében tehát a kormánynak kötelessége lett volna megvalósítani Magyarország önálló gazdasági életét. E helyett azonban a kormány egy halasztási törvényt kért és kapott a háztól. E törvény feltételekhez köti a kormány eljárását. Az egyik feltétel az, hogy a két kormány igyekezzék egy bizonyos határidőn belől a vámszövetségre vonatkozó kiegyezési javaslatok iránt az osztrák kormánynyal megállapodni. A másik feltétel az, hogy a törvényhozások alkotmányos úton ezen kiegyezési javaslatokat letárgyalják, oly időben, hogyha ezen tárgyalás rendén megegyezés nem létesülhet a két állam között, akkor még elég ideje legyen Magyarország törvényhozásának az önálló rendelkezésre vonatkozó javaslatokat itt letárgyalni és még az idén törvényerőre emelni. (Úgy van! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) Tehát három feltételt állapít meg az 1898 : I. törvényczikk. Ezekben meg van szabva a kormány kötelessége időrend szerint, és tartalom szerint. Teljesültek ezek a feltételek? Az első feltétel az, hogy megállapodásra jussanak egy bizonyos határidőn belül a kormányok. Jutottak megállapodásra? Azt szokták mondani, hogy igen. Én azt mondom, hogy nem. Miért mondom? Azért, mert hivatalosan konstatálva van az, hogy az osztrák kormány a törvényjavaslatok elfogadását a magyar quóta felemeléséhez köti; ez a kikötés, ez a feltétel. A magyar kormány tagadja. Már most, ha az egyik alkudozó fél bizonyos tárgyról fehéret mond, a másik alkudozó fél feketét mond, akkor a színre nézve megállapo-